Elérkezett december, az adventi időszak. Az ünnepre való várakozás. Adventi koszorút állítunk a családban, a kreatívabbak megcsinálják otthon. Itt, a piarista iskolában is így történt. (A kevésbé ráérő emberek megveszik az árusoknál).

Adventi vasárnapokon, esetleg szombaton meggyújtunk rajta egy újabb gyertyát, talán az ablakba tesszük a karácsonyi futófényeket. Tereinken megjelennek a különböző árusok, és mi tülekedünk az üzletekben és a különböző tereken rendezett vásárokban, ahol az áruk bőségével segítenek vagy ötletet adnak, hogy mivel lephetjük meg szeretteinket.

Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Legyetek ti is készen, mert olyan órában, amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia. (Szent Lukács)

Vesszük-e a fáradtságot, van-e időnk arra, hogy pontosan megértsük az advent jelentését? Az advent a várakozás, készülődés időszaka volt régen. A természet is megpihent ilyenkor, energiát gyűjtött a megújhodásra, a tavasz eljövetelére. Mi, emberek azonban mintha épp ebben az időszakban lennénk a leginkább felpörgetve. Azért hajtunk, hogy a mi karácsonyunk szép legyen, legyenek ajándékok a fa alatt, legyen finom vacsora a család részére, és mire lezuhanunk a szentestén az asztalhoz, már feszültek, fáradtak, ingerültek vagyunk, és képtelenek arra, hogy az igazi szülinaposra emlékezzünk.

Hová is lett az advent igazi lényege? A lelki megtisztulás, az egymásra figyelés, a játék, a közös beszélgetések öröme?

Régen betlehemesek jöttek, és várakoztunk és örültünk, hogy elmondták Jézus születésének történetét, akire az emberiség várakozott. Nyilván nem hozhatjuk vissza azt az időt, de olvashatunk, leülhetünk este az asztalhoz közösen beszélgetni, szakíthatunk egymásra időt, imádkozhatunk egymásért. Lelassíthatjuk a gondolatainkat, meghallgathatjuk a másikat.

A szülők hagyhatnak időt arra, hogy gyermekeik is elmondják az őket foglalkoztató kérdéseket. És amennyiben valódi odafigyelést – a modern pszichológia ma úgy mondja, hogy minőségi időt – szánunk rájuk, újra érzékelhetjük a család fontosságát, erejét. A lelassulás, a versengés elmaradása után, az elmélkedés alatt fel is töltődünk energiával, a beszélgetések alkalmat biztosítanak a jövő tervezésére.

A néprajzosok, a népi kultúrának az ismerői figyelmeztetnek, hogy az adventi néphagyományokban, népi játékokban nem találkozunk a verseny fogalmával. Nem volt győztese a játékoknak, de mindenütt igyekeztek közösséget teremteni, és figyelmeztetni arra, hogy a megújulás, az újra teremtődés folyamata elkezdődhet. Ehhez a megújuláshoz adjon időt magának mindenki, és kérjen erőt Istentől, hogy valóban át tudjuk élni az ő születésének örömét. Amen.

 

Görbe László piarista

 

 

 

Elhangzott a Kecskeméti Televízió Örömhír című adásában 2018. december 1-jén.

 

 

Hozzászólások