Sztójay Döme nem rendelkezett olyan kiemelkedő képességekkel, ami indokolttá tenné, hogy neve szerepeljen egy neves miniszterelnökökről szóló sorozatban. Mindössze öt hónapig volt politikai vezető, de ez Magyarország történetének egyik legsötétebb időszaka volt. Azon három magyar miniszterelnök egyike volt, akiket a háború után háborús bűnösként kivégeztek.

1893-ban született Versecen (Horvátország). Eredeti neve Sztojakovics volt, és apja úgy látta, hogy fia számára a katonai pálya jelenti a lehetőséget a felemelkedésre. Így került a pécsi hadapródiskolába, majd 1910-ben végzett a bécsi Hadiiskolában. Az első világháborúban verzérkari tisztként szolgált, előbb századosi, majd őrnagyi rangban. 1917-ben a hadsereg hírszerző és kémelhárító osztályára került.

sztojay dome

Sztójay Döme

Az elvesztett háború után azon tisztek közé tartozott, akik csatlakoztak a Tanácsköztársaság által szervezett Vörös Hadsereghez. Ez nem azt jelentette, hogy szimpatizált volna a Tanácsköztársasággal, hanem több tiszttársával együtt úgy gondolta, hogy ez az egyetlen lehetőség határaink megvédésére. A sikeres felvidéki hadjárat után elrendelt visszavonulás, az elfoglalt területek kiürítése kiábrándította, így csatlakozott a Horthy Miklós által megszervezett Nemzeti Hadsereghez.

Korábbi tapasztalatai alapján Sztójay Döme a Nemzeti Hadseregben a kémelhárító osztály egyik vezetője lett. Haladt előre a ranglétrán, ezredesi, majd tábornoki rangot ért el. 1925-ben a berlini magyar nagykövetségre került, mint katonai attasé. Ekkor magyarosította szláv hangzású nevét Sztójayra.

1933-ig dolgozott Berlinben, amikor hazahívták, és a Honvédelmi Minisztérium osztályvezetője lett. Berlini tapasztalatai azonban továbbra is meghatározónak bizonyultak számára. 1935-ben kinevezték berlini követnek. Ez későbbi pályafutása során döntőnek bizonyult. Szenvedélyes csodálója lett a Harmadik Birodalomnak, és mindent megtett, hogy Magyarország szoros szövetségese legyen a Berlin-Róma tengelynek.

Berlini nagyköveti posztját 1944-ig töltötte be. Kiváló kapcsolatokat épített ki a Ribbentrop által vezetett német külügyminisztériummal, és mindvégig élvezte a németek teljes bizalmát. Még akkor is, amikor a németek már tudták, hogy Kállay miniszterelnök megpróbál kilépni a háborúból.

sztojay dome

Sztojay Döme berlini nagykövet 1937-ben Berlinben a kép jobb oldalán (Fotó forrása: Fortepan)

Sztójay Döme számára nagy lehetőséget nyújtott (egyben ez volt tragédiája is), hogy Hitler Kállay politikája miatt elhatározta Magyarország német megszállását.

Erre 1944. március 19-én került sor. Kállay a török követségre menekült, Hitler pedig egy olyan miniszterelnök kinevezését akarta Horthytól, aki a német követeléseket teljesíti. A németeknek két jelöltjük volt: Imrédy és Sztójay. Horthy mereven elzárkózott Imrédytől, de Sztójayról azt hitte, hogy régi katonabajtársaként befolyásolni tudja. Sztójay 1944. március 29-én tette le a miniszterelnöki esküt.

Az események azt igazolták, hogy Horthynak csalódnia kellett benne. Az új miniszterelnök a németek engedelmes kiszolgálója lett, és minden követelésüket szolgalelkűen végrehajtotta. Ezért kapta később a magyar quisling gúnynevet. (Quisling: norvég miniszterelnök, a németek bábja volt, akit a háború után kivégeztek.) Sztójay hozzájárult ahhoz, hogy több magyar honvédet vigyenek ki a keleti frontra, és szorosabbra vonta a gazdasági kapcsolatokat a Harmadik Birodalommal. Magyarország egyre több termékkel segítette a háborús erőfeszítéseket.

