Amerikai nemzetek és amerikai generációk ételei – Többféle bevándorló van az USA-ban és Kanadában. Vannak a tősgyökeres indiánok és a régen bevándoroltak leszármazottai: angolszászok, németek és franciák, akik már itt születtek Észak-Amerikában, és több generációjuk itt él. Az én gyerekeim is észak-amerikai születésűek, és lassan már ebbe a csoportba tartoznak.

 

Vannak az új bevándorlók, például apukám, a férjem és én, mi első generációs kanadaiak vagyunk, új bevándorlók. Az utóbbi években Ázsiából (Indiából, Kínából) magasabb százalékban vándoroltak be, mint Európából. Az első generációs, új bevándorlók inkább a hazájuk étrendje szerint főznek. Az új bevándorlók szívesen nyitnak élelmiszerboltot, éttermet, ahová többnyire szintén az új bevándorlók járnak saját étkezési kultúrájuknak megfelelően.

Van, amelyik nemzet boltja, étterme jól megy, és bejön az amerikaiaknak is a népszerűsége miatt. Vannak nemzetek, akiknek az éttermei, üzletei nem sikeresek, és rövid időn belül csődbe mennek, be kell zárniuk. Az ázsiai és mexikói éttermek általában sikeresek, népszerűbbek; a kelet-európaiak nem annyira. Az olasz és francia éttermek is gyakoriak.

A nemzetiségek rendeznek magyar, szerb, német, japán, görög (és még sorolhatnám) fesztiválokat saját nemzeti ételeik népszerűsítésére.

 

juharszirup0

 

Az észak-amerikaiak sokat járnak éttermekbe, amelyek hétvégeken és ünnepnapokon rendszerint tömve vannak. Ilyen ünnepnap a születésnap vagy anyák és apák napja. Igen, az apák napja itt fontos ünnep. Névnapot nem ünnepelnek, az ugyanis nem szokás itt.

Az észak-amerikaiak egyik sajátságos reggelije az amerikai palacsinta, amit jól megöntöznek sziruppal. Például juharsziruppal, ami Kanadában nagyon népszerű. Számos juharszirup fesztivált rendeznek tavasszal Ontarióban, Quebecben és a tengeri tartományokban (angolul Maritimes). Az édeskés és ragadós szirup alapanyagát a juharfából csapolják. Számtalanszor vittünk ajándékba Magyarországra, de képzeljétek, nem nagyon ízlik a hazaiaknak.

Egy másik tipikus amerikai étel, amit otthon nem nagyon szeretnek – leginkább az én generációmba tartozók és én magam sem – az a földimogyorókrém (peanut butter). Sok fajta van. Az én gyerekeim nagyon szeretik, pirítósra kenik és még lekvárt is tesznek rá. Ennek itt a beceneve PB & J (peanut butter and jelly sandwich).

 

mogyorovaj0

 

Észak-Amerikában különösen népszerű a grillezés. Itt a gázzal üzemeltetett grillek a közkedveltek. Ezt úgy hívják, barbecue. Gyakran használt rövidítése a BBQ. Sokan annyira szeretik a BBQ-t, hogy még az utcára néző garázsuk előtt is grilleznek. Waterlooban, Kanadában az indiai szomszédaink is ezt tették. Néha áthívták a férjemet is sörözni. Főleg hamburgert, steak-et, siskababot vagy bordát sütnek rajta. Ezeket salátákkal vagy sültkrumplival, tört krumplival fogyasztják.

Megosztok még valamit az itteni helyi többgenerációs étkezési szokásokról, amit személyesen tapasztaltam meg. Persze, fiatal voltam, nem lepődtem meg, elfogadtam és nagy jelentőséget sem tulajdonítottam neki. Amikor kivándoroltam, nemsokára egy bentlakásos baby-sitter lettem. A gyerekek hétköznap reggelente – nem hazudok, minden nap – rendkívül édes búzapelyhet kértek és kaptak reggelire. Van csokis, van almás-fahéjas, színezékkel vegyített gyümölcsös stb.

 

reggeli0

 

Az ebéd itt egyáltalán nem olyan fontos része a napnak, mint otthon. Itt beérik csupán szendviccsel. A gyerekek többször csak grillezett sajtos szendvicset ettek. Ezt azért én is nagyon megszerettem. Délután négykor következik a snack. Legtöbbször édesített gumicukor vagy krémmel töltött kekszecskék.

Vacsorára Trina, az anyuka általában konzervből készített ételeket a családnak. Az asztalra elég gyakran tett spagetti konzervet szósszal, fagyasztott halat konzervkukoricával. Saláta is sokszor volt az étrendben, amit itt szinte naponta esznek. Minden este lefekvés előtt következett egy alma vagy gyümölcs. A gyerekek természetesen nappal is ettek gyömölcsöt.

No, most ezt fura lehet valakinek látni a nagymama finom húslevese, kézzel vágott tésztája, isteni nokedlija és csirkepörköltje után. Képzeljétek, akkor ezt nem vettem észre. Talán azért, mert én – ha nem a gyerkőcökkel voltam – pincérkedtem egy arab, indiai vagy épp egy magyar étteremben, ahol mindig friss főtt kaját osztott meg velem a tulaj. Ezért aztán figyelmen kívűl hagytam, milyen fontos is az étkezés. Egyszerűen nem figyeltem oda rá akkoriban.

