Németország 1939. szeptember 1-jén hadüzenet nélkül lerohanta keleti szomszédját, Lengyelországot. Ez az esemény – bízvást állíthatjuk – évszázadokra meghatározta kontinensünk és az egész világ sorsát. Vajon miért történhetett mindez? Milyen máig  tartó következményekkel számolhatunk?

Már-már közhely, hogy a második világháborút Németország revansként indította meg, hogy az első világégést követő megaláztatásokat megbosszulja. Ugyanakkor egyáltalán nem kizárt, hogy Adolf Hitler német kancellár egyáltalán nem akart háborút. A német támadás 1939. szeptember 1-jén egy diplomáciai tévedés volt (ld. A. J. P. Taylor: A második világháború okai, Scolar Kiadó, Bp, 1998. 296–330. o.).

A háború kitöréséért természetesen nagymértékben hibáztatható a Hitlert megbékéltetni akaró nyugati diplomácia, akik elismerték a versailles-i békediktátum hibáit és Németország diplomáciai és katonai egyenjogúságát méltányosnak tartották. Végezetül a háború kitörésében vastagon benne volt Sztálin, akinek hozzájárulása nélkül a német csapatok valószínűleg nem lépték volna át a lengyel határt.

A háború menetét és végkimenetelét unalomig ismerjük a különböző dokumentum- és játékfilmekből, az iskolai tananyagokból. Rövid és hosszan tartó következményeit azonban ritkábban emlegetjük. Nézzünk meg ezek közül néhány ismert és kevésbé ismert motívumot:

 

  • Kelet-Európa Sztálin régi vágyának megfelelően Szovjet-Oroszország zsákmánya lett függetlenül attól, hogy mely ország volt németbarát vagy nyugatbarát a háború előtt (szovjet szempontból e kettő egyébként egyre ment). A szovjet befolyás eredményeként e térség 45 éves közgazdasági nonszensz kísérlet színtere lett, amely miatt gazdasági lemaradása ma is tapasztalható.
  • A kommunista ideológiát Hitler Szovjetunió elleni támadása szalonképessé tette, ezért a kommunizmus bűneiről és 100 millió halottjáról ma – főleg a nyugati világban –nem akarnak tudomást venni.
  • Nyugat-Európa nagyhatalmai, elsősorban Franciaország és Nagy-Britannia elveszítették világpolitikai vezető szerepüket. A japánok elleni felszabadító mozgalom velük szemben is elérte ázsiai gyarmataik függetlenné válását.

  • Az Egyesült Államok lett a háború következtében a világ vezető gazdasági, katonai és pénzügyi hatalma. E tisztjét valószínűleg csak századunk közepén veszi majd át Kína. Szovjetunió, majd Oroszország ismét világhatalmi tényező lett az 1917. évi forradalom és bezárkózás után, amely szerepe csak a 90-es években ingott meg egy rövid időre.

  • A második világháború az egyének szintjén családok milliói számára hozott gyászt és rettegést légitámadás, lágerbe vagy gulágra hurcolás, frontszolgálat képében. Közös feladatunk, hogy az embertelenség megismétlődését ne engedjük. Ma nem a náci vagy kommunista ideológia fenyegeti a világbékét, hanem az anyagi haszon kizárólagos szemlélete. Ez ugyanolyan pusztító eszme, mint a fentebbi kettő. Csak akkor tudunk emberhez méltó körülmények között, békében élni, ha nem a pénz lesz a legfőbb érték.

 

Schramek László

Hozzászólások