Gróf Bethlen István válságos időszakban került Magyarország élére. Az I. világháborúban elszenvedett vereség után egy politikailag zűrzavaros korszak következett. A Károlyi kormány és az ezt követő Tanácsköztársaság romhalmazt hagyott maga után. Kénytelenek voltunk aláírni az országot megcsonkító Trianoni diktátumot. Ezután hazánkat egy reménytelennek látszó helyzetből kellett újjáépíteni. Ez a feladat várt az új miniszterelnökre, Bethlen Istvánra.

Gróf Bethlen István 1874-ben született az erdélyi Gernyeszegen. Régi főnemesi családból származott, gróf Bethlen István és Teleki Ilona gyermekeként. Két leánytestvére volt, Klementina és Ilona. Gondos nevelésben részesült, évekig tanult a bécsi Theresianumban, majd jogot és gazdaságtant hallgatott Angliában és a budapesti egyetemen. Hamar bekapcsolódott a politikai életbe, aktív résztvevője volt a megyegyűléseknek, majd 1901-ben képviselővé választották. Ebben az évben magánéletében is fontos változás történt, feleségül vette Bethlen Margit írónőt, akitől három fia született.

Politikai pályáját az akkori kormánypártban, a Szabadelvű Pártban kezdte. Ennek értékrendje összhangban állt konzervatív gondolkodásmódjával. A választási vereség (1905) után a kormánypárt feloszlott, így Bethlen először a Függetlenségi Pártban, majd az Alkotmánypártban politizált. A világháború után újra a kormánypárt, a Nemzeti Munkapárt tagja lett, és megpróbálta szűkebb hazája, Erdély érdekeit képviselni. A világháború vége felé egyre erősödött a román nacionalizmus, amely Erdély és Románia egyesülését akarta. Ez a lehetőség a grófot mély aggodalommal töltötte el.

A fiatal gróf Bethlen István

1918-ban politikai fordulat következett be, Károlyi Mihály lett a miniszterelnök, akinek tevékenységét Bethlen élesen kritizálta. Félt a történelmi Magyarország széthullásától, ami hamarosan be is következett. A Tanácsköztársaság alatt Bécsbe emigrált, ahol megalakította az Antibolsevista Comitét. A rosszemlékű kommunista uralom bukása után hazatért, és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja egyik vezetője lett. A politikai helyzet még mindig képlékeny volt, és csak 1920 elején sikerült országgyűlési választásokat tartani. Bethlen pártja és a Nagyatádi Szabó István vezette Kisgazdapárt közel azonos eredményt ért el. Az új parlament 1920. március elsején az ország kormányzójává választotta Horthy Miklóst, a nemzeti hadsereg vezetőjét.

1920. június 4-én a magyar delegáció kénytelen volt aláírni a trianoni békét, amely szerint országunk területe 282 ezer km2-ről 93 ezer km2-re, lakossága pedig 20 millióról 7,6 millióra csökkent. Több millió magyart szakítottak el az anyaországtól, és kényszerítettek a szomszédos országokba. A politikai helyzetet még zavarosabbá tette a lemondatott IV. Károly visszatérési kísérlete. Első alkalommal 1921 tavaszán próbálta visszaszerezni trónját, de Horthy meggyőzte, hogy a helyzet nem alkalmas egy Habsburg restaurációra. Mégis politikai válság következett be, mert a királypárti miniszterelnök, gróf Teleki Pál lemondott. Még súlyosabb volt a külpolitikai helyzet, mert Románia, Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) megalakította a kisantantot, amely magyarellenes szövetség volt. Tagjai katonai segítséggel tartoztak egymásnak, ha Magyarország megpróbálná megváltoztatni a trianoni határokat.

Zita királyné és IV. Károly király

Ilyen volt Magyarország helyzete, amikor Bethlen István miniszterelnök lett. Mindjárt szembe kellett néznie IV. Károly második visszatérési kísérletével 1921 őszén. Ezúttal a királynak kisebb fegyveres erő is rendelkezésére állt, Lehár Antal és Ostenburg-Moravek Gyula különítménye. Lelke mélyén Bethlen maga is legitimista (királypárti) maradt, de ugyanakkor reálpolitikus is volt. Tudta, hogy sem a nyugati hatalmak, sem a kisantant nem fogadná el a Habsburgokat. Így Budaörsnél megállították a király csapatait, IV. Károlyt letartóztatták, majd Madeira szigetére száműzték, ahol a következő évben maláriában meghalt. 1921-ben a parlament törvényt fogadott el a Habsburg-ház trónfosztásáról.

