Kedves Zsuzsa! Hogyan emlékszel vissza a gyerekkorodra, mi volt a legkedvesebb elfoglaltságod, játékod? Akkor is rajzolgatós gyerek voltál, vagy egészen más érdekelt?

Az ovitól kezdve szerettem királykisasszonyokat rajzolni, néha most is szoktam. De komolyra fordítva a szót, gyermekként nagyon sok minden érdekelt. Jól tanultam, sokat rajzoltam, de sok minden másra is nyitott voltam.

hzsuzsa8

A véletlen döntötte el például, hogy a középiskolát nem matematika tagozaton végeztem a Katona Gimnáziumban, hanem művészetin Szegeden. Az irodalom, a történelem mindig is érdekelt. Szerettem olvasni, sportoltam, a középiskolában irodalmi színpadra jártam. Jó szervező voltam, iskolai ünnepségeket, osztálykirándulásokat, vetélkedőket szerveztem.

Kitől örökölted a tehetségedet? Volt-e a családodban művészember?

Édesapám nagyon szépen rajzolt, művészeti szakkörbe is járt. Emlékszem, a gyerekszobám falán két olajpasztell tájképére, az egyik egy erdei út, a másik egy balatoni szikláról felfröccsenő hullám volt. Édesanyámnak is jó a kézügyessége, sokat varrt, hímzett, horgolt nekem.

hzsuzsa1

Édesanyám

Textil szakon végeztél a középiskolában. Netán divattervező szerettél volna lenni? Mi ösztönzött arra, hogy mégis inkább a tanári pályát válaszd?  

Szegeden a Tömörkény István Iparművészeti Szakközépiskolában szőnyeg és falikárpit szakon végeztem, szőnyegszövő és gobelinkészítő szakmát kaptam az érettségi mellé. A szakmának a tervezési oldala érdekelt, a gyakorlatihoz nincs elég türelmem. Valóban szerettem volna divattervező lenni, középiskolás koromban és később is foglalkoztam ruhák tervezésével. Érettségi után két helyre adtam be a jelentkezésem: az Iparművészeti Főiskola divattervező szakára és a Szegedi Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakára. Az iparművészetin abban az évben két főt vettek fel az egész országból arra a szakra, nem én voltam az. Így maradt a másik irány. Szüleim pedagógusok voltak, munkába állásomig mégse jutott eszembe, hogy ezt a hivatást válasszam. Aztán másképp alakult.

Kilenc évig tanítottál. Milyen pozitív emlékeid vannak erről az időszakról?

Nagyon szerettem tanítani. Hét évig a Mátyás Király Általános Iskolában, majd két évig a Bolyai Gimnáziumban dolgoztam. A pedagógusi pályában elsősorban a nevelés vonzott. Szerettem osztályfőnök lenni, szerettem a gyerekeket, igyekeztem „EMBERRÉ” formálni őket. Sokat jártunk kirándulni, moziba, közös születésnapokat tartottunk. Szinte minden hét végén volt program. A  tanárság hivatás, egész embert kíván, nem lehet másképp csinálni, csak teljes szívvel és a szabadidőt nem kímélve. Ha kimaradt volna az életemből ez az időszak, sokkal szegényebb lennék. Abból az őszinteségből, tiszteletből és szeretetből, amit a gyerekektől, a kollégáktól és a szülőktől kaptam, a mai napig táplálkozom. Csak meghatottsággal tudok gondolni erre az időszakra. Egy példát hadd említsek. Hetedikes volt az osztályom, amikor autóbalesetet szenvedtem és a második félévben otthon kellett maradnom. Hónapokig ágyhoz voltam kötve. A családom gondoskodásán túl a gyerekek (magukat beosztva 6-10 fő) naponta jártak hozzám, ebédet hoztak, megebédeltettek, elmosogattak, nálam tanultak, hétvégén kitakarítottak, a szülők még meleg süteménnyel is kedveskedtek. Törődtek velem, megtanultak gondoskodni, felelősséget érezni.

hzsuzsa11

Gyerekek között

Miért tartottad fontosnak, hogy elvégezd a Képzőművészeti Főiskolát?

