Bertolt Brecht és Paul Dessau Jóembert keresünk című zenés példázatát tűzték műsorra a Miskolci Nemzeti Színházban január 9-én. Az előadást Béres Attila rendezte. A főszerepben Láng Annamáriát, Jászai-díjas színésznőt láthatjuk.

A mű tanmese jóságról, szerelemről, barátságról, erkölcsről. Képzeljünk el egy társadalmat, ahol az embereket a megélhetésért vívott küzdelem, a aját problémájuk annyira leköti, hogy se erejük, se lehetőségük mások bajával foglalkozni. Ha ilyen közegben élünk, ezekkel a nehézségekkel küzdünk, mit tennénk, ha három vadidegen ember becsöngetne, főistenként bemutatkozna és szállást kérne tőlünk?

Szerintem elutasítanánk, illetve kiutasítanánk, mert félnénk, mert bizalmatlanok lennénk/vagyunk, mert sokszor a kiszolgáltatottság mezsgyéjén egyensúlyozunk. Mert nincs időnk. Nincs pénzünk, és persze gyakorta nem is jut el hozzánk a másik mondatainak valóságtartalma. Aztán van, hogy nem mi akarunk segíteni másokon, mi várjuk a segítséget (ha nem a sült galambot), várjuk, hogy rajtunk segítsen valaki. Így van ez Szecsuánban. Csak Szecsuánban?

Sen Te, az utcalány az egyetlen ember, aki szállást ad a három főistennek, akik cserébe megajándékozzák a lányt annyi pénzzel, amennyivel új életet kezdhet: dohányboltot nyit.

Ám ebben a világban még az ajándékokkal is nehéz dolga van az embernek. Hogyan sáfárkodjunk vele? Adakozzunk, közben maradjon is belőle, érvényesüljünk is, miközben a „Légy jó!” parancsolat betartására kéne törekednünk. A darab erre a nagy kérdésre keresi a választ. Merész és izgalmas vállalkozás ez.

Lehet-e jónak maradni? A mű üzenete alapján, ha az ember túl akarja élni az életet, akkor nehezen. A darab végén attitűdök sora jut el a nézőhöz: önzetlenség, megalkuvás, párbeszédképesség vagy –képtelenség, melyek jelenünk aktuális kérdései. Így lesz félelmetesen maivá a darab. Korrajz ez, amely a szelektív figyelemről szól, hiszen sokszor csak azt halljuk meg, amit akarunk, amitől hasznot remélünk. A történet nem pozitív kimenetelű, ám a darab végén a főszereplő közli velünk, nézőkkel, hogy a döntés kulcsa a mi kezünkben van.

Lehet-e jónak lenni? A kérdés olykor kényelmetlen számunkra, feszengünk kicsit, miközben színházi székünkben szilárdan elhatározzuk: nem térünk le a jó felé vezető ösvényről. Nem adjuk föl a hitet, a jó emberek keresését sem Miskolcon, sem szűkebb vagy tágabb környezetünkben. Mert igenis köztünk élnek!

 

Hitvallás – Orosz Margit verse
(Bertolt Brecht: A szecsuáni jólélek / Jóembert keresünk műve nyomán)

A jóságban hiszek, mely bennünk lakik,
A megértésben, mely belőlünk árad,
A bizalomban, mely kilincset ad az
ismeretlen kéznek, előlegezve
holnapot, szépet.

Az Istenben hiszek, a teremtésben,
Jövővel kikövezett út-reményben,
Lélek szabadságába, mely magasba
szárnyal,ölelkezve a szeretettel,
az új világgal.

Eleimben hiszek, a völgy szavában,
Békét sóhajtó rét puha zöldjében,
Bán-patak vizén fénylő napsugár
csorgásba’, mely hidat bearanyozva
kísér otthonomba.

Otthonomba, hol verseim már mellém
kuporognak, szavai, mint írott törvények,
bátor mondatok arcom mögé bújnak,
pirosra perzselve indulnak
álmok pilláján.

 

Orosz Margit költő

 

 

Hozzászólások