Egy régi sci-fi film újrafeldolgozása látott napvilágot a moziban. A történet szerint 2028-ban Detroitban elhatalmasodott a bűnözés. Az OmniCorp egy zseniális ötlettel áll elő, hogy ezzel orvosolja a káoszt. Kihasználja egy utcai rendőr, Alex Murphy (Joel Kinnaman) tragédiáját. A férfi a halálán van, azonban a cég megmenti, Gépembert csinálnak belőle.

A történet meglehetősen régi gyökerekre nyúlik vissza. Már a görög android szó is utal arra, hogy akkoriban mágiával állítottak elő emberszerű lényeket. Modern világunkban az android olyan gép, mely emberi külsővel és intelligenciával rendelkezik. A kiborg, azaz a kibernetikus organizmus pedig félig gép félig ember. A főhőssel történtek felvetnek egy csomó etikai kérdést. Tudjuk, hogy beavatkozás nélkül meghalt volna, de vajon etikus-e belőle gépet csinálni? Meglehet, hogy mai fogalmaink szerint nem, de az is lehet, hogy a jövő teljesen más közgondolkodást hoz. Már ma is folyik az olyan protézisek fejlesztése és gyártása, melyekkel emberi testrészeket lehet pótolni. Így egy balesetben elvesztett kart, lábat helyettesíteni tudnak. Ezek az ember javát szolgálják.


Ma már olyan fejlett protéziseket képesek előállítani, melyeket gondolatokkal lehet irányítani. Az idegpályákat közvetlenül összekötik az elektromos kábelekkel. Ezen túlmenően lehetőség nyílik arra is, hogy érezni, tapintani lehessen velük. Folynak az irányban is kísérletek, hogy ezeket a mesterséges végtagokat olyan bőrszerű anyagokkal vonják be, melyek első látásra megkülönböztethetetlenné teszik az eredeti emberi kar vagy láb külső megjelenésétől. A jövő útja az, hogy ezeket a protéziseket már mesterséges izmok működtetik, melyek mágnesgélekből készülnek.


Sőt, a technika ennél tovább kíván menni. Bonyolultabb szervek, így a szív, a vese vagy a máj mesterséges, gépi megfelelőjét is elő kívánják állítani. De hallani tüdő vagy méh protézisekről is. Ezek kétség kívül hasznosak lehetnek azok számára, akik balesetet szenvedtek, vagy valamilyen oknál fogva szerv átültetésére várnak. Azonban az, hogy valaki gépként éljen tovább, egyfajta páncélba zárt szellem legyen vagy katonai fegyver, meglehetősen morbid és etikátlan dolognak tűnik. Hiszen nem szabad akaratából választja ezt a meglehetően bizarr létet, hanem mások döntenek így.


Amikor a robotzsaru ötlete felmerült a filmkészítők fejében, akkor a szervtenyésztés és őssejtkutatás még gyerekcipőben járt. Felvetődik ugyanis az a gondolat, hogy miért pótoljuk szerveinket mesterséges dolgokkal, amikor ma már lehetségessé válik, hogy meghibásodott vagy elvesztett végtagjaink helyett a bionika folytán egy új őssejtekből növesztett kart kapjunk. Vesénket, szívünket szintén szervtenyésztéssel lehetne pótolni.
Persze a film másfajta válaszokat ad, hiszen itt egyfajta fegyverről van szó. Hiszen a mesterséges, gépi erővel feljavított ember sokkal erősebb. Ez komoly problémákat szül. Gondoljunk csak egy félig ember, félig gép lényekből álló hadseregre. Ezek a vonások rokoníthatók a Terminátor című film alapfeltevésével. Az ember átalakítása valamilyen fegyverré nem etikus. Az ilyen nem fordulhat elő, nem szabad, hogy megtörténjen. Persze lehet, hogy nem is fog megtörténni, ugyanis a mesterséges intelligencia-kutatás áttörés előtt áll.


A drónok és más gépi berendezések hamarosan a haderőben is teljesen átvehetik az ember szerepét. Felesleges lenne az emberi tényezőt a géppel ötvözni. Ez a vonulat már teljes egészében nyomon követhető. Miért is harcoljon az ember, amikor helyére gépek állíthatók. Ha megsemmisülnek, nem kár értük, könnyen és gyorsan pótolhatók, erősebbek és nincsenek szükségleteik. Persze ez veszélyes terep. Könnyen találhatjuk egy negatív utópiában magunkat, mint azt oly sok sci-fi film megörökítette.


A Robotzsaru című film meglehetősen egyéni és erőszakos választ ad egy kérdésre, azonban a kérdés attól még létezik. Ember és gép evolúciójáról szól. Az ember, mint biológiai tényező és a gép, mint mesterséges lény egy nap olyan fokú kölcsönhatásba kerül, mely elkerülhetetlenné tesz valamiféle szimbiotikus érintkezést. Ennek egyfajta megfogalmazását láthatjuk például a Mátrix című filmben. Reméljük, hogy a fejlesztők betartják az etikusság játékszabályait, s ennek megfelelően folyik majd ember és a gép kapcsolata.

-Garzó László-
2014. március 4.

Hozzászólások