A Postcrossing, ahogy barátnőm magyarázta, lényegében egy izgalmas képeslapcserélő „játék”, amelyben az online felhasználó egy, a számítógép által véletlenszerűen kiválasztott címre képeslapot küld, és cserébe egy másik, szintén találomra kiválasztott felhasználótól képeslapot kap. A projekt internetes honlapján a világ minden tájáról regisztráltak felhasználók, úgyhogy meglepetésként akár Kínából is landolhat lap a postaládánkban.
Nagyon tetszett a barátnőm leírása erről a képeslapküldő játékról, úgyhogy rögtön fel is kerestem az interneten a Postcrossing honlapját, a www.postcrossing.com-ot.

Ahogy megtudtam, az oldalt egy portugál srác, Paulo Magalhães és néhány barátja indította 2005-ben, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nagyon szerettek levelet, képeslapot kapni. A projekt célja a különböző hátterű, életkorú, nemzetiségű és vallású embereket közelebb hozni egymáshoz. Az oldal pillanatok alatt népszerű lett, hiszen sokan, Paulohoz hasonlóan szeretnek új helyekről, emberekről hallani, és a jó kis régimódi postán keresztül levelezőlapot kapni. Nekem kimondottan tetszett, ahogy a „régi” idők levél- és képeslapküldő szokását az internet adta lehetőségekkel kombinálták az oldal készítői. A Postcrossing néhány országban különösen közkedvelt lett, egy-egy helyen rendszeres találkozókat szerveznek a képeslapbolondok, sőt, Hollandiában még Postcrossing bélyeget is kiadtak.

A véletlenszerű cím-kiosztás mellett létezik egy úgy nevezett „direct swap”, vagyis a „közvetlen cserebere” is. Ez azt jelenti, hogy a felhasználó eldöntheti, hogy szeretne-e személyesen is kapcsolatba lépni más felhasználókkal, akár rendszeres képeslapcsere céljából. Ez akkor jön jól, ha például van egy kedvenc országunk, és mindenképp szeretnénk képeslapot kapni onnan. Ilyenkor üzenetet küldhetünk egy olyan felhasználónak, akit szintén érdekel a közvetlen csere, és ha ő is belegyezik, máris repülhetnek a képeslapok! Sok felhasználó egész kis gyűjteményt tart lapokból, és a cserepartner saját maga választhatja ki, melyiket szeretné megkapni.

Persze, mint minden internetes honlappal kapcsolatban, a Postcrossing esetében is felmerül az „oké, de mennyire biztonságos ez”-kérdés. Ami a legfontosabb, hogy a címünk és teljes nevünk soha nem jelenik meg nyilvánosan, csak és kizárólag az a felhasználó kapja meg, akinek a címünket a rendszer kiosztotta, vagy akinek mi eláruljuk. Még az e-mail cím is titokban marad, hiszen az oldalnak saját belső üzenetküldő rendszere van. Rengeteg gyerek, sőt iskolai osztály regisztrált az oldalon, hiszen jó móka képeslapot küldeni és kapni, és megfelelő szülői, tanári felügyelet mellett nem is lehet gond az oldal használatából.

Nyelvgyakorlásnak se utolsó a projektben való részvétel, hiszen az oldal fő nyelve az angol, és minden felhasználó profilján fel vannak tüntetve az általa beszélt nyelvek. Ha mi is beszéljük azok közül valamelyiket, nyugodtan írhatunk azon a nyelven a képeslapra. Sok felhasználó külön kéri a profilján, hogy írjuk egy mondatot a saját anyanyelvünkön.

Egy szó mint száz, remek kezdeményezés ez a Postcrossing! Én is regisztráltam, és az alatt a 98 nap alatt, amit az oldal felhasználójaként eltöltöttem, közel 40 képeslapot küldtem, ugyanennyit kaptam, 24 különféle országba-országból, többek között olyan egzotikus helyekről, mint Malajzia, Tajvan, Fülöp-szigetek és Chile. Voltak a Postcrosser-társaim közt kisgyerekek, egyetemisták és nyugdíjasok is. Írtam képeslapot angolul, németül és japánul, és mindhárom nyelven kaptam is lapot. Magyarul még nem érkezett egy se, de sose tudni, mikor hoz egyet a postás. Éppen ez a szép ebben: minden nap izgalommal telve nyithatja ki az ember a postaládát, hogy a számlák mellett valami kedveset is találjon benne.

Pető Anikó

Hozzászólások