Sokaktól halljuk azt az alapvető igazságot, mennyire fontos egy házaspár számára, hogy kapcsolatukat folyamatosan gondozzák, alakítsák. A templomi esküvőre készülő párok jegyesoktatáson vesznek részt, ahol szembesülhetnek néhány, jövőbeli közös életüket érintő szemponttal. Kérdések, amelyeket érdemes feltenni és – ha megválaszolni nem is lehet minden esetben – legalább gondolkodni rajta. De mi a helyzet a még „csak” együtt járó, a folytatást illetően bizonytalan pároknál, akiknél még nem történt meg az elköteleződés? Éppen nekik szól az a program, amelyet egy fiatal pszichológus házaspár, Gyombolai-Kocsis Fruzsina és Gyombolai Zsolt dolgozott ki. A Kairosz csoport azokat a jegyesség előtt álló párokat várja, akik szeretnék önmagukat és társukat is jobban megismerni.


Tanulható a jó házasság? Mi a helyzet azokkal, akik rossz példát hoznak otthonról?

Több olyan elmélet van, melyeket mi is használunk, és ezek szerint igenis tanulható. Szerencsére Magyarországon több kezdeményezés elérhető, ami a házassági felkészülést támogatja, a Kairosz csoport is ilyen. Mi hétvégeken, tréningmódszerek segítségével a döntés előtt álló, együtt járó fiataloknak segítünk a döntés meghozásában, a házasságra való felkészülésben, elsősorban gyakorlati tanulás keretében. Olyan helyzeteket próbálunk előidézni, amelyek szerintünk a házasság sikeres működésében szerepet játszanak és nem biztos, hogy az együttjárás során maguktól előkerülnek. Igyekszünk használható párkapcsolati-önismereti tudást és szemléletet adni, megfelelő készségeket fejleszteni, amelyek segítségével a későbbi házasságban felmerülő problémákkal könnyebben meg tudnak birkózni. Foglalkozunk ezek mellett az otthonról hozott mintákkal, hiszen ezek az egyik legfontosabb párkapcsolatot befolyásoló tényezők, valamint a minták kezelhetőségével. A jó hír az, hogy akármilyen rossz családi mintával jön is egy illető, megfelelő önismereti munkával és segítséggel megvan az esélye a boldog, sikeres párkapcsolatra.

Mi a leggyakoribb párkapcsolati probléma?

Nehéz általánosítani, de talán az, hogy a párok nem ismerik eléggé egymást. Ha ez egy házasságban van így, az még nagyobb probléma. Ha nem ismerünk valakit eléggé, nem tudjuk az igényeit, nem értjük a működését, vagy hogy pontosan milyen háttérrel jött, akkor sokkal nehezebb őt jól szeretni. Nehéz és hosszú folyamat egy másik embert annyira megismerni, hogy nyugodt szívvel el tudjunk mellette köteleződni.


Létezik szerintetek az igazi, a „nagy Ő”?

Ha arról szól a kérdés, hogy mindenkihez kizárólag egyetlen ember „passzol-e”, a válasz nem. Elég rossz lenne, ha elszalasztanánk azt az egyetlent, és soha többet nem lehetne esélyünk boldog párkapcsolatra. Szerintünk vannak olyan emberek – ők vannak többségben –, akikkel nem annyira illik össze az ember, vagy mondhatjuk úgy is, hogy jóval nehezebb velük megélni egy boldog párkapcsolatot, és vannak olyanok, akikkel mindez egy kicsit könnyebb. Viszont ahhoz, hogy ezt el tudjuk dönteni, a korábban említett sok együtt töltött időn és élményen kívül önismeret is szükséges, hogy tudjam, én milyen vagyok, pontosan kihez keresek kiegészítő társat.

„Az ellentétek vonzzák egymást” tartja a mondás, de vajon érvényes ez a párkapcsolatokra is?

A tapasztalat azt mutatja, hogy apróbb dolgokban különbözhet egy jól működő pár két fele, sőt akár ellentétesek is lehetnek. Számos konfliktus forrása lesz azonban az, ha a komolyabb, mélyebb, meghatározó tényezőkben nincsen jelentős hasonlóság. Ez önmagában még mindig nem baj, de az már igen, ha ezzel nem tud mit kezdeni a pár, mert mondjuk nem tanulták meg a közös problémamegoldás módját, vagy belefáradnak a túl sok különbözőségbe. Ha a fontos dolgok, értékek, az alapbeállítódás hasonló, az biztonságot ad a kapcsolatban. Így is elkerülhetetlen lesznek a viták, de ha van egy közös alap, arra lehet támaszkodni. Ilyen például a családhoz való viszony, a spiritualitás vagy vallásosság megélése, vagy az anyagiakhoz való viszonyulás.


Mit jelent az eljegyzés? Szintlépés vagy csupán egy döntés? Mikor jön el az ideje?

