Ildikót évek óta ismerem. Kedves, mosolygós teremtés. Mindketten magyar szakos pedagógusok voltunk ugyanabban az iskolában. Én nyugdíjba mentem, ő pedig egy gyönyörű kislánynak adott életet. Szétváltak útjaink, s most kíváncsian kérdezgetem az életéről, munkájáról, családjáról.

Kedves Ildikó! Hogyan lesz egy magyar-történelem szakos tanárból mediátor?

A kislányommal otthon töltött három csodálatos esztendő után korábbi iskolám nem vett vissza. Egyre inkább felerősödött bennem az a gondolat, hogy a régóta változást sürgető énem végre teret nyerhet és valami új vár rám. Így jött a képbe a mediáció, melynek módszere már régóta szimpatikus volt. Budapesten Nagy Zsókánál végeztem el a képzést, és így lettem párkapcsolati mediátor.

Mi is az a mediáció?

A mediáció egy gyors, hatékony konfliktuskezelő, vitarendező eljárás. A mediáció során a vitás felek között egy független harmadik fél, a mediátor jár közben, s az ő segítségével számolják fel a köztük kiéleződő konfliktust. A mediációban az a cél, hogy mindkét fél érdekeinek tiszteletben tartásával, mindkét fél számára elfogadható megállapodás szülessen, akár párkapcsolati problémáról, akár gyermekelhelyezésről vagy láthatásról van szó.

www.mediaciokecskemet.com

Mesélj az Újratervezés Mediációs Irodáról is, kérlek!

Ebben az évben nyitottam meg mediátori irodámat Kecskeméten. Azt hiszem, a honlapon található bemutatkozásnál most sem tudom jobban összefoglalni az irodám filozófiáját, így ezt idézem: „Segítségemmel a hozzám fordulók újratervezik a saját útjukat. Várom hát az unalomig körforgalmat járókat, a zsákutcába tévedőket, a gyorshajtókat, a lemaradókat vagy a forgalommal szemben száguldókat, hogy visszataláljanak családjukhoz, párjukhoz vagy önmagukhoz.”

Fontosnak tartom, hogy segítsem a konfliktus-helyzetben élő párokat, családokat, egyéneket, s azt is, hogy népszerűsítsem a mediációt, mert úgy hiszem, meg kell ismertetni az embereket a konfliktuskezelés békés és hatékony módszerével. A tapasztalat is azt mutatja, hogy a mediátor előtt kötött, mindkét fél számára kedvező megállapodást a felek jobban magukénak érzik és az abban foglaltakat jobban betartják, mint a bíróság által hozott – csupán egyik fél számára kedvező – döntéseket.

Dédapám, Tiringer Ferenc és leghíresebb alkotása, a Barátok templomának a kapuja Kecskeméten

Milyen pályaválasztási terveid voltak, amikor még kislány voltál? Mi szerettél volna lenni?

Mindig is humán beállítottságú voltam, olyannyira hogy már az első gimnáziumi osztályfőnöki órán közöltem, hogy magyar-történelem szakra szeretnék majd felvételizni. És mindig is írtam, általános iskolásként még egy történelmi regénybe vágtam bele – Dumas hatására  ̶ , azóta megmaradtam a verseknél, novelláknál, tanulmányoknál. Terveim között szerepelt a régészet és azon belül az egyiptológia, több nyáron át dolgoztam régészek mellett, végül mégis maradt az eredeti terv: magyar- történelem szak.

Milyen iskolákba jártál és mikor fejezted be a tanulmányaidat?

Kecskeméten a Zrínyi Ilona Általános Iskolába és a Bolyai János Gimnáziumba jártam, majd Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar-történelem szakán végeztem 2001-ben. Szerencsém volt mindhárom iskolámmal, fantasztikus tanáregyéniségek oktattak-neveltek. Az egyetemi évek alatt elvégeztem az Európa-tanulmányok c. kiegészítő képzést, egy olasz nyelvű idegenvezető tanfolyamot és Reggio Calabriában is tanulhattam olasz nyelvet és kultúrát a ’90-es évek végén. Majd – már itthon – történelemből felvételt nyertem a PPKE történettudományi doktori iskolájába, ahol az életmódtörténeti műhely munkájába kapcsolódtam be. A következő, 2014-es évben védem meg a doktori disszertációmat.

Az Akadémián 2007-ben

Mostanában Kecskemét közéletében is aktív szerepet töltesz be. Mesélj erről is! Mit jelent, hogy történész-kutató vagy?

Kecskemét történetével 1996 óta foglalkozom, abban az évben léptem át először a levéltár küszöbét. Már a diplomamunkám is helyi témában született, s utána is publikáltam cikkeket, tanulmányokat pl. a helyi egyletekről, Beretvás Pálról, a Beretvás-szálloda alapítójáról és dédapámról, Tiringer Ferenc aranykoszorús műlakatos mesterről. Majd 2006-ban a Kecskeméti Füzetek sorozatban megjelent A kecskeméti iparosság a dualizmus korában c. munkám, melyért 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia „Pedagógus kutatói pályadíjban” részesített. Fantasztikus pillanat volt, amikor az Akadémia dísztermében átvehettem ezt a díjat, s az örömömet bearanyozta, könnyekig meghatott, hogy idős édesapám is ott lehetett még velem. Kislányom születése után egy időre kivontam magam a tudományos életből, majd 2011-től ismét publikálok és konferenciákon is előadok. Megalapítottam a Családi Album Facebook-csoportot, és legutóbb éppen a csoport tagjaival kaptunk meghívást és tartottunk előadást családjaink történetéből.

Advent harmadik vasárnapján

Mesélj valamit a családodról! Hogyan várjátok a karácsonyt?

2008-ban mentem férjhez. A férjem agrármérnök és a szüleivel a családi gazdálkodásban dolgozik. A kislányom hamarosan öt éves lesz, egy kedves, cserfes leányzó, aki balettozik és úszik, szeret angolul tanulni és nagyon ügyesen rajzol.

Nálunk az advent tényleg a készülődés, a várakozás időszaka. A lányommal együtt készítjük el az adventi koszorút, s minden egyes vasárnapon a gyertyagyújtás egy bensőséges, családi ünnep sok beszélgetéssel, egymásra figyeléssel. Barbara, a kislányom komoly segítség a konyhában, így a süteményeket, a karácsonyi mézest is csak vele együtt készíthetem; s idén már a karácsonyfát is hárman díszítjük.  Sajnos az én szüleim már nem lehetnek velünk, így a Szentestét a férjem családjával töltjük, s az ünnepek alatt meglátogatnak bennünket az unoka-, és kereszttestvérek is, és mi is megyünk majd vendégségbe.

Kedves Ildikó, nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk családod körében! Reméljük, hogy az új évben sikerül minél több családi konfliktust és problémát megoldani a mediátornak! Sok sikert kívánunk életed minden területén!

Weninger Endréné

2013. december 20.

Hozzászólások