2013 áprilisában vetítették a Feledés (Oblivion) c. filmet, s nemrég jelent meg DVD-n. Érdekes alapötlettel operál ez a film. Ez az ötlet azonban nem is annyira új, hiszen, mint mondják: nincs új a nap alatt… Már a 70-es években is próbálkoztak hasonlóval. A sztori 2077-ben játszódik a Földön, melyet akkor már „elvileg” elhagyott az emberiség. Ennek oka, hogy egy idegen faj támadta meg bolygónkat, s a háborút ugyan megnyertük, de a Föld jóvátehetetlen károkat szenvedett.

Az emberiség fogja a teljes vízkészletét, mint üzemanyagot, s átköltözik a Titánra, a Szaturnusz legnagyobb holdjára. A maradék víz kitermelését, a hidrokutakat 2 ember felügyeli, az egyikük Jack Harper (Tom Cruise). Ám semmi sincs rendben, mert emlékek gyötrik, melyek mintha egy másik életből valók lennének. Hamarosan kiderül, hogy egészen más a helyzet, mint amit gondol. A háborút az idegen gép, a TET-nyerte, s szinte teljesen elpusztította az emberiséget. Néhány túlélő alkotja az ellenállást, vezérüket Morgan Freeman alakítja. Végül sikerül megsemmisíteniük az idegen gépet, és a Harper klónok hadát. Így azután happy end-nek örülhetünk.

Vegyük szemügyre a sci-fi film gondolatvilágának elemeit. Az idegen egy gép, mely egy hatalmas űrben lebegő csonka gúla. Neki a Föld nem más, mint erőforrás, melyet kiaknáz, majd tovább áll. A filmben a tengervízre fáj a foga. Igen, ez lehetséges, mivel a víz két rész hidrogén, s a hidrogént fúzióval Héliummá alakíthatja, melyből rengeteg energiát nyerhet. Persze kérdés, hogy miért pont a Földet választja, hiszen a külső Naprendszerben nagyságrendekkel több víz van, mint a Föld összes óceánjaiban együttvéve. Természetesen ez inkább dramaturgiai fogás, hiszen a történet így érdekes, így kerülhet sor az elkeseredett konfliktusra ember és gép között.

Az idegen gépi mivolta sem légből kapott dolog. A gép sokkal alkalmasabb szerveződés a csillagközi utazásra, mint egy biológiai lény. Okkal feltételezhetjük, hogy a galaxisunkban az idegen lények között vannak olyan rendszerek is, melyek gépek. Hamarosan az emberiség is eljut arra a fokra, amikor képes megalkotni a mesterséges értelmet. Egy ilyen értelem önállósíthatja is magát, hiszen többé nincs szüksége a teremtőjére. Önfejlesztő és önreprodukáló. Ezért azután útnak is eredhet a világegyetemben, hogy energiaforrás után nézzen, ha már saját szülőhazáját kiaknázta. Mi, emberek is gondolkoztunk már azon az ötleten, hogy távoli naprendszerek felé ne embereket küldjünk először, hanem gépeket. Persze ez egyelőre még ötlet csupán.



A filmet rendező Joseph Kosinski (Tron: Örökség) csodálatos látványvilágot tárt elénk. A lerombolt és félig eltemetett városok vízióját. A haldokló Föld csodálatos allegóriáját, mely hátborzongatóan szép. A film jeleneteinek nagy részét Izlandon vették fel. Izland jól példázza azt, hogy milyen lehet a Föld egy kataklizma után. A szigetet vulkánok formálják, az Észak-Atlanti óceánközépi hegységrendszer része, ahol az Eurázsiai Kőzetlemez elválik az Észak-Amerikai kőzetlemeztől. A fekete homok, a vad gleccserek és a számítógéppel odavarázsolt romok hitelesen példázzák, milyen pusztulást vitt végbe az atomfegyver bevetése.

Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a szituációt. Az emberiség nagy árat fizetne, ha csak úgy nyerhetne meg egy háborút, hogy közben lakhatatlanná válik a Föld. Merész elgondolás átköltözni a Titánra. Én azt hiszem, ez inkább hangzatosság akart lenni a filmben. A Titán nem igazán alkalmas az emberi életre. Messze van a Naptól, nagyon hideg, mínusz 180 Celsius fok uralkodik rajta. Bár sűrű nitrogén légköre van és a légnyomás megfelelő, de nincs oxigén. Víz ugyan van, de fagyott. A felszínén a folyékony metán és etán váj folyóvölgyeket, és tengerekbe gyűlik.

Biztosan szép látvány, de én nem szívesen laknék ott. Hirtelen megoldásnak talán beválna, de tartós lakhatásra akkor inkább már a Mars való. Az megfelelő terraformálással élhetővé tehető lenne. Igaz, a víz ott is fagyott és ritka a légkör, mely főként széndioxid. De egy kis rásegítéssel sűrűbbé tehető. Fokozható az üvegházhatás, és akkor megolvadhatnak a hósapkák is. Persze sohasem lenne olyan, mint a Föld volt. De szögezzük le, hogy a Titán sem lenne olyan.

A film tagadhatatlanul magával ragadó, bár használ bizonyos sablonokat és sci-fi körökben már-már elcsépelt kliséket, ám mégis kifogástalan. Ez nagyrészt a gyönyörűen megkomponált látványelemeknek köszönhető. Nem vitás, hogy filozófiája hagy némi kívánni valót maga után, de ez is megbocsátható.


-Garzó László-
2014. január 4.

A Montázsmagazinban korábban már megjelent erről a filmről egy filmkritika Weninger Andrea tollából, kissé más szemszögből. Érdemes összevetni a kettőt, a tudományos és a szórakoztató jellegűt. (A szerkesztő: Weninger Endréné megjegyzése)


Hozzászólások