A bécsi Café Nékóban tett látogatásunkról tavaly júniusban már beszámoltunk. Jó hír, hogy most már nem kell 220 kilométert utaznia annak, aki macskák társaságában szeretne kávézni vagy teázni, hiszen Budapesten is megteheti ezt.

Macskákról készült képek a falakon, macskabútorok a sarokban. Barátságos színek, tágas tér, harmonikus összhatás. Az egyetlen kellemetlen meglepetés, hogy délután 4 órakor már teltház van. Egy hatfős kanapén osztozunk egy társasággal.

A már belépéskor sem szokványos hely sajátosan megelevenedik: hirtelen egy cirmos szalad át a színen. A bútoron megmozdul valami: egy vörös színű maine coon macska nyújtózkodik. Egy fehér cica felénk sündörög, és élénken érdeklődik az asztalon lévő sütemény maradványai iránt.

                                                              

A macskák jelenléte magától értetődő. Ez az otthonuk. Láthatóan hozzászoktak a vendégek jelenlétéhez, jó dolguk van, ide csak olyan emberek térnek be, akik kedvelik a doromboló négylábúak társaságát.

-Nem mondhatom, hogy minden simán ment a kávézó létrehozása során- mondja el Balotay Krisztina ügyvezető. –Tanultunk azonban a bécsi macskás kávézó nehézségeiből, hiszen ott 3 évet kellett várni a nyitásra. A magyar hatóság kikérte a bécsi hatóság véleményét. Nálunk sikerült legyőzni az akadályokat, így összesen három hónap alatt be tudtuk rendezni a kávézót, és minden formaságot elintéztünk.

Természetesen számos ÁNTSZ-előírást be kellett tartanunk, hiszen az étel például semmilyen formában sem érintkezhet az állatokkal. Az italokat és a süteményeket egy minden oldalról zárt pult mögött készítjük elő. A pult mögött található egy külön bejáratú konyha, ezen keresztül hozzuk be az élelmiszert, így a macskák nem juthatnak a közelébe.

                                                             

-Kitől származott a kávézó megalapításának ötlete?

– Alapvetően tőlem. Sok éve van már cicám, nagyon kedvelem őket. Láttam a tévében, hogy milyen nagy múltra visszatekintő hagyományai vannak Japánban ezeknek a helyeknek, ekkor született meg bennem az elhatározás. Tóth Ádámmal kezdtünk el tanácskozni, és együtt gondoltuk ki a kávézó létrehozásának részleteit.

– Mit kell tudni a kávézó cicáiról? Úgy tudom, tizenöten vannak.

– Igen, jelen pillanatban 5 maine coon cicánk van, egy budapesti és egy szegedi tenyésztőtől. A 3 toyger Olaszországból érkezett, és különlegessége abban áll, hogy Magyarországon még egyáltalán nincs belőlük, szóval a 3 első példány nálunk látható. 7 mentett házimacska is él nálunk, akiket a Hermann Ottó Állatotthon budapesti telephelyéről hoztunk el.  Az állatotthonnal szerződéses együttműködésben is vagyunk, segítjük egymás munkáját. Mi felhívjuk a figyelmet a náluk élő örökbe fogadható állatokra és az örökbefogadás lehetőségére. A vendégek rövidesen egy faliújságról tájékozódhatnak majd az örökbefogadás részleteiről, ezáltal megkönnyítjük a folyamat elkezdését.

                                                             

-A több helyről érkezett állatok között nem voltak veszekedések vagy rivalizálás?

– Természetesen az első időszakban előfordult. A cicák már három héttel a nyitás előtt megérkeztek. Kezdetben fújtak egymásra, de néhány nap után elkezdtek játszani, mostanra pedig teljesen összeszoktak. Féltem tőle, hogy az együtt érkező macskák majd „klikkesednek”, de szerencsére nem történt ilyen, nyitottak egymás felé, jó csapatot alkotnak. Ennek az is az oka, hogy elég nagy a területük. Érkezésük után egy kb. 70 négyzetméteres helyiségben, a mostani irodarészben laktak. Meg akartuk akadályozni, hogy félelmükben elbújjanak. Az összeszoktatás után fokozatosan engedtük ki őket a kávézó teljes területére.

-A jövőre nézve milyen terveitek vannak?

– Rendezvényeknek is szeretnénk helyet adni, éppen most fog kezdődni egy író-olvasó találkozó. Kaptunk olyan visszajelzéseket is, hogy a hely befogadóképességéhez képest kevés a cica. Ez az érzés részben annak köszönhető, hogy a macskák éjszakai állatok, ezért napközben sokat alszanak. A vendégek nem mindig találják őket játszani kész, interaktív állapotban. Elképzelhető, hogy újabb cicák is érkeznek még, de jelentősen már nem növelnénk a számukat.

                                                           

Körbejárjuk a háromszintes épületet. Egy belső szobában, a falakon is alvóhelyek vannak, ide vonulhatnak vissza a macskák, ha pihenni szeretnének. Egy tarka cica az egyik vendég ölében szunyókál. A másikkal éppen egy kislány próbál játszani, de kevés sikerrel. Van olyan cica is, aki viszont kapható egy kis labdázásra: ugráshoz készülődik, és le is csap az elgurított gömbre.

-Tiszteletben tartjuk a cicák igényeit és nem kényszerítjük semmire őket –teszi még hozzá Krisztina. – 2-3 problémásabb cicánk van, akik nem teljesen szokták meg a sok ember jelenlétét, ezért őket saját érdekükben nem engedtük ki a vendégek közé. Ők még a szoktatás fázisában vannak. Ha mégsem sikerül alkalmazkodniuk a környezetükhöz, akkor gondoskodni fogunk róla, hogy megfelelő helyre örökbe adjuk őket.

                                                          

A kezdeményezéshez sok sikert kívánunk! Azzal a gondolattal lépünk ki az ajtón, hogy néhányszor biztosan visszatérünk még.

A kávézó honlapja

A fényképek egy részének forrása: Cat Café

Weninger Nóra

2013. március 21.

Hozzászólások