A Marica grófnőt, Kálmán Imre első alkalommal 1924-ben bemutatott operettjét a műfajt kedvelő közönségnek nem kell bemutatni, hiszen slágerré vált dalait (Szép város Kolozsvár, Hej, cigány, Ringó vállú, csengeri violám…) gyakran hallhatjuk a tévében, és magát a zenés darabot is sokszor műsorra tűzik a különböző színházak.

Az operettek belső logikája szerint alakulnak az események, az első néhány jelenet után már tisztában vagyunk a cselekmény további bonyodalmaival és a végkifejlettel is. A történet ebben a műfajban amúgy is inkább alárendelt szerepet tölt be: a hangsúly a dallamokon és az előadás egyéb látványos összetevőin, a jelmezeken és a díszleteken van.

A Kecskeméti Katona József Színház előadása megfelelt a várakozásoknak.  A karakterekhez illő kosztümök és a látványos díszletek a hagyományos előadások stílusát vitték tovább, a helyzetkomikumok erőteljes hangsúlyozása és az újabb humoros elemek megjelenítése pedig egyedivé tette az előadást.
A komolyabb szálat képviselő, inkognitóban vidéken élő fiatal arisztokrata, valamint a kezdetben kissé rátarti, de a szerelemben önmagát megtaláló grófnő mellett igazi egyéniséggé formált mellékalakok gondoskodtak a komikumról.

Egyházi Géza hitelesen alakította Taszilót, az elszegényedett, de úri allűrjeitől, szokásaitól megszabadulni nem tudó, büszkeségét megőrző, mulatni és inni is tudó, a főváros nyüzsgése után vágyakozó fiatal grófot, aki lehiggadva, régi életmódjából kiszakadva az igazi szerelmet mégsem a nagyváros mulatóiban, hanem egy vidéki birtok csendjében találja meg.

Sáfár Mónika Marica-grófnő alakítása a komolyabb, érzelmesebb jelenetekben és a vidámabb, humorosabb oldalát is felvillantó pillanatokban egyaránt stílusos és hatásos volt. Dobó Enikő bájosan, könnyeden formálta meg Lizát, Tasziló húgát, míg Kiss Zoltán kimondottan bravúrosan jelenítette meg a bolondos báró Zsupán Kálmánt, a hirtelen életre kelt kitalált vőlegényt.

A mellékszerepben feltűnő Csombor Teréz rövid idő alatt is magával ragadta a közönséget, énekelt, táncolt és nevettetett, Sirkó László pedig a tőle megszokott stílusban hozta a Marica grófnő iránt reménytelen szerelemmel viseltető, de vereségébe belenyugvó idősödő herceg némi öniróniával is ábrázolt karakterét.

Ének és tánc összhangja kitűnően sikerült, köszönhetően nem utolsósorban a tánckarnak. Kedves momentum volt a kisgyerekek megjelenése a színpadon. Az eredmény pedig 160 percnyi felhőtlen szórakozás – minden korosztálynak.

Fotók: Kecskeméti Katona József Színház

Bővebben az előadásról

Weninger Nóra

2013. szeptember 27.

Hozzászólások