III. Balatoni Írótábor, ahol nem a mesterek lábnyomát keresték

Megrendezésre került Zamárdiban, a Közösségi Házban a III. Balatoni Írótábor. A közösségi együttlét 2023. szeptember 21-én nyitotta meg kapuit a vendégek és az érdeklődők előtt, majd jó hangulatú nosztalgiazenével zárta a harmadik napot szeptember 23-án este.

A sikeres rendezvényre távoli városokból, településekről érkeztek írók, költők, irodalomtörténészek, szerkesztők, akik a változatos témát felölelő előadásaikkal színesítették a programokat, gazdagították a jelenlévők ismereteit.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Madár János József Attila-díjas költő, a Magyar Nemzeti Írószövetség elnöke, Turbók Attila író, költő, a Magyar Nemzeti Írószövetség alapító tagja, a Magyar Múzsa szerkesztőbizottságának tagja, akik verseik üzenetét is megosztották az esemény résztvevőivel.

A Balatoni Írótábort vezető Berkenye Alkotókör Egyesület jelmondata: „Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak!”

Az 1600-as években élő japán Macuo Baso üzenetének értelmében az egyesület célja a kortárs irodalmat népszerűsíteni, kortárs írók, költők munkásságát megismertetni, közel hozni azt az irodalmat kedvelőkhöz, az olvasókhoz.

Az alkotók bemutatkozása mellett az írótábor lehetőséget nyújtott az interakciókra, a párbeszédekre. A jelenlévők elsősorban nem az elődök lábnyomát keresték, hanem mindazt, ami után ők is kutattak: a szó erejét, igazát megmutatni az irodalomban. Az örömszerzés mellett a hallgatóság, az olvasók tudatosítása az alkotások tükrében, a művek befogadása, mind-mind az esemény sajátosságaként volt jelen a három napban.

Az irodalmi alkotások értő befogadása – talán ez az egyik legfontosabb ismérve az írótábornak, hiszen a Facebook-on történő lájkok nem minden esetben szólnak a művek értékeléséről, a tényleges befogadásról.

Matyikó Zsuzsanna alpolgármester nyitotta meg a III. Balatoni Írótábort. Köszöntötte a vendégeket, kiemelte a rendezvény értékét, szerepét Zamárdi kulturális életében.

A köszöntő után Szakáli Anna, a Berkenye Alkotókör Egyesület vezetője vette át a szót, aki az üdvözlő szavak mellett néhány közérdekű információt osztott meg a hallgatósággal.

Az első napon Fehér Imre vezetésével kiállítás nyílt a PlainArt Művésztelep alkotóinak munkáiból. A kiállított munkák, festmények, fafaragások megtekintése után díjátadással folytatódott a délutáni program. A díjazottak: Vargáné Dr. Völgyi Ildikó – Éneklő Sas –„Aquila Cantandi irodalmi díj, Orbán Erika – (képző) művészeti: Alkotás művészete, művészetekért – „ArsCreativa” – díj és Gubányi Kata – közösségi díj: „Együtt egymásért” – „In unitáte pro invicem”-díj. Ők mindannyian a Berkenye Kör tagjai.

A díjátadót követően Földesdy Gabriella színikritikus, a Kláris Színház rovatának vezetője Színház az egész világ címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, Shakespeare szállóigéje örök igazságot hordoz, miszerint a színház mindig rólunk, nézőkről szól, csak föl kell ismernünk, hogyan szól, mit üzen számunkra. A színház szerelmeseként aposztrofálta magát, aki építő szándékkal bírál, ír mindent, hiszen ez a feladata. Jó ügyet szolgál, amiért köszönet kevés jár, de mindenkor a színház ügyét tartja szem előtt.

Szólt a Nemzeti Színház 16 éves aranykoráról, Paulai Ede rendezői korszakáról, majd Madách: Az ember tragédiájának rendezéséről. Paulai írta át először Madách művét színpadra: Az Űr-jelenetet kihagyva és a két Prága-színt összevonva rendezte meg a tragédiát. A díszlet, a jelmezek, a zene mind-mind az ő kútfejéből pattantak ki. A darabot 1883. szeptember 21-én mutatták be először. Száz évvel később a százéves évfordulóját ünnepelték a bemutatónak, s 1984-től szeptember 21. a magyar dráma napja.

Liszt Ferenc kalandos életének érdekes mozzanatait mutatta be előadásában Katona Mária.
„Ha táncolsz élsz, ha élsz, táncolsz!” jelmondatot valló Leicht Kárply vezette Szárszó Néptánc Együttes bodrogközi, rimóci táncokkal fokozta a hangulatot a nap zárásaként.

A második napon, szeptember 22-én a Keszthelyről érkező dr. Csider Sándor a szeretet üzenetét adta át művei segítségével. A szeretet művészetét, az ünnepelmélet fogalmát verseiben, novelláiban fogalmazza meg. Az igazat, a szépet, a jót keresi a világban, s azok megjelenítésére törekszik. Célja az emberek, a közösségek boldogabbá tétele. Hét verseskötetéből a víz üzeneteit és A világfa tetején című kötet kapcsán a tűz csodáit mutatta be.