A főiskolára elsősorban az anatómia és a művészettörténet miatt jelentkeztem. Érdekelt és fontosnak tartottam. Munka mellett végeztem el.

Az alkalmazott grafika is fontos szerepet játszott az életedben. Több cég termékarculata, naptárak, könyvek, plakátok kerültek ki a kezed alól. Hogy ismerkedtél meg ezzel a szakmával? Mennyire tudtad ebbe a tevékenységbe belevinni művészi énedet?

Akkoriban férjnél voltam, párom, Csernus Lajos alkalmazott grafikusként dolgozott, először a Petőfi Nyomdában, majd a Petőfi Népénél. Együtt sajátítottuk el a szakmát. Munka mellett mindketten továbbtanultunk, ő ebbe az irányba, én a Képzőművészeti Főiskolán. Később főállásunk mellett közös céget alakítottunk, mely grafikai tervezéssel, reklámkészítéssel foglalkozott. Együtt dolgoztunk, a feladat kényszerítette, hogy megtanuljam ezt a szakmát is. 1993-ban barátsággal ugyan, de férjemmel elváltak útjaink. Ekkor hoztam létre saját cégem, a Stúdió M Bt.-t, mely folytatta az alkalmazott grafikai irányt. A rendszerváltás után sok új cég alakult, szükség volt a munkámra, egyre több megrendelést kaptam. Az alkalmazott grafika ugyanolyan kreativitást igényel, mint bármely más művészeti ág, csak kissé kötöttebb formában. Kezdetben, mikor még a számítógépek ára megfizethetetlen volt, minden kézi munkával készült. A kézügyesség, a rajztudás így elengedhetetlen feltétel volt. Csak érdekességként említem, ’93-ban az első számítógépem áráért két Opel Corsát vehettem volna.

hzsuzsa4

A grafikusi munka mellett is alkottál. Mi töltötte ki akkoriban az életedet?

A rendszerváltás után hirdette meg a MUOSZ az első felsőfokú PR képzését, melyre diploma után lehetett csak jelentkezni. Érdekelt a dolog, így felvételiztem rá. A kétéves képzés után el is indultam ezen a pályán, s néhány évig a budapesti székhelyű Stár PR-ben is dolgoztam. Bács-Kiskun megyét képviseltem, a tanítás (már csak néhány nap egy héten a Bolyai János Gimnáziumban) és a közös cégünk mellett. Ekkor kerültem kapcsolatba igazán az üzleti élettel. Később, már a saját cégem megalakítása után a grafikai megbízásaim annyira megszaporodtak, hogy a tanításra és a Stár PR-ben folytatott munkára nem maradt időm, mindkettőt kénytelen voltam feladni.

Volt néhány kiállításom is ez idő alatt, sőt divatterveim is jelentek meg újságokban, megvarratott modelljeim pedig az üzletekben, de a grafikusi munka akkoriban szinte teljesen lekötött. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy 1993-ban Bruncsák András festőművész barátommal megalakítottuk a Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskolát, amit évekig én tartottam fent. Nagyon büszke vagyok rá. Az iskola ugyan nélkülem, de most is sikeresen működik.

hzsuzsa17

Minden ember életében vannak korszakok. Te milyen korszakokra bontanád eddigi életedet, művészi pályádat?

A tanítás, a PR-munka, az alkalmazott grafikusi és üzleti tevékenység után a ’90-es évek végétől kezdtem csak a festészet irányába fordulni. Abban az időben vált a számítógép elérhető árú cikké és ezzel egyidejűleg a grafikusi munka értéke devalválódott. Az ügyfél nem igazán tud különbséget tenni az egyedi számítógépes grafika és a programokból készen átvett sémák között. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a kilencvenes évek közepén az alkalmazott grafikusi munka mellett sok minden egyéb üzleti tevékenységet is folytattam. Többek között irányítottam egy élelmiszergyártással, kül- és nagykereskedelemmel foglalkozó céget, közel 400 milliós éves forgalommal. Rengeteget dolgoztam, de a magam ura voltam. Jól kerestem, és akkori párommal, cégtársammal sokat utaztam a világban. Érdekes időszaka volt az életemnek. Egy idő után azonban elegem lett az üzleti világból, főleg annak erkölcsi oldalából. Szerettem volna, ha a munkám egyedi értéket képvisel, ezért visszatértem tanult szakmámhoz, s a festést választottam hivatásul. A festészeten belül eleinte kizárólag plein-air képeket készítettem, a szabadban dolgoztam, ma már a műtermi munka a hangsúlyosabb. Néhány évig üzemeltettem egy galériát a Szil-Coop Üzletházban. Nyughatatlan vagyok.