Sztójay Döme legnagyobb bűne a holokauszt magyarországi végrehajtása volt. Ismeretes, hogy a korábbi magyar kormányok (Teleki, Kállay) elfogadtak ugyan zsidótörvényeket, de mereven elzárkóztak a magyarországi zsidóság deportálásától, amit Hitler már régen követelt. 1944 márciusában Adolf Eichmann vezetésével SS-csoport érkezett Magyarországra azzal a feladattal, hogy megszervezze a magyar zsidók megsemmisítő táborba történő szállítását.

Ez a csoport létszáma miatt erre a feladatra alkalmatlan volt, ezért szüksége volt a magyar hatóságok közreműködésére. Azonnal kötelezővé tették a zsidók számára a sárga csillag viselését, megfosztották őket állampolgári jogaiktól, gazdaságilag kifosztották őket, és létrehozták a gettókat. Európa többi országában is részt vettek a helyi hatóságok a deportálásban.

Sztójay felelőssége azért nagy, mert nem csak biztosította a magyar hatóságok közvetlen részvételét a deportálásban, hanem a Belügyminisztérium élére a közismerten antiszemita Jaross Andort nevezte ki, akinek államtitkárai Baky László és Endre László sikeresen mozgósította a csendőrséget erre a feladatra.

Máig folyik a vita arról, hogy ki mennyit tudott a zsidóság sorsáról. Tekintettel arra, hogy az akciót a nácik is a legnagyobb titokban tartották, az országban az volt az általános vélemény, hogy a zsidókat munkatáborokba viszik. Bizonyosnak tűnik, hogy maga Horthy is csak akkor szerzett tudomást a megsemmisítő táborok létezéséről, amikor a magyarországi zsidó közösség eljuttatta hozzá az úgynevezett auschwitzi jegyzőkönyveket. (Menye, Edelsheim Gyulai Ilona szerint 1944 júniusában.)

Addigra azonban a vidéki zsidóság tragédiája megpecsételődött. Körülbelül 450 ezer magyar zsidót hurcoltak koncentrációs táborokba, többségüket Auschwitz-Birkenauba. Nagy részük soha nem tért vissza.

A kormányzó mindenesetre lépett. Leállította a deportálást, és Budapestre rendelte a hozzá hű esztergomi páncélos dandárt, Koszorús Ferenc ezredes vezetésével. Ezzel megakadályozta, hogy Baky László csendőrei a budapesti zsidókat is deportálják. Nagy részük át is vészelte a háborút.

Sztójay Döme ezekbe az eseményekbe nem avatkozott be. Tehetetlenül elfogadta azt is, hogy a kormányzó 1944. augusztus végén lemondatta, és helyére Lakatos Géza tábornokot nevezte ki. Sztójay ekkor már súlyos szívbeteg volt, és az ezt követő eseményekben semmiféle szerepet nem vállalt. Nem vett részt a nyilas kormány munkájában sem.

A háború végén Németországba menekült, ahol később amerikai fogságba esett. Az amerikaiak kiadták Magyarországnak, ahol a Népbíróság elé állították. Háborús bűnösként halálra ítélték, és 1946. augusztus 22-én kivégezték. A bíróságon kijelentette, hogy nagyon fájlalja a történteket, de nem vallotta magát bűnösnek, szerinte az eseményeket külföldi erőszak okozta.

Sztójayt kortársai is tehetségtelen, könnyen befolyásolható embernek tartották. Ennek ellenére nem lehet felmenteni a miniszterelnöksége alatt megtörtént szörnyűségek alól. Felelőssége nyilvánvaló volt. A Népbíróság hatásköre, jogszerű ítélkezése sok esetben kétséges volt, de Sztójay esetében a döntést jogosnak kell elfogadnunk.

 

Weninger Endre

 

A sorozat korábbi része: Bárdossy László

 

Hozzászólások