A nap előadója volt Turbók Attila is. Az ELTE bölcsészettudományi karán végzett, a MÚK elnökségének tagja, gazdag életpályát tudhat magáénak, akinek már az édesapja, Turbók Gyula költőként szintén beírta nevét a magyar irodalomba. „Mély merítésű” poézis az övé –vallják költészetéről neves irodalomtörténészek. Elsüllyedt tanú című verseskötete ürügyén tartott előadása a jelen és a múlt képeit villantja föl (gyermek-és ifjúkorának éveit, a jelen képeivel olykor párhuzamba vagy ellentétbe állítva) metaforikus szóképek sorával.

Józsefváros életképei régen és ma, a Blaha Lujza tér környéke – egyik oldal fönt, szemben vele, lent – „innen libbent el, mert svábhegyi dús életre vágyott tüllkendős feleségem…” Tovább folytatódik a már-már szarkasztikus korrajz. Versében megjelenik az egykori bábaház, hol „júliusi tündöklő fényben” megszületett a költő.

Ma ez a ház üres, „piszkos ablaka sziszegi térben”: ELADÓ – „Ugyan már… Szülőotthon gyermek nélkül? Ugyan már…”
Könyörgés a megtalált Istenhez címet viseli az édesapjával közös kötet, amely posztomusz könyvként látott napvilágot. A könyv Istenről és emberről szól, szívszorító vallomás a sorsról, a „véres völgyekből” a „fehér bölcső fent ringásától” „a nehéz utakig”, hol „bilincses bánat súlyt szívemben és a térdemben.”.

Turbók Attila előadását követően Orosz Margit Németh László állami díjas tanár, költő, a Magyar Kultúra Lovagja szűkebb pátriájának, Bánhorvátinak természeti, kultúrtörténeti értékeiről beszélt az írótábor résztvevőinek.

A Bükk közelsége, a Bánvölgye, a táj mesébe illő szépsége, a kultúrtörténeti emlékek, a műemlékek teszik Bánhorvátit különlegessé. A Bán-patakon túl, a domb elé építve áll a 12 holdas ősi parkban a gyönyörű barokk kastély, ami egykoron jeles írók találkozóhelyéül szolgált, ezért nevezték el az irodalomtörténészek e helyet a második Széphalomnak.

A pezsgő irodalmi élet, amely az 1850-es évekre tehető, elsősorban Kazinczy Gábornak köszönhető, aki a kastély falai között élte élete utolsó 14 évét. Az író, politikus munkásságát, írásait mutatta be Orosz Margit, majd a csend hangjait szólaltatta meg hét verseskötete ürügyén. Végül kiemelte A vers után című versének záró sorát:

„A vers után, / remény és akarat / élni az életet.” Ezt követte verseinek, életének összegző kihangosítása Mai Miatyánk címmel: „Uram, mindennapi kenyerünket / add meg nekünk ma és munka után / a csendet, a pihenést, az igét, / mellyel e zűrös világunk törd szét, / napunk fényes sugarát, est hűsét, / tündöklő csillagát veled éljem, / és búcsúzó nappal koccinthassak / előtted állva, meztelen magam / kitárva a végső szeretetnek.”

A pénteki nap záró programjaként a miskolci Éltető Lélek Irodalmi Kör Egyesület Kardos Katalin vezetésével Petőfi színe és fonákja címmel Petőfi-versek tolmácsolásával, a költő megzenésített verseinek ölelésében irodalmi műsor keretében mutatta be Petőfi életének fontosabb állomásait. A felemelő élményt nyújtó szeánsz A költő visszatér Kormorán dallal ért véget.

A Balatoni Írótábor tagjai kirándultak a környékre az utolsó napon. Első úti cél volt a Somogy vármegyei városban, Tabon található Nagy Ferenc Galéria megtekintése. A fafaragó műveiből még életében, 1983-ban nyílt állandó kiállítás, amely 1999-től a hagyatéki anyaggal gazdagodott. A kiállított faragások, szobrok elsősorban a hazaszeretet, a hit témájában szólalnak meg, a fa egyszerűségében rejlő szépséget kiemelni hivatott „csipkés”, aprólékos „keretek” között.

A galéria gazdag anyagának megtekintése után a Zichy Mihály Emlékházba, a „rajzoló fejedelemnek” egykori otthonába látogatott el a kis csapat. A múzeumot a festő születésének századik évfordulója alkalmából, 1927-ben alapította unokája, Zichy Mária Alexandra és férje, Csicsery-Rónay István. A művész festményeit, rajzait, dokumentumait, egyedülálló gyűjteményét, családi könyvtárát láthatja az ide látogató.

A szombati délutáni színes program szereplői voltak: Ari Fabbro különleges előadásával, amely a Valótlan valóságok, valós valótlanságok címet kapta. Horog Máté remeke, s az est koronája a Pilinszky–est volt.
Este pedig a Matthias Rex retró zenekar zenéjére nosztalgiáztak a tábor vendégei.

Szeptember 24-én reggel zárta kapuit a III. Balatoni Írótábor. A rendezvény a Miniszterelnökség, a Nemzeti Együttműködési Alap, a Bethlen Gábor Alap, a Berkenye Alkotókör Egyesület, Zamárdi Város Önkormányzata támogatásával valósult meg.

A jól szervezettség, a tanulás, a szórakozás lehetősége, a baráti kapcsolatok erősödése, tapasztalatcsere, a vendégszeretet jellemezte a találkozót, a III. Balatoni Írótábort.

 

Orosz Margit

Kapcsolódó cikkünk