Bethlen ezután kezdhette el Csonka Magyarország stabilizációját. Kisebb revíziós sikereket ért el. A szerbek kiürítették az általuk megszállt baranyai területeket, majd a velencei tárgyalásokon a magyar delegáció elérte, hogy Sopronban és környékén népszavazást tartsanak a területi hovatartozásról. A körzet nagy fölénnyel Magyarország mellett voksolt, amiért Sopron megkapta a Civitas fidelissima (a leghűségesebb város) címet.

Középen Horthy Miklós kormányzó, mellette jobbra gróf Bethlen István miniszterelnök

Bethlennek először a belpolitikai helyzetet kellett konszolidálni. Tárgyalásokat kezdeményezett a szociáldemokratákkal, akik erre hajlandóságot mutattak, mert a korábban a kommunistákkal lepaktáló tagjai külföldre távoztak. Így a miniszterelnöknek sikerült megegyeznie Peyer Károllyal, a szociáldemokraták vezetőjével. Bethlen garantálta a sajtójuk szabad működését, és szociáldemokrata képviselők részvételét a parlament munkájában. Válaszul Peyer megígérte, hogy pártja támogatja a konszolidációt, nem szervez politikai jellegű sztrájkokat és tüntetéseket, és nem folytat szervezőmunkát a mezőgazdasági munkások körében.

A másik fontos lépés egy erős kormánypárt létrehozása volt. Ezt Bethlen a Kisgazdapárt és a KNEP egyesülésével érte el. Így jött létre az Egységes Párt, amely egészen 1944-ig parlamenti többséggel rendelkezett, bár neve többször megváltozott. Az új választójogi törvény korlátozta a szavazók számát, és vidéken visszaállította a nyílt szavazást. Ez is hozzájárult a kormánypárt kényelmes parlamenti többségének kialakításához.

Gróf Bethlen István miniszterelnök és Peyer Károly, a szociáldemokraták vezetője

Trianon katasztrofális hatással volt a magyar gazdaságra is. Több ipari központ, bánya, fontos mezőgazdasági terület került a szomszédos országokba. A történelmi Magyarországra épülő vasúthálózat tönkrement. Az ipari termelés visszaesett, az infláció riasztó méretekben emelkedett. Világossá vált, hogy Magyarország belső erőforrásaira támaszkodva ebből a gazdasági válságból nem tud kilábalni. De a politikai helyzet konszolidálása után Bethlen elérte, hogy hazánkat felvegyék a Népszövetségbe (a háború után alakult, az ENSZ-hez hasonló szervezet). Így lehetőségünk nyílott egy nagyobb összegű hitel felvételére (ennek nagy részét Anglia folyósította). A Kádár-kori történetírás azzal vádolta a Bethlen kormányt, hogy ezt a hitelt eltékozolta, luxusberuházásokra fordította. Valójában a kölcsön felhasználását bizottság ellenőrizte. A kölcsön jó befektetését jelzi, hogy a magyar gazdaság hamarosan fejlődésnek indult.

1924-ben létrejött a Magyar Nemzeti Bank, és 1927-ben kibocsátotta az új valutát, a pengőt. Ez 1944-ig értékállónak bizonyult. 1929-re a magyar gazdaság termelékenysége elérte a háború előtti szintet. A mezőgazdasági reformok kevésbé voltak sikeresek. Végrehajtották a Nagyatádi Szabó István által kidolgozott földreformot, de a parasztok túlságosan kis parcellákat kaptak, így a nagybirtokrendszer nem sokat változott.

Gróf Bethlen István felszólal a Parlamentben

A Bethlen-kormány komoly szociálpolitikai reformokat is megvalósított. Létrejött az Országos Társadalombiztosító Intézet, kötelező lett a nyugdíj- és betegbiztosítás. Sokat költöttek az oktatásügyre és a kultúrára. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Klébelsberg Kuno kijelentette, hogy Trianont csak kulturális fölényünk kompenzálhatja Közép-Európában. Beindította a népiskolai programot, amelynek során 3500 új tanterem, 1500 tanítói lakás épült. Lehetővé vált a tanyán élő gyerekek iskolába járása, és az analfabéták aránya 15%-ra csökkent. Ez Közép- és Kelet-Európában messze a legalacsonyabb volt. A felsőoktatást is támogatta, a korábbi kolozsvári és pozsonyi egyetemet Pécsre és Debrecenbe költöztették.