hzsuzsa13

Az életünk folyamatos átalakulás, változás, fejlődés. Kiket említenél meg, akik a te életedben a változást, fejlődést jelentették személyes példájukkal tanításaikkal, illetve alkotásaikkal vagy csak egyszerűen az egyéniségükkel?

Elsősorban a szüleimet említem, akik a mai napig nyitottak a világra, aktívak és minden érdekli őket. Alaptulajdonságuk a másokért dolgozás, az önkéntes munka, a pontosság és a megbízhatóság, az egy életen át tanulás. Gyermekkorom óta szomszédom és egyik példaképem Retkes Anna testnevelő tanár is, akitől a munka iránti tiszteletet, tartást, az önmagunk (beleértve testünket-lelkünket) iránti felelősséget próbálom ellesni. Keresztanyám, Gyóni Lajosné Zoska néni példája számomra az élethez való mindig pozitív hozzáállás mintája a legnagyobb nehézségek közepette is. És sorolhatnám, hisz sokan sokfélét tanítottak nekem. Volt férjem precízsége, pedagógus kollégáim nyitottsága, tanítványaim szeretete, üzleti partnereim megbízhatósága és sajnos mások inkorrektsége is hatással volt rám. De említhetném festőtársaim szemléletmódját, a régiek élet- és szakmai tapasztalatait. Mindenből tanultam, s tanulok ma is.

hzsuzsa3

Kik voltak azok a tanárok, akik elindítottak a művészet útján?

Édesapám iránymutatásával kezdtem rajzolgatni. Általános iskolás koromban Szappanos István rajzszakkörébe jártam a művelődési központba. Középiskolában szinte valamennyi művészetet tanító mesteremet megemlíthetném: Szalai Sándor, Magos Gyula, Fritz Mihály, Orr Gizella, hiszen az alapokon túl szemléletmódot tanultam tőlük. Nem véletlen, hogy az osztálytársaim közül is nagyon sokan ezt a hivatást választották, művészek, rajztanárok, dizájnerek. A tanárképző főiskolán Lelkes István polihisztorsága és Szatmári Gyöngyi embersége hatott rám legjobban. Pataj László és Baticz Levente voltak azok, akikért érdemes volt a Képzőművészeti Főiskolára járnom.

Témák sokaságát dolgozod fel munkásságod során. Weblapodon témára osztva megtalálhatók az alkotásaid: virágok, mezők, kertek, hazai vízpartok, portrék, mediterrán témák, épületek, csendéletek, absztrahált természeti képek. Amikor témát választasz, mi alapján döntesz? Megálmodod, valami nagyon pozitív érzelmi hatással van rád, vagy egyszerűen csak tetszik?

hzsuzsa6

Egy festő nemcsak akkor alkot, amikor eszköz van a kezében és az állványa előtt áll. Ha sétálok az utcán, autót vezetek, kirándulok, társaságban vagyok, vagy éppen csak várakoznom kell valamire, akkor is nyitott szemmel járok. Igyekszem a pillanatnyi látványt befogadni, elraktározni. Egy mozdulat, egy gesztus, egy fényjáték az arcon, röpke érzelem megnyilvánulása, egy kézmozdulat, egy hangulat, egy színjáték mind megannyi téma. Ha tehetem, lefényképezem a látványt, ha nincs rá lehetőségem, próbálom megjegyezni. A témák közül mindig a hangulatomnak megfelelőt veszem elő.

Eleinte a plein-air festészet felé kanyarodtál. Mi ennek az oka?

