FÉNYES UTAKON – 2026.04.28. A mai „hYVószó” a Másokkal megosztott öröm. (képmeditáció) 2026. április 23-án nyílt meg Magyar József festőművész kiállítása Mansfeld Péter Galériában FÉNYES UTAKON címmel. A Ludwig Múzeumból felkért Hemrik László művészeti író ragyogó reprezentációval mutatta meg, hogyan is szemlélje egy éppen kezdő kiállításnéző a kortárs műveket.
2026. április 23-án nyílt meg Magyar József festőművész kiállítása Mansfeld Péter Galériában FÉNYES UTAKON címmel. A megnyitón az BKSZC Weiss Manfréd Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium több osztályának diákjai is jelen voltak a szépszámban megjelent művészek mellett. Így a Ludwig Múzeumból felkért Hemrik László művészeti író ragyogó reprezentációval mutatta meg, hogyan is szemlélje egy éppen kezdő kiállításnéző a kortárs műveket.
A gondolatok egy része a meghívó szövegében is benne volt:
„Ez a képi világ, melynek kiváló reprezentásait láthatják ebben a teremben, nemcsak a remek festőről szól, hanem arról az emberről is, aki élvezetet talál az élettel való beszélgetésekben is.
A képeken látható számtalan élethelyzet, anekdotikus pillanat, izgalmas karakter a véletlenek összjátéka, mintha egy véget nem érő történetbe illeszkednének.
Mindegyik kép mögött legalább egy kisregény, de legalább egy novellányi történet húzódik.
A kiállítás címe, hogyhogy nem: Történések.
Emberek, csoportok, interakciók mindenütt. Zajlik az élet, beszélget minden.
Tavaszolás van, Virágos udvar van, Tó szabadidővel van, Város dobozokkal van.
De a képek azt is megmutatják, hogy a történetek képesek elszakadni a földtől, és magasabb, a mieinknél elvontabb szférákba emelkedni. Leginkább Hrabal és Chagall módjára.
Velük rokon Magyar József. Szellem és gondolat, átgondoltság, megfontoltság, ez is mind Magyar József.
Magyar képeinek intenzitásához még hozzájárul egy nagyon fontos komponens, ez pedig a színhasználat.
A festészet nem létezik színek nélkül. Ez még akkor is így van, ha vannak egyetlen színbe mártott festmények, ők lennének a monokrómok, de léteznek szín nélküli változatok is.
A színek ilyenkor a pálya széléről kiabálnak a néző felé.
Magyar festészetének színhasználatát nem könnyű leírni.
Tobzódunk, térdig állunk a pigmentben.
Egyedül az abszolút fehér és az abszolút fekete hiányzik.
Talán a vörösek, vöröses narancsok és a zöldek dominálnak a tereiben.
Mintha kirügyeznének a földszínek Magyarnál. Ha közel lépünk a képekhez, azt látjuk, a színek végtelen sokasága kapott hangot ebben a rügyezésben.
Ám a feszültséghez nem elég a változatos színhasználat.
Azokat kontrasztokban, disszonáns, máskor harmonikus helyzetekben kell rendezni.” (Részlet Hemrik László tanulmányából)
Majd régebbi korokból hozott illusztrációkat, hogy az akkori művészek hogyan látták az eléjük táruló világot. Nagy magyar fényfestők közül a Balaton fényeinek festője, Egry József után Munkácsy Mihály képe, valamint a Velence fényeit bemutató alkotások után arra kért bennünket, hogy tekintsünk először egészen távolról a színek kavalkádjára a kiállítás képein. Majd válasszunk egy képet, és menjünk hozzá egyre közelebb… Majd érdemes szinte a vászon struktúrájáig jutnunk, hogy rájöjjünk: a rész és az egész szemlélése miféle összefüggéseket rejt magában.
FÉNYES UTAKON 2.0 – avagy a másokkal megosztott öröm (képmeditáció)
Az ezredforduló idején magam is az életemből addig hiányzó fényt kerestem, s mihelyst ezt kimondtam, találtam is utakat hozzá egyfajta képmeditációs módszerrel.
Üde tavaszi-nyári színek, amik a Napsütésnek köszönhetik a létüket.
Fény nélkül csak a szürkeség marad… A Fény születése napján – avagy nevünkben az elhívásunk/hivatásunk?! címmel már elmélkedtem az én fényhez való sajátos viszonyulásomról. Így minden érzékszervemen átszűrve adok majd leírást.
“Látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás – eddig ismerős. S most jönnek az újdonságok: mint például a nappal és az éjszaka közti különbség érzékelése (ezért a tobozmirigy a felelős, mely a homlokunk és a fejtetőnk középvonalának metszéspontjában található); a következő az egyensúlyérzékelés, amely a fülben van a hangérzékelés mellett; majd a másik nem érzékelése – ferromon receptorokkal. A következő érzékszerveink már nehezebben tetten érhetők, de fontosak lehetnek: az intuíció és a telepátia. Ha jól számolom, ez pont tíz, duplája annak, amiről régebben tudomásom volt.”
Ma, 2026.04.28-án, hogy nekifogtam az írásnak, a budaörsi bútoráruházból – ahol mellesleg napernyőt vettünk az erkélyünkre – hazafelé megpillantottam a Napot és körülötte szivárványos határával a hatalmas udvarát… (Naphalo)
Igen, onnan fentről kezdem a szemlélődést, hiszen onnan ered minden anyag, ami a világon létrejött… Ott vannak a gyökereink… (lám a hétvégén a Természettudományi Múzeumban tetten is értem a gyökerek égi eredetét 🙂
……
FÉNYES UTAKON 2.0
Magyar József képei közül a Csattogó lepke című kép már ott, a kiállításmegnyitón a nevemen szólított.
Meghallottam már távolról a gyerekkoromból is ismerős zajkeltő játék hangját. Nekem nem volt ilyen játékom soha, de mindig lenyűgözött a látványa, ahogy egy kortárs gyerek tolta-húzta a fából tákolt kis kerekes eszközt. Lám a kép alsó harmadában ott kerepel… Tán abból az égi gyökerű fából készült, és hozzá a festéket a naptól kapott “pantone skála” színeiből kevergették a játék készítői.
A gyermek fecsegését is kihallom a zajból, ahogy a felnőtteknek magyaráz… Játszótéri zsivaly, mint egy madárház az állatkertben, megy a csivitelés/sikongatás.
A közeli presszóban gőzölik a kávét, érződik az illata…
A távoli templom harangja is megkondul, tán fél kettő van, hogy majd az esti szürkületben elüsse a misére hívó a hatot is…
Van itt kutyasétáltató és pizzafutár, postás és titokban füstöt fújó kamaszok a pad háttámláján ülve. Mutáló, nyerítve vihogó hangjukat visszaveri a szemközti tűzfal, amin a korábbi krétarajzokat, már felváltotta a flakonokos festékkel fújt graffiti…
A gyepet kertész locsolja éppen… Utcazenész erősítője próbálja átharsogni a teret…
“Itt van a tavasz, zöld-sárga-narancs-piros színeivel – Halljátok!? Ízleljétek salátáit a szomszéd bisztróban…! Illatoljátok virágait…! Tapintsátok meg, érezzétek a Nap hevét…, a frissítő zápor hűvösét…! Oh yeah…!”
A gyermekek csengettyűi himnuszban rezonálnak a templomi nagy haranggal… Misére hívva zúg a Halleluja…
Megkérdeztem a Gemini AI-t „Hallelúja” -ügyben:
A „Hallelúja” az egyik legmélyebb és legősibb kifejezése annak az eufóriának, amiről az előbb beszéltünk – csak éppen vallási vagy spirituális köntösbe öltöztetve. (Tegnap az eufóriával foglalkoztam.)
Ez a szó nem egyszerűen annyit tesz, hogy „örülök”, hanem egyfajta közösségi és emelkedett ujjongás.
Mit jelent pontosan?
- A szó héber eredetű (Hallalu-Jáh), és szó szerinti jelentése: „Dicsérjétek az Urat!”
- Hallalu: Felszólítás a dicséretre, ujjongásra.
- Jáh: Isten nevének (Jahve) rövidített alakja.
Miért használjuk ma is mindenhol?
Bár vallási eredetű, a modern kultúrában három fő területen találkozhatunk vele:
A zenében: Gondoljunk csak Händel Messiás-ára (a híres Hallelúja-kórus), vagy Leonard Cohen ikonikus (és rengetegszer feldolgozott) Hallelujah című dalára. Utóbbi már nem feltétlenül vallásos, hanem inkább az emberi lélek vívódásairól és a fájdalmas felismerések feletti „eufóriáról” szól.
A hétköznapi nyelvben: Akkor mondjuk, ha valami nehézség végére értünk, vagy végre sikerült megoldani egy bosszantó problémát. (Pl.: „Hallelúja, végre megjött a busz!”)
Lelki állapotként: Ez az a pont, ahol az eufória és a hála összeér. Amikor az ember úgy érzi, valami nála nagyobb dolog részese lett.
Egy kis érdekesség: A „Hallelúja” azon kevés szavak egyike, amit a világ szinte minden nyelvén ugyanúgy mondanak és értenek, így a globális öröm univerzális kódjává vált.
FÉNYES UTAKON 2.0 – avagy a másokkal megosztott öröm
Antalffy Yvette
“2022 decemberében határoztam el, hogy minden egyes napomnak lesz egy úgynevezett “hívószava” – yvettesítve – “hYVószava”, ami megtalál, ahogy kinyitom a szemem. Ezeket rendre beírom a naptáramba. Majd nap nap után várok és figyelek!
Ezekhez a hYVószavakhoz aztán rendre jelek, üzenetek, események, történések jelennek meg az én külön bejáratú “eseményhorizontomon”, hol a múltból, hol a jelenből, hol már a jövőből.
A Napi hYVószó.blogban kidolgozom a magam asszociációs módszerével azokat a hYVószavakat, amelyeket már kerek egésznek érzek, majd megosztom…”
