,,Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végigmenni, a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni. Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.” (Tatiosz)

Azt hiszem, hogy sorolhatnám még tovább a titulusokat, de nem teszem. Megkérlek, hogy beszélj önmagadról. Induljunk el attól a naptól és helytől, amikor és ahol megláttad a napvilágot!

 

selam4

 

1975 nyarán születtem a misztikus és vadregényes Pilis hegység egy kis településén, mely korábban József főhercegé volt, ő osztotta szét kedvelt nemesei között. A birtok (mely egybefolyik az erdővel) anyám öröksége volt, apám épített rá egy miniatűr várat, abban élek ma is, velük. Mindez idillikusan romantikusnak tűnhet, mégsem az. Mindketten zárkózott, domináns művészegyéniségek, az enyémtől végzetesen különböző mentalitással. A kapcsolatunkat negyedik évtizede főműsoron lévő drámaként élem meg.

Gyermekkoromban ehhez adódott hozzá a közösségbe kerülés drámája: magányos, kreatív, elmélkedő személyiségemmel annyira provokáltam a korombelieket, hogy tizenéves koromra a fizikai és pszichikai bántalmazások teljes skáláját bejártam már. Kitörést a 15 éves koromban, gyámhatósági engedéllyel kötött házasságom jelentett. Egy professzori címe megszerzése előtt álló, jemeni birtokoshoz mentem feleségül, de mert az iszlám kultúra nem támogatja, hogy egy nőnek individuális ambíciói is legyenek, a 18. évem betöltése előtt elváltam.

 

selam2

Rezidenciánk

Milyen végzettséged van? Hol dolgoztál, és ma hol tevékenykedsz a művészeten kívül? Megkérlek, hogy mesélj a romákért folytatott munkádról is.  

Egész életemben kulturális területen tevékenykedtem attól fogva, hogy 18 évesen megrendeztem az első önálló kiállításomat, illetve bekapcsolódtam a roma kultúra őrzésébe, fejlesztésébe, megismertetésébe. Újságíró vagyok, ami mellett számos műfajban és témában írok, így az empirikus ismeretgyűjtés szolgálatában jelképesen rövid időkre civil munkáim is voltak. Ami hosszabb időt fedett le, és többször visszaköszönt az életemben, az az idősek házi ápolása: ez lelkiekben nagyon sokkal gazdagított. Az én szememben a legnagyobb misztérium az emberekben élő lélek -, direkt nem nevezem emberinek. Rejtély!

 

selam5

Szívem közepe – Monor Tabán

Hálás vagyok a sorsomnak, hogy oly sok embert ismerhetek különböző népekből, felekezetekből, kultúrákból, s hogy ismereteimet az írásos publikációk mellett előadásaim sokaságában is megoszthatom. A roma népismeret-oktatás üdvös hozadéka, hogy pár éve a nyelv oktatásával is elkezdtem foglalkozni. Ez annak is köszönhető, hogy a World Roma Organization Romanipen első női alelnökeként évek óta napi kapcsolatot tartok a világ minden táján élő roma értelmiségiekkel, kivételesen jól ismerem a ma beszélt dialektusok sokaságát.

 

selam6

A WROR választmányi ülésén Jovan Damjanovic elnökünkkel

Hogyan jött az írás utáni vágy?

Anyám belém plántálta az irodalom és művészetek fenségességének hitét, a természetben, magányban töltött, átelmélkedett gyermekkor pedig automatikusan oltotta belém a közlés e formájának vágyát. Öt évesen tanultam meg írni és olvasni, de már előtte is diktáltam kezdetleges kis verseket.

Milyen újságokat szerkesztettél ez idáig?

Első helyen kell szólnom saját alapítású lapomról, az Újjászületésről, amit a kulturális és vallási szakadékok áthidalásának céljából hívtam életre azzal a meggyőződéssel, hogy a valódi irodalom és művészet egyenesen magát a lelket szólítja meg, így az emberiség közös nyelveként híd képes lenni. 12 évet élt meg a lap, és szeretném feltámasztani hosszú álmából, melyre a Közös Útban való, a közelmúltban véget ért olvasószerkesztői munkám miatt került sor. Néhány évig főszerkesztője voltam a Keresztény Alkotók Közössége Gloria c. lapjának, valamint a Somnura – Jelek roma kulturális-közéleti lapnak, főszerkesztő-helyettese pedig a Szárnyaló Képzelet független művészeti lapnak. Szerkesztőként több kisebb folyóirat munkájában is részt vettem (Délibáb, Kristály), külső munkatársként, szerzőként pedig össze sem tudnám számolni, mennyiben.

