A XII. kerületi művészek fotókiállítására és a Gadányi Terem avatására kaptunk meghívót április 4-re Rainer Pétertől, a Gadányi Jenő Alapítvány elnökétől a Budapest határában működő Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Nappali Kórházába.

Köszöntők hangzottak el Dr. Cserháti Péter PhD OORI főigazgatótól, valamint Fonti Krisztina Hegyvidéki alpolgármestertől.

A hegyvidéki művészek az OORI Nappali Kórház betegeinek hétköznapjait szeretnék szebbé tenni, gyógyulásukat elősegíteni. A Gadányi terem létrehozásának ötlete a kórház vezetőségével együttműködve valósult meg. Dr. Cserháti Péter PhD, az OORI főigazgatója, aki jelenleg az Egészséges Budapest program miniszteri biztosa is, úgy fogalmazott, hogy ajándékként veszik át a termet és a kiállítást. A festőművész példája a magyar művészetben sajnos nem ritka eset, csendesen élt és alkotott igen jelentős műveket, és ez nagyon hasonlít arra a munkára, amit a rehabilitáción a kollégák végeznek. Könnyű párhuzamot vonni a művész rehabilitálása és a betegek rehabilitálása között.

Dr. Cserháti Péter

Fonti Krisztina Hegyvidéki alpolgármester köszöntőjében elmondta, Rainer Péterrel, a Gadányi Jenő Alapítvány elnökével, a művész unokájával ők is szívügyüknek tartják, hogy Gadányi személyét, művészetét minél többen megismerjék, és életműve közkinccsé váljon.

 

Fonti Krisztina

Rainer Péter megnyitó gondolatai:

“Gadányi életműve, rehabilitálása és a Gadányi Jenő Terem

A dolog úgy kezdődött, hogy Harsay Ilona a Symposion Társaság elnöke szólt nekem és Maczkó Erzsébetnek, van egy ötlete: az OORI Nappali Kórháza egyik terme alkalmas volna kiállítások tartására.

Megnéztük, alkalmas, de minimum egy sínrendszer kellene. Felmértem, kiszámoltuk, bemutattuk. Dr. Szögi Beáta főorvos asszony örömmel fogadta. Közösen megvettük a sínrendszert, elképzelés szerint felszereltettük. Kész a tér. Név kellene. Javasoltam, legyen Gadányi Jenő Terem. Elfogadták, így ez lett a neve. No, de miért is? Gadányi Jenő (1896-1960) festőművész a XX. századi magyar festészet egyik meghatározó, mindvégig a maga útját járó, meggyőződéséből soha nem engedő egyénisége volt. Nem mellékesen a kerület lakója, alkotója.

Életében és halála után is sok mellőzés, elutasítás, kirekesztés érte 1991-es postumus rehabilitálása után is, mondhatni napjainkig. Könnyű párhuzamot felfedezni, vonni Gadányi rehabilitálása és a betegek rehabilitálása között, bár Gadányié erkölcsi elégtétel és halála utáni, a betegeké többnyire a fizikumot erősítő és még életükben történik.

Felolvasom Gadányi rövid rehabilitálását: „… a Kormány által létrehozott Rehabilitációs Bizottság … megállapította, hogy a művész eltávolítása az Iparművészeti Főiskoláról, majd a művészeti közéletből való kiszorítása mélységesen igazságtalan és méltánytalan volt. A művészi mellőzöttség nemcsak a közönségtől való mesterséges elzárással járt, hanem anyagi nehézségei fokozódását is eredményezte. Csendes, szívós munkával biztosította művészi kiteljesedését és a család eltartását. A testület az elszenvedett sérelmekért – a Kormány nevében is – megköveti Gadányi Jenő
úr hozzátartozóit, számára pedig – postumus – erkölcsi elégtételt nyújt.

Budapest, 1991. április 17.” Aláírás: Andrásfalvy Bertalan miniszter. A Gadányi Jenő Terem megszületése újabb nagy lépés a “Gadányi ügy”-ben.
Ez a hely a Hegyvidék művészeinek és a vizuális művészetnek a gyógyítás, a rehabilitáció szolgálatába állításának a helye. Egyúttal új kiállítási lehetőséget kapnak a kerület művészei. Ennek létrejöttét szívből köszönjük az OORI és a Nappali Rehabilitációs Kórház vezetőinek.

Még egy érdekesség, hogy a Gadányi Terem névadása, átadása épp ma történik. 74 éve, 1945 április 4-én szabadult fel Magyarország a német megszállástól és a nyilas hatalom alól, egyben kezdetét vette a 44 éves szovjet megszállás. Reméljük ez a névadási esemény ennél pozitívabb tett.”

A kiállításmegnyitó Prof. emerita Dr. Prokopp Mária művészettörténész lelkes és lelkesítő gondolataival fejeződött be.


A Gadányi Jenő Alapítvány kurátoraként csodálatos ünnepnek nevezte az avatót, mely arra utal, hogy a művészet szerves része az ember életének; mivel a lelket gyógyítja, óriási jelentősége lehet a betegek gyógyulásában. Jelentős az is, hogy elsőként fotókiállítással jelentkeztek a kerületi művészek, hiszen a fotográfia a fénnyel kapcsolatos, a fény pedig az élet, a gyógyulás, az egészség és a boldogság szempontjából elengedhetetlen az ember számára.

A művészettörténész az orvosokat az anyákhoz hasonlította, mert ők is, mint gyermeket szeretik, óvják és gyógyítják az emberiséget.

A lélekemelő beszédet megköszönve Dr. Szögi Beáta, a Nappali Kórház osztályvezető főorvosa hozzátette, hogy a rehabilitációs intézetben művészetterápiával is gyógyítanak, így a kiállítás kiegészíti a már megkezdett munkájukat.

 

 

Kiállítóművészek

Maczkó Erzsébet – fotóművész
Rainer Péter  – építész-belsőépítész
Szamos Iván – festő, grafikusművész
Szél Ágnes – építész, fotóművész
Tahin Gyula –  fotóművész
Tóth József Füles – fotóművész

Panoráma a megnyitóról

A helyszín:

Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI)

1121 Budapest, XII. Szanatórium u. 19. N. ép.

(Széll Kálmán térről 22-es, 222-es busszal a Szanatórium utcáig + 10 perc gyalog)

 

Antalffy Yvette

(A fotók a szerző felvételei)

 

 

Hozzászólások