Csaknem egy évszázad telt el azóta, hogy 98 éve, 1922. november 26-án a brit rajzolóból lett amatőr régész, Howard Carter és mecénása, George Edward Herbert, Carnarvon 5. grófja, valamint a lord leánya, Lady Evelyn társaságában, egy remegő gyertya fényében hozzákezdett a Királyok Völgyében három héttel korábban felfedezett lepecsételt sírkamra, az „elveszett fáraó”, Tutanhamon nyughelyének felnyitásához.

Carter csaknem százfős, helyi fellahokból álló munkáscsapatából senki sem akart jelen lenni a kamrabejáratot elzáró fal feltörésénél. Az egyiptomiak babonás hite szerint átok száll arra, aki megzavarja a fáraó nyugalmát. A múmia bosszúja pedig nem maradt el.

Howard Carter 1874. május 9-én egy brit festő nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot az angliai Kensingtonban. Iskolás korától rajongott a történelemért, és kisfiúként az ókori Egyiptom titokzatos világáról álmodozott. Elhatározta, hogy megtalálja és feltárja a rejtélyes elveszett fáraó, Tutanhamon sírját. Végül a British Múzeum rajzolójaként 17 éves korában, 1891-ben lépett először álmai földjére.

Carter egy jónevű brit archeológus ásatásain dolgozott. Az volt a feladata, hogy pontosan lerajzolja a feltárt leleteket. Lelkesedésének és szorgalmának, valamint hatalmas tudásvágyának köszönhetően vált egyszerű rajzolóból elismert régésszé. 1900-ban már mint a felső-egyiptomi műemlékek felügyelője irányította az ásatásokat.

Howard Carter (forrás: Wikimedia Commons)

1904-ben azonban Carter felfelé ívelő ígéretes pályafutása kissé megbicsaklott. Történt ekkor, hogy szóváltásba keveredett egy francia turistacsoporttal, és szitkokat szórt az ásatási területen dúló turistákra. A konfliktus verekedéssé fajult.

Az incidens kisebb diplomáciai botránnyá nőtte ki magát. Miután Carter felszólítás ellenére sem volt hajlandó bocsánatot kérni a garázda turistáktól, kénytelen volt lemondani állásáról. Úgy tűnt, hogy archeológusi pályafutásának ezzel egyszer és mindenkorra vége szakadt. Ekkor a sors kiszámíthatatlan szeszélye összehozta Lord Carnarvonnal.

Az utolsó esély a titokzatos fáraó megtalálására

A lord 1907-ben az orvosai tanácsára utazott Luxorba, hogy a kellemes egyiptomi klímán lábadozzon egy őt ért súlyos autóbaleset után. Itt ismerkedett meg Howard Carterrel, aki sokat mesélt az angol főrendnek az ásatásairól, valamint az ókori Egyiptom titokzatos világáról.

A dúsgazdag lord úgy fellelkesedett újdonsült barátja elbeszélésein, hogy 1908-ban ásatási engedélyért folyamodott az egyiptomi Régészeti Felügyelőséghez. Az engedély elnyerése után pedig – mint megbízható szakembert – Cartert bízta meg az ásatás vezetésével.

Sírkamra bejárat (forrás: Wikimedia Commons)

Az eredmény nagyon sokáig váratott magára: a nagy jelentőségű felfedezés csak néhány héttel az ásatási engedély lejárta előtt, 1922 novemberében történt meg. A sajtóban azonnal szenzáció vált az ügyből, s a régészek, a sír, és maga Tutanhamon egyszeriben az érdeklődés középpontjába került.

Hívatlan látogatók serege érkezett a helyszínre, nehezítve ezzel a régészek munkáját. A nagy nyilvánosság tehát nem tett jót az ásatásnak, de kifejezetten kényelmetlenné vált akkor, amikor Lord Carnavon röviddel a sír felnyitása után váratlanul meghalt. A kincsek egy részét még láthatta, de magát a szarkofágot, és benne a királyt már nem” – mondta el Elter Tamás, a budapesti Tutanhamon-kiállítás kurátora, majd felidézte, hogy az akkori újságírók jóvoltából az önzetlen mecénás halála a szalagcímeken mint A múmia bosszúja  és A fáraó átka jelent meg.

A Tutanhamon bosszúja később is lecsapott. Egy neves francia régész, Georges Bénédite szélütést kapott és meghalt, miután kijött a sírból. A kutatócsoport egy másik tagja, Arthur C. Mace is rövidesen életét vesztette. A sajnálatos halálesetek után sokak számára bizonyítottá vált a múmia bosszúja, és a kincs iránt érdeklődők arra a következtetésre jutottak, hogy jobb a halott királyt (és értékeit) nem háborgatni.

A Tutanhamon kincse tárlat 2020. március 1-ig tekinthető meg a budapesti Komplexben, a Király utca 26. szám alatt.

Forrás: Felhang Produkciós Iroda

 

 

 

Hozzászólások