Jöjjenek! Randevúzzanak a Lilaruhás hölggyel! 30 éve nem volt Szinyei-Merse Pál kiállítás Magyarországon! Most a Nemzeti Galéria kényezteti el egy 120 művet felvonultató kiállítással a festészet szerelmeseit. (Kép és kultusz – Szinyei Merse Pál művészete (1845–1920) – C épület, 2021. november 12.–2022. február 13.)

lilaruhas

Szinyei Merse Pál önarcképe

A magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású mesterének, a 19. századi magyar festészet egyik legjelentősebb alakjának, Szinyei Merse Pálnak az életművét mutatja be a Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása.

„A művészet a lélek gyümölcse, de a lélek több a művészetnél.” /George Calinescu

A tárlat Szinyei fő műveit magyar és nemzetközi – elsősorban osztrák, német és francia – kontextusban, az egykorú rokon törekvések és tematikus összefüggések tükrében mutatja be. Több mint 20 külföldi festmény – köztük Monet, Sisley, Corot, Courbet, Gainsborough remekművei – érkezett neves köz- és magángyűjteményekből.

Nemcsak a Szinyei-életműből láthat a közönség gazdag, számos ritkán látható művet felvonultató válogatást, hanem Szinyei kultuszát is eddig példátlan részletességgel tekinti át a tárlat olyan művészek alkotásain keresztül, mint Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, Bernáth Aurél vagy a kortársaink közül Konkoly Gyula, Tót Endre és Szabó Ábel.

A kiállítást eredetileg 2020-ban, a művész születésének 175. és halálának 100. évfordulója alkalmából tervezte megrendezni a Magyar Nemzeti Galéria. A világjárvány azonban felülírta a múzeum tervét, így a tárlat most, 2021 őszén valósulhat meg. Idén viszont több olyan alkotást is kiállítottak, amit tavaly még nem tudtak volna bemutatni, s amit a múlt században is csak ritkán láthatott a közönség.

Ilyen például Szinyei Merse Pál Vitorlás a Starnbergi-tavon (1867) című festménye, amely korábban a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből a második világháború viszontagságai során tűnt el, de a közelmúltban felbukkant, és egy magyar származású New York-i műgyűjtő ajándékaként visszakerülhetett a múzeum gyűjteményébe. Szinyei Fehér fa (1909) című, magántulajdonban lévő műve pedig több mint száz év után látható ismét kiállításon.

„A festőnek több ismeretre van szüksége, mint amennyit a palettáján megtalálhat, vagy mint amennyit a modelljéről, legyen az élő vagy festett, elleshet.” /Joshua Reynolds

lilaruhas

Szinyei Merse Pál: Majális

Szinyei Merse Pál a 19. századi magyar képzőművészet formabontó, úttörő alakja, a magyar festészet első nagy koloristája. A művész müncheni tanulmányai alatt Carl von Piloty legendás osztályában tanult, és a korabeli müncheni művészeti élet legkiválóbb festőivel barátkozott.

A munkásságának első szakaszában festett művei – Majális, Lilaruhás nő, Hóolvadás, Pacsirta, Léghajó – kulcsszerepet játszottak a modern magyar művészet megteremtésében.

Fő művei a legismertebb magyar festmények közé tartoznak, a magyar kulturális emlékezet fontos részét képezik már több mint egy évszázada. Festményei – a tökéletes részét képezik már több mint egy évszázada. Jellemzőik a tökéletes kompozíció, a képek átütő ereje, üdesége, merész színhasználata és sajátos természetábrázolása. Ezek mindannyiunkra hatnak.

Szinyei nagysága abban rejlik, hogy francia kortársaival, az impresszionistákkal egy időben, de tőlük teljesen függetlenül, önállóan fedezte fel a napfény formákat felbontó és színalakító szerepét. Ő volt az első magyar festő, aki következetesen, teljesen korszerű és újító módon valósította meg a modern eszményeket a magyar festészetben, amely először általa tudott lépést tartani a legkorszerűbb európai áramlatokkal.

