Március 15-ről nagyon könnyű és egyben nagyon nehéz beszélni. Könnyű, mert az események jól ismertek, minden évben meghallgatjuk, hogy Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt, az ifjak felolvasták a 12 pontot, lefoglalták Landerer nyomdáját és kiszabadították Táncsics Mihályt. Nehéz viszont azért, mert új dolgot alig lehet mondani róla. Nem is próbálkozom ezzel. Tények helyett először arról szeretnék beszélni, hogy mi is a jelentősége egy nemzeti ünnepnek.

 

pilvax

Pilvax Kávéház

1. Sok népnek van ilyen ünnepe. A franciáknak július 14., az amerikaiaknak július 4. Ez nem azt jelenti, hogy ez az egy nap döntően befolyásolta ezen népek történetét. Nem erről van szó, hanem egy olyan napról, amely jelképpé vált a nemzetek történetében. Olyan jelképpé, amely nemzeti összetartozásukat, nemzettudatukat fejezi ki. Nekünk, magyaroknak három nemzeti ünnepünk van, március 15., augusztus 20. és október 23. Bár mindhárom szép hagyományokkal rendelkezik, mégis azt lehet mondani, hogy talán március 15. a legnemzetibb ünnepünk. Ez a nap fejezi ki legjobban az egész világon élő magyarság összetartozását. Ennek jelképe a kokárda, amit először Szendrey Júlia varrt Petőfi Sándor számára. A kokárda, amit Laborfalvi Róza tűzött Jókai Mór mellére 1848. március 15.-e estéjén. A kokárda, amit minden, magyarságát megvalló ember visel ezen a napon.

 

kokarda

De március 15. nem csak szimbólum. Ennek a napnak nagy hatása is volt nemzetünk történelmére. A napot megelőző időszakot reformkornak nevezzük annak ellenére, hogy ez alatt nagyon kevés reform valósult meg. A magyar országgyűlések, a diéták 1825 és 1848 között nagyon kevés olyan törvényt hoztak, amelyek alapvetően megváltoztatták volna hazánk helyzetét. Az utolsó diéta 1847-ben kezdődött Pozsonyban. Eleinte úgy tűnt, hogy ez is a terméketlen viták gyűlése lesz. Hogy ez nem így történt, azt egy európai forradalmi hullám, az úgynevezett népek tavasza okozta. Ebbe illeszkedett be a vér nélküli magyar forradalom is. A márciusi ifjak akkor határozták el, hogy cselekedni fognak, amikor március 14-én eljutott hozzájuk a bécsi forradalom híre. Kossuth március 15-én utazott Bécsbe az országgyűlés törvényjavaslataival. Ezeket a javaslatokat máskor az uralkodó többször visszaküldte volna újratárgyalásra az országgyűléshez.

 

orszaggyules_pozsony

Most nem ez történt. 1848. április 11-én V. Ferdinánd szentesítette ezeket a törvényeket. Ebben minden bizonnyal nagy szerepe volt a pesti forradalomnak. Az áprilisi törvények nagy részben megvalósították a 12 pont követeléseit. Törvényerőre emelkedett a népképviseleti országgyűlés, a felelős magyar minisztérium, a közteherviselés, az úrbéri viszonyok eltörlése és az unió Erdéllyel. Megszületett a magyar polgári nemzetállam. Ez március 15. történelmi jelentősége.

Március 15-nek, mint nemzettudatunk jelképének napjainkban egyre fontosabb szerepe van. Az emberek egy közönyösebbé válnak az erkölcsi és hagyományos értékek iránt. Legyintenek a nemzeti érzés, mint üres magyarkodás hallatán, március 15-én egyre kevesebb házon tűzik ki a magyar zászlót, egyre kevesebb ember viseli a kokárdát. Egyes, magukat liberálisnak valló politikusok egy olyan egyesült Európát vizionálnak, ahol eltűnnek a nemzetállamok, nincs helye a nemzeti érzésnek, a nemzeti hagyományok elavult dolgoknak számítanak. Reménykedjünk abban, hogy ez nem fog megvalósulni. Lehet európai összetartás, de ez nem semmisítheti meg a nemzeti kultúrákat, hagyományokat, nem feledtetheti velünk nemzeti történelmünket. Nem hagyhatjuk, hogy ez így legyen, erre tanít bennünket március 15.-e, ezt kérik tőlünk azok, akik ennek a napnak főszereplői voltak.

 

talpra_magyar_thorma

Thorma János festménye – Talpra magyar!

2. Hogyan alakult nemzeti ünnepünk története?

A szabadságharc bukása után az önkényuralom tiltotta a megemlékezést. 1860-ban a fiatalok demonstrációt szerveztek, amit a hatóság fegyverrel vert szét. Az ünnep az 1867-es kiegyezés után sem kapta meg a megillető rangját. A kormány nem tiltotta ugyan, a fiatalok megemlékeztek róla, de nemzeti ünneppé nem nyilvánították. A magyar kormány nem akarta megsérteni az uralkodó Ferenc József érzéseit. Az 50. évforduló alkalmával Kossuth Ferenc országgyűlési képviselő, Kossuth Lajos fia javasolta, hogy március 15.-ét nyilvánítsák nemzeti ünnepnek. Nem fogadták el, hanem helyette április 11., a törvények elfogadásának a napja lett az ünnep. Ismételten az uralkodó érzéseire hivatkoztak. Március 15-én csak a Függetlenségi Párt képviselői ünnepeltek.
Március 15. csak a Horthy-korszakban lett hivatalos nemzeti ünnepünk. 1927-ben az országgyűlés 31. törvénycikke nyilvánította azzá.