A világháború után súlyos gondot jelentett a teljes külpolitikai elszigeteltség. Vesztes országként Magyarországnak nem volt szövetségese, és a kisantant fojtogatólag vette körül. A közvélemény egyöntetűen elutasította Trianont, és ennek revízióját akarta. Így a magyar kormánynak egyetlen külpolitikai célja lehetett, a trianoni határok megváltoztatása. Bethlen is ezt képviselte, ő úgy gondolta, hogy az elszakított területeken népszavazást kellene tartani. De azt is tudta, hogy mindez nagyhatalmi támogatás nélkül elképzelhetetlen. Franciaország ebből a szempontból szóba sem jöhetett, egyértelműen a kisantant pártján állt. Nagy-Britanniában a közvélemény egy része szimpatizált Magyarországgal, de a brit kormánypolitika nem akart beavatkozni az európai ügyekbe.

Rómában Mussolinivel tárgyal

A külpolitikai elszigetelődést először az olasz szövetség törte meg. Olaszország a győztesek közé tartozott, de a nyugati nagyhatalmak nem tartották egyenlő partnernek, és nem is adták meg neki a háború során ígért területeket. 1927-ben Bethlen Rómába látogatott, ahol aláírták az olasz-magyar barátsági szerződést. Mussolini megígérte, hogy támogatni fogja a magyar revíziós törekvéseket. Ezt az ígéretét később be is tartotta, de szövetsége gyengének bizonyult. Bethlen hasonló szerződést kötött a lengyelekkel, de ők sem voltak megfelelően erős szövetségesek.

1929-re a magyar gazdaság ugyan elérte a háború előtti utolsó év színvonalát, de ekkor bekövetkezett a nagy gazdasági világválság. Ez a vesztes országokat nagyobb mértékben sújtotta. A válságra Bethlen konzervatív politikája nem tudott megfelelő választ találni, ezért a miniszterelnök 1931-ben lemondott. Politikai befolyását továbbra is megőrizte, és Horthy egyik fő tanácsadója maradt. A 30-as években ellenezte az egyoldalú német orientációt, és nem akarta megszakítani a kapcsolatokat a nyugati hatalmakkal. Nem értett egyet Gömbös Gyula miniszterelnök radikális németbarát politikájával, és 1935-ben kilépett a kormánypártból. Horthyt konzervatív irányban próbálta befolyásolni, aminek eredményeként 1939-ben a Bethlenhez hasonló nézeteket valló Teleki Pál lett a miniszterelnök. Mindketten ellenezték Magyarország belépését a háborúba. Teleki halála után Bethlen nem támogatta a Szovjetunió elleni hadüzenetet sem. A háború alatt ellenszenvvel fogadta a zsidótörvényeket. Egyetértett Kállay Miklós miniszterelnök politikájával, aki megpróbálta Magyarországot kivezetni a háborúból, és gyakran fordult Bethlenhez tanácsért.

A kiugrási kísérlet nem járt sikerrel. 1944. március 19-én a német hadsereg megszállta Magyarországot. A Gestapo más németellenes politikusok mellett Bethlent is le akarta tartóztatni, de a volt miniszterelnöknek álruhában sikerült Nyugat-Dunántúlra menekülnie. A háború végéig bujkálnia kellett. Ekkor már súlyos beteg volt, és kétszer kapott agyvérzést. Az oroszok elfogták, és 1945-ben Moszkvába vitték. 1946-ban szívbénulásban halt meg egy börtönkórházban.

Gróf Bethlen István síremléke a Kerepesi temetőben

1994-ben hamvait jelképesen hazaszállították (földet hoztak a moszkvai börtönkórház temetőjéből), és azóta síremléke a Kerepesi temetőben található. Több szobrot is állítottak tiszteletére az országban, a legismertebb a Szent György téren áll a Budai Várban.

Bethlen István a XX. század egyik kiemelkedő politikusa volt. Teljesítménye IV. Béláéhoz, a második honalapítóéhoz hasonlítható, aki a tatárjárás pusztítása után talpra állította az országot. Bethlen feladata hasonló volt. Trianon után egy katasztrofális helyzetben lévő Magyarországot kellett konszolidálnia. Ezt sikerrel teljesítette. Arról Bethlen már nem tehetett, hogy nem sokkal azután Európa egy újabb világégést élt át. A miniszterelnököt méltán sorolhatjuk modernkori történelmünk legnagyobb formátumú államférfiai közé.

 

Weninger Endre

 

 

Hozzászólások