Nézzük a tényeket! 1514-ben Bakócz Tamás esztergomi érsek törökellenes keresztes hadjáratot hirdetett. A jobbágyok nagy tömegben jelentkeztek, több helyen gyülekeztek az országban, a fősereg Pesten. A főurak közül senki sem vállalta a rosszul felfegyverzett, fegyelmezetlen tömeg vezetését, így az érsek egy ismeretlen katonára, Székely vagy közismertebb nevén Dózsa Györgyre bízta a vezérséget. Neki állítólag voltak harci tapasztalatai, korábbi történetírásunk szerint végvári vitéz volt, aki kitüntette magát egy török vitéz elleni párbajával. Forrásaink ezt nem igazolják, ma már sok történész kétségbe vonja ennek valóságalapját.

Dózsa eredetileg nem tervezett háborút a nemesség ellen. Az érsek megijedt a nagy tömegtől, amelyet egyre nehezebb volt fegyelmezni, ellátni, ezért leállította a toborzást. Dózsának pedig megparancsolta, hogy vonuljon délre és csatlakozzon a török elleni harcban Szapolyai János erdélyi vajdához. Dózsa engedelmeskedett, és megindult dél felé. Korábbi történelemkönyveinkben szerepel, hogy Cegléden nagy beszédet mondott, és felszólított az urak elleni harcra. Tudjuk, hogy ennek valóságalapja nincs, semmiféle beszédet nem mondott. Hogyan lett akkor a keresztes hadjáratból parasztháború?

A fegyelmezetlen sereg fosztogatni kezdett, megtámadta és felgyújtotta a nemesi kastélyokat, az elfogott nemeseket nagy kegyetlenséggel végezték ki. Egy Nagylak nevű helység mellett Báthori István vezetésével egy kis nemesi sereg támadt a parasztokra, de vereséget szenvedett. Báthori Temesvárra menekült, az elfogott csanádi püspököt Dózsa karóba húzatta. Ezt követően a parasztsereg megkezdte Temesvár ostromát, hogy Báthorin is bosszút álljanak. Az ostrom közben megérkezett Szapolyai János serege, a parasztsereget szétverték, Dózsát pedig foglyul ejtették. Szapolyai különös kegyetlenséggel végeztette ki, fejére izzó vaskoronát tettek. A történészek egy része a tüzes trónt cáfolja, szerintük ez később, az írók fantáziájában született (ld. Petőfi). De az is lehet, hogy igaz volt.

Ha ezeket a tényeket vizsgáljuk, nem igazán érthető, hogy miért lett Dózsa György nemzeti hős. Tulajdonképpen semmi pozitívumot nem találunk a tetteiben, nem a hazájáért harcolt, nem is tudjuk pontosan, hogy miért. Dózsát elsősorban a régi marxista történetírás avatta hőssé, amikor mindenhol az osztályharcot akarta kimutatni a történelemben. Ezek a történészek a középkor legfontosabb eseményeinek a parasztfelkeléseket tartották, mint a feudalizmus elleni osztályharc kiemelkedő eseményeit. Korábbi középiskolás történelemkönyveink tele vannak ezekkel, annak ellenére, hogy legtöbbjük nem volt szervezett és tulajdonképpen nem is parasztfelkelés volt.

Így aztán Dózsa hős lett, aki a jobbágyok felszabadításáért küzdött. Valójában a parasztháború egy tragikus esemény volt a magyar történelemben, az országban nagy pusztítást okozott, szerepe volt az ország legyengítésében, amely végül a mohácsi katasztrófához vezetett.

Weninger Endre

2013. július 27.

Hozzászólások