1945 után az ünnep kényelmetlenné vált az új baloldali hatalom számára. 1948-ban a 100. évfordulót még megünnepelték, bélyegsorozatot adtak ki, de az ünnepet beárnyékolta, hogy díszvendége Vorosilov marsall volt. 1951-től pedig március 15. már nem munkaszüneti nap.

 

forr_ifj_napok_

 

A Kádár-korszak sem tudott mit kezdeni az ünneppel. Különösen kellemetlen volt a 12 pont közül az, amely az országban állomásozó idegen katonaság eltávolítását követelte. Kádárék úgy próbálták az ünnepet jelentéktelenné tenni, hogy beleolvasztották az úgynevezett forradalmi ifjúsági napokba. Március 15., március 21., a Tanácsköztársaság emléknapja és április 4., hazánk un. felszabadítása tartozott ezek közé.

Az 1980-as évek végén a diktatúra enyhülését jelezte, hogy 1987-ben újra nemzeti ünneppé nyilvánították. 1989-ben március 15-én rendszerellenes tömegdemonstráció zajlott, ahol az emberek függetlenséget és a demokráciát követelték. A rendszerváltozás után, 1991-ben végre az országgyűlés határozatot hozott, amelyben március 15.-ét a modern parlamentáris demokrácia születésnapjának nyilvánította.

3. Kik voltak 1848. március 15. főszereplői?

Amikor március 15-ről beszélünk, Petőfi és Jókai neve csendül fel előttünk. A nap többi főszereplőjének neve, a márciusi ifjaké gyakorlatilag feledésbe merült. Pedig a legtöbben közülük hűek maradtak elveikhez, és az elkövetkezendő eseményekben is fontos szerepet játszottak. A teljesség igénye nélkül idézzünk fel közülük néhányat.

 

vasvari_pal

Vasvári Pál:

A pesti egyetemen történelmet és természettant tanult, majd Teleki Blanka leánynevelő intézetében tanított. Radikális köztársaságpárti volt, március 15-én, a demonstráción beszédet tartott és beválasztották a Közcsendi Bizottmányba. 1849 áprilisában szabadcsapatot alakított, és fegyverrel küzdött Erdélyben a példátlan kegyetlenséggel harcoló román felkelők ellen. A harcokban Abrudbánya mellett hősi halált halt, tömegsírba temették, sírjának helye ugyanúgy ismeretlen, mint Petőfié. 23 éves volt.

iranyi_daniel

Irányi Dániel:

26 évével a márciusi ifjak között idősnek számított. Jogot végzett, és a forradalom egyik fő szervezője volt. 1848 júniusában az első népképviseleti országgyűlésbe Pest-Lipótváros küldötteként került be. Önkéntesként harcolt a pákozdi csatában. Kossuth szilárd híve volt, ő vezette az országgyűlési jegyzőkönyvet a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásakor. A szabadságharc bukása után Svájcba majd Párizsba menekült. Bátyja vállalta helyette a halálos ítéletet, bár erre végül nem került sor, mert Szirmay gróf felismerte. (Valószínűleg innen származik Jókainak a Kőszívű ember fiai című regényében Ödön és Jenő személycseréje.) Távollétében halálra ítélték. Az emigrációban is Kossuth hű támogatója volt. 1868-ban hazatért, amikor a pécsi körzetben országgyűlési képviselőnek választották. Haláláig (1892) képviselő maradt, a Függetlenség és 48-as Párt elnöke volt.

 

irinyi_jozsef

Irinyi József:

Jogot végzett, ő javasolta a márciusi ifjak programjának 12 pontban történő megírását. Tagja volt annak a választmánynak, amely a helytartótanácstól követelte a cenzúra eltörlését és Táncsics szabadon bocsátását. 1848 júniusában országgyűlési képviselő lett. A szabadságharc bukása után menekülés közben elfogták, halálra ítélték, de Haynau megkegyelmezett neki. (Ugyanúgy, mint Baradlay Richárdnak a Kőszívű ember fiai című regényben.) 1859-ben súlyos szívbetegségben halt meg. A Kerepesi temetőben nyugszik.

 

vidats_janos

Vidáts János:

A március 15.-i események idején ő foglalja le Petőfivel Landerer nyomdáját. Később szabadcsapatot alakított, és részt vett a délvidéki harcokban. Világos idején századosi rangban szolgált. 1851-ben halálra ítélték, de ezt kegyelemmel várfogságra változtatták. A kiegyezés után a 48-as Párt képviselője volt, ami azt jelentette, hogy hű maradt 1848 eszméihez. Tragikus halála volt, 1873-ban öngyilkosságot követett el.

 

koranyi_frigyes

Korányi Frigyes:

A márciusi ifjak közül a legfiatalabb. 1848-ban mindössze 19 éves volt. Zsidó származású, 1848-ban lett katolikus, és nevét Kronfeldről Korányira magyarosította. Az események idején orvostanhallgató volt, a szabadságharc idején orvosként szolgált. Később híres egyetemi professzor lett, kiemelkedő szerepe volt a tüdőbaj elleni harcban. Nevét ma is kórház őrzi.

Oroszhegyi József:

1848. március 15-én 25 éves volt. Orvosi egyetemet végzett. A szabadságharcban aktívan részt vett, a Felvidéken szabadcsapatot alakított. A szabadságharc bukása után halálra ítélték, de ezt tízévi börtönre változtatták. 1856-ban szabadult, ezután Abrudbányán orvosként dolgozott. Jókai Mór róla mintázta meg Enyém, tied, övé című regényének főszereplőjét.

Valamennyien példaként állíthatók fiataljaink elé, és megérdemlik, hogy március 15-én róluk is megemlékezzünk!

 

Weninger Endre

Hozzászólások