 

selam11

Írói-szerkesztői munkáimból

Hány könyved jelent meg a mai napig? Kérlek, sorold fel őket!

Huszonéves koromban Kiált a lét, Vágyak imái és Emlékeim vérszín pipacsok címmel jelentek meg saját illusztrálású versesköteteim, majd Hajdrik Józseffel (akivel később 5 évig házasok voltunk) szerzőpárosként adtuk ki a Bíborfény s a saját illusztrálású Alligátortól aligZergéig című verses könyveket. Legnagyobb büszkeségem a Köztes létek és újraszületések – avagy dharma és karma, misztikus regény-trilógia. Önálló írásaim és műfordításaim szerepelnek a romani nyelvű Holdsugárlépcső és Ha kellek, vigyél el! című könyveimben, emellett tucatnyi antológiát is szerkesztettem, illetve kiadtam, mások köteteit fordítottam magyarról romanira és fordítva. Közel húsz könyvem kézirata vár kiadásra, főleg prózák, regények, szociográfiai és meseregény, tankönyv…

 

selam8

Montenegrói prezentációmon

Mikor kezdtél el festeni? Milyen anyaggal dolgozol a legszívesebben? Van kedvenc témád?

Festeni komoly anyaggal: olajjal, öt évesen kezdtem, azóta is ez a kedvenc anyagom, ezt követi az őt elég jól helyettesítő akrill és gouach. De festettem tussal is, és szeretem a színes zselés tollakkal való rajzolást is. Továbbá, amikor körülményeim támogatnak benne, szívesen készítek kerámia kisplasztikákat. Kedvenc témám nincs, a lelkemben megjelenő képek vetülnek ki belőlem.

Hány kiállításod volt már?

Próbáltam összeszámolni, de nem sikerült. Közel száz. Nem csak hazai helyszíneken, hanem olyan pompás helyeken is, mint Montenegróban a podgoricai királyi rezidencia, Köln, Bécs, Belgrád, Bulgária. A kiállítási anyagom folyamatosan utazik körbe, apad és gyarapítom, nem pihen itthon.

 

selam12

A Cserhát Művész Társaság tagjaival

Mikor kerültél kapcsolatba a Batsányi-Cserhát Körrel?

18 évesen, az első kiállításom előtti héten. 22. éve nem telik el úgy születésnapom, szilveszterem – nagy számvetéseim ideje, hogy meg ne kérdezném magamtól: mi történt volna velem, ha Ihász-Kovács Éváék karjába nem vezet a sors, hogy bontakozó tehetségem, ambícióim szelíd szigorral tereljék jó mederbe, felruházzanak az önkritika képességével, mércét állítsanak nekem, amelynek eléréséhez és megtartásához alázat, szorgalom, kitartás kell. Emellett teret is biztosítottak nekem a megmutatkozás és siker motiváló érintettségéhez.

Nagy hálával gondoltam rájuk 2011-ben is, amikor más nagyszerű későbbi pártfogóim (Rostás-Farkas György, Keres Emil, dr. Halák László, Baranyi Ferenc, prof. dr. Ravasz József) mellett ajánlásokat írtak számomra a Kisebbségekért Díjra, amelyet el is nyertem. Azt láttam benne igazolva, hogy nem veszett kárba a belém fektetett gondoskodó szeretet.

 

selam7

A Kisebbségekért Díj átvételén a Parlamentben

Mire gondolsz, ha azt mondom neked, hogy barátság? Kérlek, oszd meg a gondolataidat velünk!