A természet teljesen elvarázsol, nagyszerűsége, tökéletessége és pillanatnyisága kihívás egy művész számára. A tájban a látványon kívül az illatok, a hangok, a pillanatnyi rezdülések, a fények mind-mind hatnak rám. Ha ezek együttese vissza tud köszönni az alkotáson, akkor érdemes nekifogni.

hzsuzsa014

Magyarország szépséges tájai közül melyek állnak legközelebb a szívedhez?

Vannak kedves tájaim, ilyen például Tihany, Tiszaalpár, Veránka… De az idő előrehaladtával egyre inkább rá kellett jönnöm, hogy nem kell messzire utaznom egy festői élmény kedvéért. Az alföld ege, a Kecskemét környéki mezők, kertem virágai, egy a szobába vetődő fényjáték egyaránt megkapó téma. A víz mint téma tükröződéseivel, mozgásával, áttetszőségével, pillanatnyiságával is nagyon közel áll hozzám.

Szoktál-e más technikával is alkotni, vagy csak pasztellkrétával dolgozol?

Plein-air festésem közben szoktam rá erre a gyors technikára. A természet pillanatnyi változását ezzel tudtam leginkább követni. Aztán annyira megszerettem, hogy most már ragaszkodom hozzá. Úgy érzem, nagyon egymásra találtunk ezzel az eszközzel.

hzsuzsa5

Számtalan kiállításod volt már az országunkban és külföldön is. Hogyan emlékszel vissza a 2012-ben Budapesten megrendezett 100. jubileumi kiállításodra?

Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy több mint 250 ember eljött. Erőt adott, hogy folytassam az elkezdett utat.

Hol van jelenleg kiállításod, vagy hol lesz legközelebb és mikor?

November 30-án, vasárnap délután 5-kor nyílik egy Budapesten, a Béke Hotelben, december 11-én pedig itthon, Kecskeméten az Iparkamara székházában.

hzsuzsa015

Ha jól tudom, téged kértek fel a pasztellfestés rejtelmeit bemutató könyv megírására. Már készen van a könyv, megjelent, vagy még folyamatban van a megírása?

A Cser Kiadó keresett meg tavaly Kis Műterem sorozatuk egy kötetének megírására. A honlapomon keresztül találtak rám. A sorozat kezdő vagy amatőr festőknek készül, különböző technikákkal különböző témakörök feldolgozását mutatja be. Eddig 14 kötet jelent meg. A témák közül a virágokat választották számomra. A kötet most került a könyvesboltokba „Virágok, kertek, mezők pasztellel” címmel. Az eleje a növényábrázolás és a pasztelltechnika történetét mutatja be. Majd eszköz- és anyagismereteket, festéselméletet követően a virág, mint téma feldolgozását. 100 oldalon, több mint 60 munkám szerepel benne a műtermi munkától a plein-air-ig. Két elkövetkező kiállításom egyben a könyv bemutatója is lesz.

Vannak művésztelepek, amelyeknek állandó résztvevője vagy! Mit jelentenek számodra az alkotótáborokban a művésztársakkal együtt töltött napok?

Míg nem volt műtermem, csak művésztelepeken tudtam dolgozni, akkoriban évi 10-12 táborban is részt vettem évente. Ma már lecsökkentettem ezt a számot 3-4-re. Az alkotás magányos műfaj, de szükség van néha a művésztársak visszajelzésére. A közösségben alkotás erőt ad. Jobban tudok utána itthon elmélyülni.

hzsuzsa22

A kertem

Az alkotótáborokban alkotó művészek között általában jó barátságok alakulnak ki. Van-e olyan alkotótárs, akivel művésztelepen ismerkedtél meg, és életre szóló barátság alakult ki köztetek?

Több is van, hiszen közel 20 éve rendszeresen együtt alkotunk. Olyan ez, mint egy nagy család. Ismerjük már egymás összes heppjét, hiszen jó néhányukkal, ha összeszámolom az eltelt időt, olyan, mintha több évet együtt éltünk volna. Együtt öregszünk, ismerjük egymás családját, munkáját, alkotói korszakait.

Mennyire tartod fontosnak az alkotói csendet?

