Az elhallgatott történelem nyomában több napos kárpátaljai kegyeleti zarándoklaton vett részt a Székelyné Kőrösi Ilona főmuzeológus által szervezett 60 fős kecskeméti csoport az üldözöttek emlékéve alkalmából.

 

visk03

 

Mi volt az utatok következő állomása?

Az út egyik fontos állomása volt Visk, az egykori koronaváros, a Felső-Tiszavidék jelentős magyarlakta települése, amely az ukrán-román határ mentén, a Tisza partjánál fekszik. Nevezetességei közé tartozik festett mennyezetű erődített református temploma, tájháza, és újabban a falusi turizmus. Itt született és élt a kárpátaljai magyarság számos kiváló személyisége.

Kérlek, mesélj a megtorlásról!

Visken 1944. október 23-án vette át a hatalmat a szovjet katonaság. A megtorlás a magyar férfiak deportálásával kezdődött. 1944. november 27-én 308 férfit hurcoltak el háromnapos málenkij robotra, akik a zuhogó esőben előbb Husztig, majd onnan Szolyváig gyalogoltak. Többen már ott meghaltak közülük, százan soha nem tértek haza. Később száz viski magyar fiút vittek el az “Újjáépítjük Donbászt” program keretében a Szovjetunió távoli szénbányáiba. 1950-ben az elhurcoltak között volt Furgon Pál református lelkész is, aki bírálta az erőszakos kolhozosítást.

 

visk04

 

Miről szólt a megemlékezés?

A viskiek szenvedéstörténetére a református templom falkerítésén elhelyezett márványtábla és Balázs István fafaragó munkái emlékeztetnek. A kegyeleti út résztvevőivel itt tartottuk a megemlékezést 2016. szeptember 16-án. Elmondtam a diktatúra éveinek fontos adatait, majd utána Czébely Lajos viski helytörténészt idéztem: “a helyiek próbálták az elhurcoltakat kiszabadítani, a szovjetek által megbízott akkori községi vezető igazolta, hogy egyikük sem bandita, mégsem engedték el őket. A viski polgárokban jó ideig fel sem merült a gyanú, hogy a szovjetek szándékosan vitték halálba a nem szláv őslakosokat.”

Ki mondott még rajtad kívül beszédet?

Varga István rövid beszéddel emlékezett: Ismét fekete márványtábla előtt állunk, hogy emlékezzünk és fejet hajtsunk a mártírok emléke előtt. Pontosan száz név olvasható ezen a fekete táblán. Annak a száz embernek a neve, akik a háromszáz Viskről elhurcolt férfi közül nem élte túl a “málenkij robotot”. Meghatottan állunk és tisztelgünk mert sokáig ezt sem tehettük meg.

 

visk02

 

Nem tudhattunk, és nem beszélhettünk róla, hogy sok százan, sok ezren szenvedtek a sztálini terror idején munkatáborokban, családjuktól, szeretteiktől elszakítva. Katolikusok, reformátusok, görögkatolikusok, vagy zsidók; egyetlen bűnük az volt, hogy magyarnak születtek és nem tagadták meg soha magyarságukat.

Reményik Sándor Isten című versével emlékszem rájuk. Ez a vers talán az elkeseredett ember Teremtővel való dacos szembefordulása mellett az örök reményt és Istenben való hitet is kifejezi.

Reményik Sándor: Isten (részlet)

Uram, olyan egyforma minden szolgád,
És olyan egyforma minden templomod,
S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra
Keresztet tűznek-e vagy csillagot.

 

visk0

 

Úgy tudom, hogy még egy kis műsort is adtatok.

Igen. A megemlékezés során elhangzott műsorban az útitársak közül Popovics Zsuzsa énekelt, Gyöngyösi Szabó Katalin pedig Antalfy István kecskeméti költő Otthon volnék című versét mondta el. A koszorúzást követően a résztvevők – tekintettel a helyszínre – a 42. zsoltár eléneklésével zárták az ünnepséget.

 

 

Folytatása következik…

Nagy L. Éva

Fotók: Szórád Péter, Székely Gábor, Székely György

 

 

 

Hozzászólások