A kiállítás központi alkotása a magyar festészet egyik legismertebb műve, a Majális. A kép nemcsak a művész kultuszában játszott főszerepet, hanem önmagában is ikonikus jelentőséggel bír. A műnek az egyetemes művészetben betöltött helyét különleges, erre a kiállításra készített kisfilm járja körül. A kiállítás másik érdekessége a színtannal foglalkozó egység, amely a színek és a színérzékelés tudományán keresztül segít értelmezni Szinyei színgazdag festményeit.

lilaruhas

Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nő

Röviden a művész életéről:

Szinyei Merse Pál nemzeti érzelmű nemesi családból származott, amelynek körében nemzedékek óta megszokott volt az irodalom, a zene és a képzőművészet művelése. 1845. július 4-én született Szinyeújfalun, Szinyei Merse Félix (1816–1875) és jekelfalusi és margitfalvai Jekelfalussy Valéria (1826–1880) nyolc gyermeke közül harmadikként. Édesapja támogatta fia művészi ambícióit, édesanyja pedig irodalom- és zenekedvelő asszony volt, aki jelentős vagyont hozott a házasságba.

A szabadságharc alatt minden ezüst holmijukat és ékszereit a szabadságharc céljaira ajánlotta fel. Részt vett az eperjesi hadikórház megszervezésében. Szinyei a gimnazista évei alatt kezdett komolyabban a festéssel foglalkozni. Első tanítója a nagyváradi Mezey Lajos (1820-80) volt, aki mellett több jól sikerült képet készített a fiatal Szinyei.

1864-ben beiratkozik a müncheni Képzőművészeti Akadémiára. Itt ismerte meg a különböző festési stílusokat, a fény hatását, a tecnikai tudása is itt teljesedett ki. 1873-ban készítette el egyik legismertebb képét, a Majálist. 1873. október 15-én, Gundelfinger korompai házában feleségül vette szerelmét, újlublói Probstner Zsófiát (1853–1954), újlublói Probstner Adolf (1816-1861), a lublói fürdő tulajdonosa, és esztelneki Jancsó Zsófia (1830-1869) lányát. Házasságukból 6 gyermek született.

1900-ban a párizsi világkiállításon a Hóolvadás című képe ezüstérmet kapott. 1901-ben egy müncheni kiállításon Majális című képe aranyérmet nyert, és Velencében is bemutatták néhány képét. Ugyanebben az évben tett egy dél-itáliai körutat, amit 1903-ban megismételt. 1902 körül egyik szemére megvakult, de ennek ellenére folytatta a munkát. Májusban pedig a Berlini Nemzetközi Kiállításon aranyérmet kapott.

lilaruhas

Szinyei Merse Pál: Pacsirta

Budapesten a Téli Tárlatban a Parkban című képét aranyéremmel tüntették ki, és egy magángyűjtő 20 000 koronáért vásárolta meg. 1911-ben a Római Nemzetközi Művészeti Világkiállításon 19 műve különteremben szerepelt, és itt nagydíjat kapott. Az Uffizi képtár elkérte az 1897-ben festett önarcképét, Önarckép bőrkabátban. (A kép ma is ott látható, egyike annak a két képnek, amik nem hazai múzeumba kerültek).

1912-ben az Ernst Múzeum megrendezte második gyűjteményes kiállítását 96 alkotással. Érdemeit pedig a Szent István Rend kiskeresztjével ismerték el. Az idős mester még megélhette élete legnagyobb kitüntetését, amikor is 1914-ben a Szépművészeti Múzeum felállította a Szinyei termet. 1920-ban érte a halál Jernyén.

Nagy élmény a művészeti illusztrációkból ismert képeket a válóságban látni!
Kerekedjenek fel, várja Önöket a Lilaruhás hölgy!

Itt található: Magyar Nemzeti Galéria, Budavári Palota, Budapest, Szent György tér 2. 1014
Telefonszám: 06 20 439 7331

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

Múzeum+ Benczúr – A Magyar Nemzeti Galéria estje

 

Hozzászólások