A barátságok az én életemben már-már szakrális erejű szerepet töltöttek és töltenek be. Képlékeny módon a családot helyettesítik. Van két csodálatos fiam, a kisebbel szinte elválaszthatatlanok vagyunk, ám a klasszikus értelemben vett családi lét szépségét, örömét nem volt alkalmam megismerni. Ahogyan, éppen ez által, az otthon fogalmát sem. Otthon: számomra azokat jelenti, akiknek a szívében élek, és akik eközben az én szívemben élnek. Igazság az, hogy nagyon sokan vannak! Nem igaz, hogy valódi barátja csak néhány lehet az embernek. Ha nagylelkű, az egész emberiség s még annál is több beleférhet a lélekbe, amelynek nincsenek falai, hogy kidőlhetnének.

 

selam9

Fiatalabb fiammal

Selam, milyen álmaid vannak, amit szeretnél, ha valóra válnának?

Nagy kihívást jelent őszintének lennem ebben a kérdésben, mégis örülnék, ha ez a portré a hiteles emberről szólna, nem csak a szerepről… Negyven évesen azt mondhatom, egy kivétellel teljesült minden, amire eddig vágytam, s ami nem teljesült, arra nem is vágytam. Beutaztam a kontinenst, minden képzeletet felülmúló mértékben találkoztam mélységgel: nyomorral, bűnnel, kiúttalansággal, putrikkal; és magassággal: pompával, eszmei kincsekkel, sikerrel. Ezt szerettem volna: tapasztalni, megérteni, szeretni és alkotni szabadon. Ugyanakkor egy paradoxonba ütköztem: a szabadság egyfajta rabságot is magába rejt, mint egymás színeit a jin és jang feketéjének és fehérjének egy pici pontja.

 

selam10

Olivérrel Belgiumban

A kötetlenségemet egyre inkább akadályként élem meg aziránt, hogy egy értékes párkapcsolatom kialakulhasson. Ez a terület egy olyan sok pontból vérző, és mindig újra felfakadó seb az életem testén, ami olykor megkérdőjelezi a szeretet megéléséről vallott felfogásom hitelét is. Soha nem volt olyan szerelmem, ami ne vallott volna kudarcot valamilyen módon, s én ezt egyben a szeretet, vagy nyíltan is kimondhatjuk: az emberben megjelenő Isten kudarcának fogtam fel. A giccsesen emberi álmom, hogy ezt a testi-lelki-szellemi síkot egyben felölelő csoda még esélyt kapjon az életemben, s ne csak egyoldalúan.

 

selam13

Vörösmarty tér, 2014.

Köszönöm szépen az interjút. Kívánok számodra nagyon boldog alkotásokkal eltöltött napokat, éveket. Azt kívánom, hogy minden álmod és vágyad váljon valóra.

Köszönöm szépen!

 

Selam Pató
Fohász helyett

Mert hetente ötvenhatszor
szórod abroszodról a morzsát
verebeid serege elé, akik
nem félik szavaid tövisét,
zsivajukban kicsorbulnak
a vigéc dárdahegyek -,
s a szárnyas garmadán
az elégültség lesz az úr,
úgy röppen tovább hetente
ötvenhatszor, hogy olykor
már majdnem elhiszed:
ez elég -, még nem tudod,
milyen az igazi éhezés.

S ha lett volna fülemüle,
ki eldalolja, összeszorult
torkára nem jutott olajad,
némán könnyezi ki a dalt,
s hogy alig halld, kerted
legtávolabbi fáján fészkeli
magát a bekerített éjszakába,
csak kitáguló pupillája nyit
rajta szívdobbanásnyi ablakot,
azon át nézi, ahogy hetente
ötvenhatszor fedi el csendjét
a verebeknek lebbentett abrosz,
ahogyan kezed kenyeret oszt…

Prognózis

Maradok magam titkának,
szentségtelenül tisztának,
tisztátalanul szentségnek,
kétségbeejtő egységnek!

Éledés

Nem kenyérnek jöttem
Kevés lenne a morzsám
Hogy jóllakasson titeket
És kemény lenne a falat
Mit adhatnék magamból
Hanem kovásznak jöttem
Hogy az íztelen álom falai
Melegemben fellazuljanak
S egybekeljenek a veknik
Mielőtt a sors péklapátja
Katlanba vetné a cigányság
Világnagy kenyerét

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások