Benyovszkyt nem igazán tekinthetjük felfedezőnek, inkább egy kalandos életű magyar nemes volt. Nem akart utazó lenni, a külső körülmények késztették arra, hogy a fél világot bejárja. Olyan helyekre jutott el, amelyek nemcsak a magyarok, hanem a világ számára is alig voltak ismertek.

benyovszky1

1746-ban született a Nyitra megyei Verbón (ma Szlovákia területén található). Apja, Benyovszky Sámuel lovassági tábornok volt, anyja, báró Révay Róza főnemesi családból származott. Az apai hagyományoknak megfelelően Móricot már tíz éves korától katonának nevelték. 1756-ban tört ki a hétéves háború, amelyben a királynő, Mária Terézia megpróbálta visszaszerezni Poroszországtól az osztrák örökösödési háborúban elvesztett Sziléziát. Benyovszky még csak 15 éves volt, amikor már részt vett a háború néhány csatájában. A magyar nemesség támogatta a királynőt, de célját így sem tudta elérni, és a porosz király, Nagy Frigyes megtartotta a gazdag tartományt, Sziléziát.

Benyovszky egyik gazdag nagybátyja Lengyelországban élt, és Móricot akarta megtenni örökösének. A fiatalember ezért Lengyelországba utazott, és ott is tartózkodott, amikor értesült édesapja haláláról. Hazatérése után megtudta, hogy sógorai lefoglalták apai örökségét, őt pedig kisemmizték. A hirtelen haragú Móric fegyveres csapatot szervezett, és erőszakkal próbálta visszaszerezni jogos tulajdonát. Az engedély nélküli fegyveres támadás miatt Mária Terézia lázadónak minősítette. A királynő Benyovszkit meg sem hallgatta, hanem felségsértés miatt megfosztotta birtokaitól, és kitiltotta birodalmából.

benyovszky8

 A Benyovszky-kúria Verbón

Benyovszky kénytelen volt Lengyelországba távozni. Ebben az időszakban a lengyel politikai helyzet egyre zavarosabbá vált, az ország fokozatosan orosz befolyás alá került. 1767-ben a lengyel nemesek létrehozták a bari konföderációt, és fegyveres felkelést kezdtek az orosz megszállók ellen. Ebben Benyovszky is részt vállalt. Csapata a túlerőtől vereséget szenvedett, ezért Moldvába menekült. Nem sokkal ezután visszatért Lengyelországba, és új csapatot szervezett kóborló felkelőkből. Stanislawow-nál orosz fogságba esett, és Kijevbe vitték.

Emlékiratai szerint orosz fogva tartói embertelenül bántak vele. Később Kazanyba vitték, ahol a helyzete sokkal jobb lett. Nem volt börtönben, a helyi kormányzó jóindulatú volt, így Móric gyakorlatilag szabadon járhatott a városban. Ennek ellenére azt tervezte, hogy megszökik. Részt vett a hozzá hasonló száműzöttek összeesküvésében, de ezt egy áruló leleplezte. Benyovszkynak sikerült elmenekülnie, és eljutott Szentpétervárra. Már készült hajóra szállni, amikor letartóztatták. Szibériai száműzetésre ítélték. 1769-ben indították el a száműzöttek csoportját Szibériába.

benyovszky6

Hosszú és viszontagságos út után jutottak el Kamcsatkába, az Orosz Birodalom egyik legtávolabbi keleti tartományába. Itt a legnagyobb problémát nem a bánásmód, hanem a zord éghajlat jelentette. A kormányzó tisztelte Benyovszkyt, és amikor megtudta, hogy több nyelven beszél, megkérte, hogy tanítsa fiát és három lányát. Móric időnként elkísérte a kormányzót a hivatalos útjaira. Ez lehetővé tette számára, hogy elkészítse Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását. Bár megállapításai már nagyrészt elavultak, helytelenek, mégis korszakalkotó műnek tekinthetjük.

A kormányzóhoz fűződő barátsága ellenére Benyovszky nem mondott le a szökés lehetőségéről. Ennek egyedüli módja a tengeren történő menekülés volt. Móric nagy tekintélynek örvendett száműzött társai között, akik vezérüknek tartották őt. Több cári tiszt is volt kamcsatkai száműzetésben. 1771-ben Benyovszky vezetésével a száműzöttek felkelést szerveztek, zsákmányoltak egy hajót, és elmenekültek Kamcsatkáról. Útjukban érintettek olyan, szinte ismeretlen vidékeket, mint az Alauti- és a Kurill-szigeteket. Kikötöttek Formosa szigetén (a mai Tajvan), hogy utánpótlást vegyenek fel. Az út egy portugál gyarmaton, Makaón ért véget, ahol eladták a zsákmányolt hajót.

benyovszky2

Ezután Benyovszky Párizsba utazott, és a Napkirály, XIV. Lajos szolgálatába állt. 1774-ben Madagaszkár szigetére küldték, ahol francia telepet létesített, amelyet Louisburg-nak nevezett el a francia király tiszteletére. A bennszülöttek körében nagy tiszteletet vívott ki, és emlékiratai szerint 1776-ban királyukká választották. Nem tudjuk biztosan, hogy ez valóban így történt-e. Benyovszkynak sok ellensége volt, állandó konfliktusai voltak a többi sziget francia kormányzójával. Ezért lemondott és visszatért Párizsba. További madagaszkári terveit XIV. Lajos nem támogatta.

Próbált kapcsolatot tartani szülőhazájával is. Birtokait ugyan nem kapta vissza, de 1778-ban Mária Terézia grófi rangot adományozott neki. Később terveihez megpróbálta elnyerni a „kalapos király”, II. József támogatását, de nem járt sikerrel. Párizsban barátságot kötött Benjamin Franklinnel, majd Amerikába utazott, és részt vett a függetlenségi háború befejező szakaszában. Abban reménykedett, hogy az amerikaiak majd segíteni fogják madagaszkári terveinek megvalósítását. Hiú remény volt, a fiatal amerikai államnak ehhez nem volt elég ereje.

benyovszky4

Miután belátta, hogy sehonnan sem számíthat segítségre, elhatározta, hogy önállóan cselekszik. 1785-ben Madagaszkárra utazott, a malgas törzsek segítségével elfoglalta a francia telepeket, és átvette a hatalmat a szigeten. Legnagyobb ellenfele az Ile-de-France (Francia-sziget) kormányzója megtámadta és legyőzte. A harcban Benyovszky életét vesztette, és Mauritánia erődje mellett temették el 1786-ben. 1936-ban hamvait hazahozták, és a siklósi várban temették el.

benyovszky7

Benyovszky Móric inkább kalandor volt, mint felfedező, de útjai során gyakorlatilag ismeretlen vidékekre is eljutott, és ezekről érdekes leírásokat készített.

Emlékiratait Jókai Mór fordította le magyarra.

benyovszky3

 

 

benyovszky5

Nem csak a magyarok, hanem a szlovákok is nemzeti hősüknek tekintik. Ennek jele az, hogy életéről magyar-szlovák koprodukcióban készült el a Vivát Benyovszky! című filmsorozat.
 

 

 

 

 

 

Weninger Endre

 

 

 

 

Hozzászólások