Igazán elmélyülni a munkában itthon, a műterembe tudok. Ilyenkor megszűnik a világ, nem érzem az időt. Alkotás közben nem lehet mellesleg mást csinálni, pl. főzni, mosni, mert annak sosem lesz jó vége. Szeretem a csendet, de szeretek néha zenét hallgatni is közben. Egy-egy mű elkészülte után jóleső kimerültség járja át az embert.

hzsuzsa23

Van-e kedvenc háziállatod? Ha igen, megörökítetted már?

Mindig voltak macskák az életemben, jelenleg is van egy cicám. Nagyon kedves, ragaszkodó társ. Természetesen fotóim vannak róla, de festészeti témáim közé nem tartozik. 10 éve halt meg első és eddig egyetlen, Lordi nevű kutyám, aki családtagnak számított, még most is gyakran emlegetjük a vele történt kalandokat. Róla készítettem vázlatokat, s talán egy képemen fel is tűnt.

Milyen terveid vannak mostanában?

21 év után újra tanítani kezdtem, a Katedra iskolában helyettesítem néhány órában az egyik kolléganőt, aki gyermeket vár. Nagyon élvezem. Itthon is vállalok tanítványokat, fejembe vettem, hogy visszakapcsolódva a Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskola életébe elindítom a szenior tagozatot olyan emberek számára, akik szerettek volna fiatalon alkotni, de nem volt rá lehetőségük. A Cser Kiadó felkért egy új kötet megírására, melynek témája a Víz. Ennek fogok majd neki. Ez művészi szempontból is programot ad egy időre, amit más témakörökkel igyekszem majd feloldani. Mostanában érdekel a portré és a figura.

hzsuzsa19

Ma már hivatásszerűen a festészettel foglalkozol. Van-e valami más jellegű kedvenc időtöltésed, hobbid, ami a kikapcsolódást jelenti számodra?

Szerencsére több is van. 15 éve vagyok aktív tagja a Kecskeméti Szent László Lions Klubnak, ami egy önkéntes jótékonysági szervezet, s egyben egy baráti társaság is. Klubunk fő tevékenysége a vakok és gyengén látók támogatása, a hátrányos helyzetűek segítése, legyen szó nagy családokról, fogyatékos emberekről vagy akár tehetséges gyerekekről.

Alapítóként 5 éve veszek részt a Kunsági Női Borrend tevékenységében, országszerte népszerűsítve a kunsági borvidék nedűit. Tagja vagyok a Wagner Társaságnak, amelynek szervezésében rendszeresen koncertre, opera és zenei előadásokra járok. A Művész Kávézó Egyesületben több éve önkéntesen szervezem a Rákóczi úton lévő Művész Kávézó kiállításait, a művészek meghívásától a meghívók elkészítésén keresztül a kiállítás felrakásáig, a megnyitókig.

hzsuzsa18

Jelenlegi párommal, dr. Papp Zoltánnal már 8 éve társas táncolunk, ahol évek óta összeszokott társasággal tanuljuk a latin és standard táncokat. Fiatal koromban középiskola után közel 10 évig népi táncoltam, ebből 4 évet itthon a Kecskemét Táncegyüttesben. Nagyon szerettem, élveztem, ezért kezdtem el jóval 40 év felett újra ennek a mozgásformának egy más válfaját. A tánc felszabadít, pihentet, örömet okoz. Mellette heti 2-3 alkalommal rendszeresen sportolok is.

hzsuzsa010

A tánc felszabadít…

Édesanyámmal évtizedek óta van színházbérletünk, és persze gyakran járok kiállításokra, hangversenyekre, irodalmi estekre, ismeretterjesztő előadásokra nemcsak a városunkban, hanem Budapesten is. Szeretek kertészkedni, a kertem állandó témát is ad, minden évszakban gyönyörű. Ha marad időnk, eljárunk kirándulni, magyarországi városokat, múzeumokat, gyógyfürdőket látogatunk. Egyik legkedvesebb városom Hévíz. És persze vannak barátaim, akikkel rendszeresen összejárunk. Azt hiszem, teljes életet élek.

Almási Zsuzsa akvarellfestő

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások