Július 22-én ünnepeljük Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének évfordulóját, amely méltán emeli őt nemcsak a magyar, hanem a világtörténelem legjelesebb hadvezéreinek sorába.

Közeledő török veszedelem

A folyamatosan erősödő Oszmán Birodalom a nyugati keresztény világ döbbenetére alig két hónapos ostrom után 1453. május 29-én elfoglalta Konstantinápolyt. Ezt a  fegyvertényt a korát messze megelőző szinten álló tüzérség, szárazföldi erők és hajóhad együttműködése tette lehetővé. A fiatal és energikus II. Mehmed nem elégedett meg azzal, hogy birodalmának patinás fővárost adott, hanem nyíltan hangoztatott célja volt, hogy lovát a Szent Péter bazilika oltárához köthesse. A Rómába vezető út következő állomása Magyarország volt.

Magyarország már 1456 kora tavaszán híreket kapott arról, hogy a szultán személyesen vezeti hadait Nándorfehérvár (ma Belgrád) ellen. A védelem előkészületeit Hunyadi János irányította, mivel a Habsburg házból származó V. László csekély kíséretével színleg vadászni indult a budai várból, Bécsig azonban meg sem állt. Hunyadi megfelelő erőkkel és megbízható vezérrel látta el a várat sógora, Szilágyi Mihály személyében, és elkezdte csapatai összegyűjtését. Az ismételten meghirdetett keresztes háborúba pedig egy olasz ferences szerzetes, Kapisztrán János toborozta az embereket.

Felhívás harangozásra

III. Callixtus pápa 1456. június 29-én bullában rendelte el a keresztények számára, hogy imádkozzanak Hunyadi győzelméért, bárhol éljenek is a világban.
Nándorfehérvár ostroma 1456. július 4-én kezdődött. Hunyadi János és a keresztesek csak 10 nap múlva érkeztek a fenyegetett erősséghez. A török dunai hajóhadat súlyos taktikai hibái miatt július 14-én sikerült megsemmisíteni, és így megnyílt az utánpótlás útja a várba.
A török csapatok július 21-én este indítottak döntőnek szánt rohamot a vár ellen, de a hajnalig tartó elkeseredett küzdelemben sikerült visszaszorítani a támadókat. Az éjszakai harc annyira kimerítette a feleket, hogy sem a falak és várkapuk, sem a török tábor őrzését nem oldották meg.

Győzelem

Így fordulhatott elő, hogy néhány, az éjszakai harcokból kimaradt keresztes, Hunyadi parancsát megszegve kisétált a várkapun és nyilakkal támadta az anatóliai hadtest táborát. A törökök megpróbálták elzavarni a kis csapatot, de társaik a várból és a Száva másik partjáról segítségükre siettek. Amikor Kapisztrán János személyesen akarta visszaparancsolni a vezetése alatt álló kereszteseket a harcból, megjelenését félreértették, és az általános támadás jeleként értelmezték. Az egyre jelentősebb számú magyar csapat ellen a törökök megindították főerőiket. Hunyadi nem engedhette meg, hogy a keresztesek a török áldozatai legyenek, ezért kényszerűségből elitcsapataival a kitörés mellett döntött. A gyér védelemmel rendelkező török tüzérséget lerohanta, és elfoglalta az ágyúikat. E ponton dőlt el a csata sorsa, mivel ezt követően az oszmán haderőt saját ágyúival lőtték. A csata hatalmas mészárlásba torkollott. II. Mehmed szultán elmenekült, Szófiáig állítólag le sem szállt a lováról.

A hiányzó folytatás

A fényes diadalt követően a török elleni sikeres hadjárathoz minden körülmény adott volt: morálisan és katonailag szétzilált ellenség, Nyugat-Európából érkező tekintélyes segédcsapatok. A győzelem azonban mégis kiaknázatlan maradt, mivel Hunyadi János augusztus 9-én pestisben váratlanul meghalt. Kapisztrán János október 23-án követte őt a sírba, így megfelelő vezér nélkül a hadjárat elmaradt.

A győzelem jelentősége felbecsülhetetlen, mivel a korabeli rendkívül széttagolt Európában nem létezett olyan politikai vagy fegyveres erő, amely a siker reményében szállhatott volna szembe a török csapatokkal.

Schramek László

Hozzászólások