Purzsás Mária ének-és zenetanár 1973 óta tagja a Kolozsvári utcai Mátyás Király Általános Iskolának Csepelen, amely akkor még ének-zenei tagozatos iskola volt. 1974-ben a sokak által tisztelt és szeretett Slapsi Ilonka néni nyugdíjba vonult, és átadta neki a zenei osztályok, a kórus vezetését.

Purzsás Mária tanárnő kórusai minden versenyen előkelő helyezést értek el, sok sikeres fellépésük volt. Bár már nyugdíjas, gyakran visszahívják az iskolába tanítani, mert még mindig szükség van a segítségére. Életpályája bemutatásával szeretettel köszöntjük őt is és minden pedagógust pedagógus nap alkalmából! 

Zeneszerető családban nőttél fel. Hogyan indult a zenei pályád? 

Szüleim szerettették meg velem a zenét. Édesapám hegedült, kórusban is énekelt. A bátyám 5 hangszeren játszott, a barátaival nálunk próbáltak. Édesanyám a legszebb dallamokkal altatott, ébresztett bennünket. Ebben az otthonban természetes volt a zenetanulás, kóruséneklés.

A zenei és a pedagógiai tanulmányaid befejezése után célod az volt, hogy tanítványaidnak átadd a zene örömét, szeretetét. Mikor kezdtél el tanítani Csepelen?

A csepeli pályafutásom 1972-ben kezdődött. Először ének-zene tantárgyat tanítottam a Szent István u. 170. szám alatti általános iskolában, majd a Petőfi Téri Általános Iskolában. 1973 óta vagyok tagja a Kolozsvári utcai Mátyás Király Általános Iskolának, amely akkor még Kolozsvári Utcai Ének-zene Tagozatos Általános Iskola néven szerepelt. Az iskola egy nagyszabású ünnepségre készült „Népek hazája, nagyvilág” címmel. Az akkori igazgatónő, Simon Istvánné táncpedagógust kért a Népművelődési Intézettől (ma Hagyományok Háza).

Engem ajánlottak, akkor végeztem, 1972-ben. Izgatottan készültem az első próbára. A tanárok és a tanulók kedvesen fogadtak, az énekterem padjai a folyosón sorakoztak. A zongoránál Erhardt Miklós tanár úr várta az instrukciókat. Minden osztály más nemzetiség táncával készült (5 – 8. osztályok). Közben eljött a karácsony. Egyik próba után lázas készülődésre lettem figyelmes, a zsibongó megtelt tanárokkal, tanulókkal, s egyszer csak felhangzott az ének! 

Drága elődöm, Slapsi Ilonka néni vezetésével szívmelengető énekek, hangszerszólók, kamaramuzsika követték egymást. Befejezésül az újesztendő-köszöntő hangzott el, amelynek a végén kicsik és nagyok együtt mondták: „Köszöntlek, újév új világa, hozz békességet a világra!” Most is beleborzongok, olyan élmény volt. Akkor éreztem, számomra igazi boldogság lenne egy ilyen lelkületű iskolában tanítani.

Hogyan alakult a további szakmai életed?

1974-ben Slapsi Ilonka néni átadta a zenei osztályok, a kórus vezetését. Most is hálával gondolok arra, mennyi jó tanáccsal követte, segítette a munkánkat. Közben folyamatosan a zenei osztályok osztályfőnöke is lettem.

Kórusaid minden versenyen előkelő helyen végeztek. Több helyen felléptetek. Milyen versenyeken szerepeltetek? 

Kórusaim 1975-től folyamatosan részt vettek a Fővárosi és Országos Éneklő Ifjúság Hangversenyeken, mindig élmezőnyben. Kiváló szereplésünk jutalma az volt, hogy a Zeneakadémia gálakoncertjein, hazai és külföldi vendégszerepléseken énekelhettek. A Magyar Rádió Kóruspódium műsoraiban, lemez- és CD-felvételeken szerepeltek, valamint országos zenei vetélkedőkön is dobogós helyen végeztek. Az 1981-ben végzett volt diákjaim arca ma is felvidul, ha visszaemlékeznek a csepeli zeneiskola zenekarával, művésztanáraival közösen bemutatott B. Britten: A kis kéményseprő című gyermekopera előadására.

Az Iglódi István rendezésében előadott sikeres produkció után egyórás műsor hangzott el a Kossuth Rádióban Csepel zenei életéről. 1999-ben a Mátyás Király Általános Iskola fennállásának 60, ének- és zenetagozatának 40 éves évfordulóján tartott ünnepségen több volt diákom is fellépett a műsorban. 2003-ban CD-felvételre hívták gyermekkórusunkat – nagyzenekarral, operaénekesekkel, nagykórusokkal való oratórium felvételére: Virág András vezényletével külön gyermekkari tételeket énekeltünk.

Felejthetetlen élményként Bárdos Lajos születésnapi koncertjén énekeltünk húsz felnőtt kórus között gyermekkarként a Néprajzi Múzeumban, vagy máskor a Zeneakadémián. Külön kórust is fogadtunk, a kijevi Állami Énekkar fiúkórusát. Ez a Nemzeti Galériában, a Mátyás-templomban, a Zeneakadémián jelentett közös fellépést. Kiemelkedő eseményként gondolok vissza az első templomi karácsonyi koncertünkre 1989-ben. Ez hagyománnyá vált, a kerület több iskolája is követte a példánkat. A Mátyás Király Általános Iskola 75. évfordulóján pedig a tánccsoportom szórakoztatta a közönséget.

Nyugdíjasként újra a gyerekek között

Munkád túljutott az iskola falain. Évtizedeken át részt vettél a kerület kulturális életének irányításában. Milyen szakmai feladataid voltak a kerületen kívül?

1995-2001-ig a kerületi ének munkaközösség vezetője voltam, 1995-től pedig a Fővárosi Pedagógiai Intézet szaktanácsadója lettem.

Kecskemét központjában, az egykori ferences kolostor épületében működik a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet és a Kodály Emlékmúzeum. A Kodály Intézet célja a zenei nevelés, a Kodály-módszer oktatása, alkalmazása. Az intézet nagy hangsúlyt helyez az énektanárok továbbképzésére. Kezdetben még csak nyári szemináriumok keretei között zajlott a képzés, ma már akkreditált továbbképzések indulnak a pedagógusok számára. Te milyen továbbképzéseken vettél részt?

A tanári pálya állandó kihívást jelent. A szakmai munka megkívánja a folyamatos továbbképzést. Nemzetközi Bartók és Bárdos szimpóziumon vettem részt, a fiatal karnagyok konferenciáján Bulgáriában én képviseltem Magyarországot. De a legnagyobb élményt és tudást a nemzetközi Kodály szeminárium hallgatójaként szereztem, ahol a művészvilág kiemelkedő képviselőivel találkozhattam.

Eredményes hivatásodról számtalan elismerés, oklevél, kitüntetés tanúskodik. 1995-ben munkád elismeréséül Csepeli Gyermekekért díjat kaptál. 2007. március 15-e alkalmából a több évtizedes zenepedagógusi és karnagyi tevékenységedért Csepel díjban részesültél. Szeretettel gratulálunk!

 

Kozák Ágnes

 

 

Hozzászólások