Az eljegyzés a mi olvasatunkban annyit jelent, hogy innentől kezdve még komolyabban gondolkodom azon, hogy a társammal egész életre szólóan elköteleződöm, és közeledem a döntés meghozatalához. Nincs állandó recept, hogy melyik kapcsolatban mikor jön el az ideje, egyáltalán már az is nehéz, hogy a két félben nagyjából egyszerre érkezzen el ez az idő. A tapasztalat azt mondja, hogy nem érdemes túl hamar meglépni, mivel nagyjából egy-másfél évig tart a szerelem „rózsaszínű ködös” időszaka, amikor biológiailag képtelen az ember pontosan és objektíven látni a társát, mert a jó tulajdonságai felerősödnek, a rosszak pedig szinte el is tűnnek. Ezt az időt célszerű megvárni a lánykéréssel, hiszen már ez is elköteleződés, ha még nem is végleges. Túl sok időt sem érdemes azonban jegyességben tölteni, mert az elbizonytalanító hatású lehet: most akkor mégsem állunk készen a végleges elköteleződésre? Nem véletlen, hogy a régi szokás szerint nagyjából fél-egy évig tartott a jegyesség időszaka.


Manapság kezd megváltozni a jegyesség jelentése, sok olyan párral találkoztunk, ahol a házasság helyett használják. Sokszor előfordul, főleg együtt élő pároknál, hogy a nő már elköteleződne, a férfi viszont remekül érzi magát az aktuális – minimális – kötelezettségekkel, ilyenkor úgymond megkéri a nő kezét, és gyakran „úgy is maradnak”. Általában külső körülményekkel, lakásgonddal, pénzgyűjtéssel magyarázzák a hosszú jegyességet, ám ezek legtöbbször a valódi problémát elfedő magyarázatok, gyakran más van a dolog mélyén, hiszen az elköteleződés, a döntés nem pénzkérdés.

Egy másik gyakori probléma lehet, ha a jegyesség alatt a pár megfeledkezik a házasságra való felkészülésről, és az összes idejük, energiájuk „a nagy nap”, az esküvő szervezésére megy el. Ilyenkor a lakodalom másnapján hiányérzetet, ürességet érezhet az ifjú pár, hiszen a szürke hétköznapokra nem készültek fel.

Szerintetek egy párkapcsolat minden esetben megmenthető? Mikor érdemes kitartani a másik mellett, és mikor nem? Előfordult már, hogy Ti javasoltátok a szakítást?

Bár mi egyértelműen házasságpártiak vagyunk, léteznek olyan élethelyzetek, amikor sajnos a házasság felbontása jelenti a legkevésbé rossz megoldást. Például ha a két fél már csak úgy tud működni, hogy egymást jelentősen károsítják, mert már annyira elteltek keserűséggel. Találkoztunk ilyen párokkal is. Sajnos nagyon sok házaspár, aki egyáltalán segítséget kér, gyakran már túl későn teszi, amikor már annyi sebet okoztak egymásnak, hogy azok egyszerűen nem tudnak begyógyulni. Rendkívül fontos, hogy házassági probléma esetén minél hamarabb segítséget kérjünk, hogy minél több esélyt adjunk a kapcsolati krízis túlélésére. Segítséget kérni nem kudarc és nem szégyen, mint ahogyan azt sokan ma is gondolják. Épp ellenkezőleg: annak beismerése, hogy szeretnék fejlődni, tanulni, kitartani, valami fontosat megjavítani. Ha merünk segítséget kérni a vízvezeték-hálózat javítására egy csőtörésnél, miért ne tennénk hasonlóan a házasságunkban?

Az Egyesült Államokban egy válókereset benyújtásakor a párnak kötelező elmennie párterapeutához, hogy még egy utolsó esélyt adjanak maguknak, és ha ott sem járnak sikerrel, csak akkor választja szét őket a bíróság. Szimpatikus a hozzáállás, mi is így gondoljuk, hogy minden pár, minden élethelyzet megérdemel még egy esélyt. Ha a pár tagjai úgy gondolják, van még minimális lehetőség az újrakezdésre, az már elég a segítségkéréshez, próbálkozáshoz.


A párkapcsolatokra vonatkozóan gyakran elhangzik a „minőségi idő” kifejezés. A honlapotokról megtudhatjuk, hogy a csoport neveként választott “kairosz” görög szó is ezt jelenti. Hogyan lehet tudatosan törekedni a megélésére?

A minőségi idő egy párkapcsolat megkülönböztetett ideje, amikor a két ember minden külső körülményt igyekszik kizárni az életéből és csak egymással foglalkozni. Nem közös munka, nem családi ebéd rokonokkal, még csak nem is a gyerekekkel töltött idő, hanem kifejezetten a kettejük kapcsolatára fordított idő. Nagy tudatosság és elszántság kell a megvalósításához, ugyanis a sűrű hétköznapi teendők között elég nehéz időt szakítani egymásra, különösen ha a párnak gyermekei is vannak. A jól működő, boldog párkapcsolatnak azonban elengedhetetlen feltétele ez az elkülönített idő. Ez jó, ha heti egy óra, havonta több egybefüggő óra, vagy akár egy nap, évente pedig minimum 2-3 nap, lehetőség szerint több, amikor a pár egyedül van. A gyermekek életkorától, illetve az általános élethelyzettől is függ, de így vagy úgy mindig meg lehet oldani az elvonulást, ha megvan rá a szándék.


A Kairosz csoportról, a hétvégi foglalkozásokról, programokról, a jelentkezés módjáról, valamint Fruzsina és Zsolt elérhetőségeiről bővebben a www.kairoszcsoport.hu honlapon olvashatunk.

Fényképek:www.kairoszcsoport.hu  (Gyombolai Zsolt engedélyével)

Ádám Orsolya – Weninger Nóra

2014. január 24.

Hozzászólások