 

salata1

 

Vannak pillanatok az ember életében, amikor visszagondol a szeretteire, és elgondolkodik azon, mit csinálhatott volna másképp. Én is főzhettem volna a gyerekeknek néha magyaros ételt, hogy átadjam a kicsiknek, miért is rajongtam én gyerekkoromban. Pl. borsólevest, amit kivételesen akkor már tudtam főzni. Persze az is igaz, hogy nem minden háztartás ilyen, de nekem személyesen ez az élmény jutott ennél a kanadai családnál. De a házaspár kedves, jószívű, intelligens és nagyszerű ember volt. Amikor a férjem – ismeretlenül odaköltözött Magyarországról – szívesen befogadták, hogy együtt lakhassunk.

A másik fontos dolog, hogy a gyerekek soha nem hagyhatták el az asztalt az étkezés alatt. Ez akkor nagyon felkeltette a figyelmemet. Az enyéimet én is így neveltem később. Kaliforniának azon a részén, ahol mi lakunk – a Szilícium völgyben, San-Francisco környékén – nem annyira gyakori az az étkezési mód, ahogyan baby-sitterként tapasztaltam Kanadában.

 

salata2

 

A boltokban itt is ugyanúgy megtalálhatók a konzervvel teli polcok, de itt kevesebb az elhízott ember, mint Amerika más részein. Néha még el is túlozzák az ellenkezőjét. Tudjátok például, hogy Steve Jobs étrendjébe csak zöldségek tartoztak? Nem evett húst és nem evett gyümölcsöt, csupán zöldséget. Ezért nem tisztálkodott például. Azt hitte, ha csupán zöldségeket eszik, akkor nem kell a higiéniára figyelnie. Sokan alig tudtak így dolgozni vele. Ez egy extrém példa, a zsenik néha nagyon furcsák.

De gyakran hallom az ismerősöktől meg saját férjemtől is, hogy egészségesen kell étkezni: cukor nélkül, és a lehető legtöbb zöldséggel, gyümölccsel. Nem tudom, miért – talán a google-os munkatársai hatására -, de a férjem az egészséges étkezés nagy híve és követője lett. Krisztián indiai munkatársainak egyharmada vegetáriánus.

 

salata3

 

Biztosan sokan ismeritek a vígjátékot Vince Vaughn-nal és Owen Wilsonnal, amelyikben a Google-nál egy jó kis csapatot kovácsolnak össze. Valóban minden ugyanúgy van, ahogyan a filmben láttátok: a kaja ingyen van, és annyit eszel, amennyi beléd fér. Amúgy Krisztián havonta kétszer bevihet családtagokat és barátokat az ingyenes munkahelyi ebédre vagy vacsira. Önkiszolgáló jellegű éttermek vannak nagy választékkal. És most a férjem – az egészséges étkezéshez híven – sok salátát eszik. Ha hiszitek, ha nem, nem készítik ugyanazokat az ételeket újra és újra. Mindig más és más van. Meglepetés.

Megosztok néhány fotót a google-os salátákról. A képeket a férjem az én kérésemre fotózta a saját választásairól. Ne kérdezzétek, mi micsoda, mert fogalmam sincs. Csak azt látom, növényekből készültek. Készíthetsz magadnak cappuccinot is a pultnál saját ízlésed szerint magadnak, ha éppen nincs kiszolgálás. Van többfajta tej: soyatej, mandulatej, csökkentett zsírtartalmú, laktózmentes. Van egy juice bár is, ahol a szemed láttára facsarják ki a friss gyümölcsöt. Ez tényleg nagyon finom. Erről a „terülj, terülj, asztalkám” jut eszembe, amiről a gyerekkori magyar népmesében olvastam.

 

salata4

 

Nagy választék van halfajtákból. Lazac, tőkehal és még egy csomó halfajta, aminek nem is tudom lefordítani a nevét. A Manulife-nál, ahol Waterloo-ban dolgoztam, négy kedves kolléga jött a Fülöp-szigetekről, Manilából egy alkalommal. Megkérdeztük őket, hogy mi az, amit Kanadában a legjobban hiányoltak? Azt mondták, a FRISS halat.

Hogy én mit hiányolok? A magyarosan elkészített pacalt, a zúzapörköltet, a csirkemájas pizzát és a libamájat. Néha alig várom, hogy utazzunk végre haza, és megint az asztalra kerüljenek a kedvenc ételeim. A májat itt nem eszik meg. Egyszer volt egy vetélkedő a munkahelyemen csoportépítés keretében. A játék lényege az volt, hogy a csoportban minél több embernek tegyünk fel személyes életéből kérdéseket, és gyűjtsünk válaszokat rá. Tehát ismerjük meg jobban egymás életét.

 

tokehal0

 

Az egyik kérdés az volt: Ettél már valaha májat? Nem hiszitek el, de a 30 emberből csak három személy evett. Abból is én voltam az egyik. A többiek szörnyülködtek és humorizáltak azon, hogy a májat hogyan lehet egyáltalán megkóstolni és megenni.  A libamájat importálni sem szabad az országba, csak annak a libának a máját, amelyiket nem tömték meg. Állatkínzásnak veszik, ahogyan a libákat erőszakkal etetik.

 

shrimp0

 

A tőkehal mellett a garnélarákot is kedvelem.  Ezeket itt, Észak-Amerikában ettem először. Itt ismertem meg őket. A tengeri ételeket nagyon szeretem.

 

Dankó Márta

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások