A Természettudományi Múzeum félkörívű Kupolacsarnokának a falán ezer tányéron táncol a fény. Első pillantásra messziről sok-sok fényes, tarka, kerek gombra asszociálunk a tányérsorok láttán, amelyek függőleges-vízszintes sorok kereszteződésében ragyognak…

ezer tanyer

Közelébe érve a tekintet el-elidőz egy–egy kedves motívumnál. Nincs két egyforma tányér. Személyes kedvencet is nehéz választani, olyan szépek. E nagyszabású, ezer tányérból álló sorozat minden egyes darabja dunántúli agyagból készült, kézzel korongolt, és változatos motívumkinccsel, egyedileg festett, írókázott, mázazott. A megfelelő hatások elérése miatt akár háromszor-négyszer is visszakerült a kemencébe, hogy újabb színekkel, mélységgel gazdagodjon, életteli és mozgalmas legyen. Páratlan forma- és színvilág jellemzi.

– Hiszem, hogy Pannónia Szívében évek óta kulturális értékmentés folyik, ami mit sem ér közösség nélkül, és olyan emberek nélkül, akik ezen hagyományainkat megélik, védik, fenntartják – élő és lélegző valósággá teszik nap mint nap, mindannyiunk számára. Etyeken a Lucza-család tagjai épp ilyen emberek. Számukra a magyar hagyomány és kultúra használata olyan természetes, organikus tevékenység, mint a lélegzetvétel: az élet forrása, éltető erő, amely generációkon keresztül táplálta és táplálja őket, aprót és nagyot, gyermeket, szülőt, nagyszülőt egyaránt – írta Tessely Zoltán, a térség országgyűlési képviselője a kiállítás kapcsán

ezer tanyer

Fotó: Falus Kriszta, Nők Lapja

A művész: Lucza Daniella keramikus. Budapesten született 1954-ben, érettségi után Dezső Józseftől tanulta a fazekasmesterséget. Lucza Daniella keramikusművész itt nőtt fel. Később otthonukat Etyeken, a falu végén, a mocsár szélén építették fel. Szerteágazó életművéből reprezentatív szeletet emelt ki a rendhagyó kiállítás: 500 lapos és 500 mély tányért. Lucza Daniella egy felkérésre 2019-ben kezdte el készíteni.

Két éven át dolgozott rajta, hosszabb-rövidebb megszakításokkal. A titokzatos megbízó nem határozott meg semmit, mindenben szabad kezet adott. Az elmélyült időszak alatt az évtizedek során kidolgozott forma- és színvilág egy páratlan kollekcióvá teljesedett ki. 

Aztán egyszer csak kiderült: az ezer tányér titokzatos megrendelője, elkészítésének mecénása… Lucza Gyula, Daniella férje, aki ezzel a gesztussal örömöt akart szerezni a párjának.

Amikor ez egyik pillanatról a másikra kitudódott, sokként hatott. A barátok eltátották a szájukat, gratuláltak. Donna összeomlott.

– Megsemmisültem. Úgy éreztem magam, mint aki soha nem lehet ura önmagának. Báb voltam egy játékban. Az összes barátom lelkesedett: „Hú, ez mekkora tett!” Én magam alatt voltam. Képes volt ezt így megtenni velem? Évekig hagyott hazugságban?! Sírtam. Amikor megnyugodtam, elkezdtem gondolkodni. Mit akart ezzel a Gyula? Ekkora gigantikus dolgot énbelőlem így kihúzni?! És egyszer csak arra döbbentem rá, hogy ha valaki ennyire bízik bennem, ennyire ismer, hogy a legjobbat hozom ki magamból…

Kérdeztem: „Gyula, legalább megnézted?” Azt mondta: „Nem néztem meg, tudtam.” Még hozzátette: „Ha én kérem, nekem nem csináltad volna meg.” Gondolkodtam ezen is. Lehet, hogy így van. De az is lehet, hogy megcsinálom. Valami egész mást, talán még jobbat, hiszen akkor neki írok szerelmes levelet. De ez már a múlté. Rá kellett döbbennem, hogy akivel élek, úgy szeret, annyira, ahogy én sosem tudtam. Ez a hosszú, munkás, megrázóan szép történet kellett, hogy felfogjam.

A Nők Lapja interjúját ITT olvashatjuk.

A hosszú, küzdelmektől sem mentes alkotófolyamatban előjöttek a kedves ihlető motívumok: az erdélyi bokályok rajzolatai, a habánok cserepei, a középkori faragványok, Mátyás udvarának kályhái, csempéi, a festett kazettás mennyezetek, a hímes tojások írásai. Mindez a szépség, aminek szemléletére édesanyja, Györgyi néni tanította, erős szimbólumokat és összefüggéseket takar, melyek egyetemessé tágítják az egyedit.

Szülei és testvérei is művészek. A NAGY család egy nagycsalád, melynek minden tagja neves képzőművész: az édesanya, Csókos Varga Györgyi festő-, textilművész, Csákvári Nagy Lajos festő-, szobrászművész, fiaik közül Bertalan és Kristóf szintén fafaragók, de a menyek, unokák is művészek.

Daniella mindig egy központi motívumból indul, és érzései szerint átírja, sajátjává alakítja. Személyes mintakincséből személyes univerzum születik a kezei alatt. Munkáját az agyag és az Istenbe vetett hit vezeti, a kerámia készítése a formálástól a tűzben átalakulásig egy folyamatos imádság, mely “ember-élet-Isten” kapcsolatáról szól. Személyes mintakincsébe a szívéből tesz kirakatba egy darabot…

Szeretettel ajánlom figyelmükbe az ezer tányérból álló tárlatot mindazoknak, akik szeretik a szépet.

Az etyeki házuk is egyedi „művészház”. Erről ITT olvashatnak. 

A kerámiaműhelyéről pedig ITT.

A tárlat 2023. április 30-ig tekinthető meg!

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

A szerző fotói

 

Kapcsolódó cikkünk a szerzőtől