Lovas nemzet vagyunk, szokták rólunk mondani. A lipicai ménest 1580-ban Trieszt közelében, a mai szlovéniai Lipicán alapította II. József főherceg. (Ekkor ez a vidék a Habsburg Birodalom része volt.) A távlati cél az volt, hogy a bécsi lovasiskola részére tenyésztőtelepet hozzanak létre, ahonnan olyan lovak kerülnek ki, amelyek a puszta megjelenésükkel is eleganciát, pompát sugároznak. Ez az értékes faj eredetileg a mai Szlovénia területén található Lipicáról származik.

lipicai menes

Az ottani karszthegységben, amelyet kemény, köves talaj jellemez, rideg éghajlat uralkodik. A telek nagyon hidegek, a nyarak pedig szárazak. A kedvezőtlen körülmények azonban, úgy tűnik, jót tettek a lipicai lovaknak, ennek köszönhetik hosszú élettartamukat és jó erőnlétüket. Sok húszéves vagy annál is öregebb csődör képes a magasiskola legnehezebb gyakorlatainak teljesítésére is. Gyakran a harmincéves kort is megérik!

Mert milyen is a lipicai paripa?
A színük leggyakrabban a szürke, de előfordul pej és fekete színben is.
Testfelépítésük elegáns
Jellemzőik: igen tanulékonyak, nagyon engedelmesek
Marmagasság: 155–170 cm között

Hasznosítása: fogatló, kiváló hintós és kocsiló, hátasló is.

A tenyésztés spanyol lovakkal kezdődött. A fajta ősei között vannak kemény természetű hegyi lovak és spanyol–nápolyi mének is. A kezdeteknél használt mének közül nyolc ma is létező genetikai vonalat alapított, s a tenyésztés ezekre épül. A lipicai ménest a napóleoni háborúk idején kétszer is Magyarországra menekítették, így alakult ki a mezőhegyesi lipicai jellegű állomány.

Ezeket a lovakat 1876-ban Alsószombatfalvára költöztették, majd onnan 1912-ben Bábolnára. Innen kerültek az 1950-es években újra hegyi környezetbe, Szilvásváradra. A fajtára jellemző barokkos külső, az attraktív mozgás, a makulátlan “fehér” megjelenés egyedülálló élményt nyújt.

Kétszáz éven keresztül importálták folyamatosan az egyre újabb spanyol lovakat, amelyeket aztán olasz, német és dán lovakkal kereszteztek. A spanyol fajta azonban a 16. századtól annyira domináns lett, hogy a létrehozott új faj ereiben is sok spanyol vér csörgedezett. A 19. században megpróbálták arab vérrel nemesíteni a fajtát, mivel az arab lovakat rendkívül nagyra tartották tüzes vérmérsékletük és szépségük miatt.

 

A lipicai valódi nemzetközi fajta, az egész világon elterjedt. 400 éve fajtatisztán tenyésztik, az 1800-as évek elején alkalmazott egyetlen arab cseppvér-keresztezéstől eltekintve idegen fajtát soha nem alkalmaztak a tenyésztése során. A magyarországi állomány kiemelkedő genetikai értékével tűnik ki. Tenyésztőszervezete a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete. Nemzetközileg igen eredményes a fogatsport területén. Általában szürke, de gyakran előfordul fekete, sőt pej is. Bottal mért marmagassága 152–162 cm.

Külleme
A lipicai nem túl nagy méretű, nemes, de nem finom fejű. Nyaka magasan illesztett, rövid. Izmos hátú ló, jól izmolt farú, inkább dongás, mint mély, korrekt lábállású, kemény patájú fajta. Ügetőmozgására jellemző a magas lábemelés és az akciós mozgás. A fajtában sok a szürke, de pej és fekete színű is előfordul. Feje jellegzetes kosfej. Nyaka izmos, rövid. Fülei különlegesen nagyok. A szürkék barna vagy fekete csikókként születnek.

lipicai feher
A lipicai méntelepen mindig előnyben részesítették a fehér lovakat. Ennek ellenére a 18. századig más szőrszínt is megtűrtek. A piberi ménesben a barna lovakat ma már nem tenyésztik tovább. Csak fehér csődörök kerülnek a bécsi udvari lovasiskolába. Sok tenyészet létezik azonban, főleg Ausztriában, Romániában, Magyarországon és Szlovániában, amelyek más eredetvonalhoz nyúlnak vissza. Itt még ma is különböző szőrszínek találhatóak. Azokat a lipicaiakat, amelyek nem Piberből származnak, lovaglásra, kocsihúzásra vagy akár munkára is használják.

 

A lipicai ló mint tradicionális, zárt törzskönyves fajta fenntartásánál kiemelt jelentőségű a hagyománytisztelet. Fontos a jellemző – elsősorban küllemi – értékmérő tulajdonságok a kialakult genealógiai vonalak és kancacsaládok megőrzése, továbbvitele.

Jellem
Kezdettől ügyeltek arra, hogy megőrizzék a lipicaiak temperamentumát. Ez a fajta intelligens, kitűnő emlékezőtehetséggel rendelkezik, tüzes természete ellenére engedelmes és nagyon tanulékony. Intelligenciája és szép mozgása egyaránt alkalmassá teszi a magasiskola feladatainak megtanulására, illetve más sokoldalú hasznosításra, így egyszerű kocsihúzásra is.

Napjainkban az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad feladata a magyarországi lipicai törzstenyészet fenntartása. Itt hajtókocsi múzeumot is megtekinthet a látogató. Jelenleg a lovak három külön ménest alkotnak: az anyakanca-, az évjárati mén- és kancacsikó ménest. A három ménesből kettő látogatható: az anyakanca ménes Szilvásváradon, valamint az 1–3 éves korú csődörcsikók ménese a Bükk-fennsíkon, Csipkéskúton.

Érdekesség, hogy az anyakanca méneshez fogatos látogatásokat szerveznek, míg a Bükk-fennsíkon legelő csődörcsikókhoz kerékpárral, illetve gyalogosan juthatnak fel az érdeklődők. A telep ugyanis a Bükki Nemzeti Park területén helyezkedik el. Ezenkívül a növendék kancacsikók alkotnak még egy külön ménest a Szána-völgyben. 2016-ban új, világszínvonalú fedeles lovardát avattak fel Szilvásváradon, mely a Szilvásváradi Lovas Központ egyik ékköve lett. Jövőre további fejlesztések várhatóak a ménesgazdaságban. Céljuk, hogy az európai és nemzetközi lovas élet egyik legfontosabb központja legyen.

 

Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Magyarország, Bosznia-Hercegovina, Olaszország, Szlovákia és Románia közösen kérte a lipicai lovak tenyésztésének felvételét az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.
A végleges döntést a listára vételről az UNESCO Világörökség Bizottsága várhatóan éves kongresszusán, 2021 decemberében hozza meg. Ezt a szlovén kormány közölte, amely a nyolc ország nevében nyújtotta be a pályázatot az UNESCO párizsi titkárságán.

“Ha megérintesz egy lipicait, a történelmet érinted meg.” – (Lovas szállóige)

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Forrás 

 

 

Hozzászólások