Kedves betűszerető, olvasást kedvelő Montázs-olvasók! Vannak, akik szórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányaikkal gyarapítani, de én a harmadik olvasóra gondolok, arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlan kényszer – csak ez az igazi olvasó. –írja Szerb Antal: A világirodalom története c. művének előszavában.

jokai mor

A járvány miatt zárva vannak a könyvtárak. A polcokon kényszerű téli álmot alszanak a kötetek. A betűéhséget érző olvasók azonban feltalálhatják magukat: tegyenek egy fürkésző „sétát” a saját könyvszekrényük előtt! Egész biztos, hogy a polcokon szunnyadnak olyan regények, verseskötetek, tanulmányok, elbeszélések, amit oly régen lapozgattak. Vegyék le, porolják le képletesen és OLVASSÁK ÚJRA!

Február hónap egyik évfordulósa Jókai Mór, aki 195 éve született. A nagy mesélőről és termékeny íróról így emlékezik egy korabeli újságcikk:

Ásvai Jókai Móric (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5.) regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja. /ARCANUM/

Emlékének adózva, olvassunk újra egy Jókai könyvet:

Jókai: A tűzön át az égbe…

1848 az év. Március 15-e van. A nép felébred, lerázza bilincseit. „Szabadság” – hangzik az ország egyik szélétől a másikig. Szabad szó, szabad föld, szabad szellem! Nincs többé úr és jobbágy között különbség, egyenlő minden polgár. S a felszabadult nép örömében ölelkezik, értelmiség és munkásosztály, katona és polgár, nemzetiség és felekezet. Ezért van írva a lobogó nemzetiszín zászlókra három sző: „Szabadság. Egyenlőség. Testvériség.”

jokai mor

Március 15-én a főváros örömünnepet ül. Budapest egy éjjeli délibáb, hol a rengő fénytengerben magas, csillámló paloták fényképei tűnnek elő az elboruló ég homályából: körülszegve fényes, tüzes vonalakkal, miket ezernyi lámpák sorai képeznek. A Duna-parti palotasor homlokzatain tűzbetűkben ragyog több helyen e szó: „Szabadság”…

Mindezeket egy börtönben 4 éve bezárt magyar férfi a cellaablakból látja. Életfogytig van rács mögött, mert a feleségét megsértette valaki, s ő ezért ölt. Akit megölt, történetesen a testvére. Dupla büntetés: a börtön és az égő-fájó lelkiismereté. Mégis, a forradalom zűrzavarában megszökik. Álnéven beáll honvédnek a szabadságharcba. Vitézül harcol, megígérte a feleségének, hogy ezen a módon próbálja visszaszerezni a becsületét. Hogy hogyan találkoznak újból, s mivel végződik ez a regény, igazán nem illene leírni. Ha kézbe veszik, nem bánják meg!

Érdekesség, hogy a Zrinyi Kiadó megfogalmazása szerint ez „zsebregény”, mert mindössze 60 oldal, kis helyen elfér.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

Hozzászólások