A kuratórium évente egyszer díjazásban részesíti azokat a Bács-Kiskun megyében élő és dolgozó pedagógusokat, költőket, írókat, művészeket és újságírókat, akik munkásságukkal, életművükkel vagy kiemelkedő alkotásaikkal hozzájárultak a nemzeti kultúra értékeinek, emlékeinek megőrzéséhez és továbbadásához, és ezért méltók a megbecsülésre és a Pilinszky-díjra.

Az egyik díjazottként Tarján Leventét köszönthettük. Megkértem, hogy mutatkozzon be az olvasóknak.

Bajáról érkeztél, ott élsz a családoddal. Tősgyökeres bajai vagy?

Anyai á

gon tősgyökeres bajai vagyok. Édesapám Zomborban született, pénzügyi tisztviselő volt. Amikor Bajára került dolgozni, 1927-ben megnősült. Bátyám születése után úgy tűnt, hogy szüleimnek több gyermeke nem lehet. 13 év után édesanyámnál miómát állapítottak meg. Haláláig imakönyvében őrizte azt a levelet, amelyben a tudós orvosprofesszor közölte, hogy a “mióma” én vagyok.

Édesapám 1948-ban tért haza a szovjet fogságból súlyos betegen, hiszen ki törődik ott egy hadifogoly magas vérnyomásával? Családunk súlyos nyomorban élt nagyapám nyugdíjából. Édesapám a bajai járási tanács pénzügyi osztályvezetője lett mindaddig, amíg általános iskolám akkori igazgatónője észre nem vette, hogy öt társammal együtt – beiratkozás nélkül – hittanórára jártunk. Valamennyi szülőt napokon belül leváltották vagy elbocsátották. Édesapámat többször is agyvérzés érte. 55 éves korában halt meg, én éppen 14 éves voltam.

Bátyám a bajai kórház orvosa volt, akit 1956-ban azért bocsátottak el, mert a munkástanács tagja volt. Hónapokig munka nélkül volt, aztán a szomszéd falu tanyavilágában kapott állást. Később rehabilitálták, és az akkor induló idegbeteg gondozó intézet vezető főorvosa volt 1984-ben bekövetkezett haláláig. Édesapám után ő is a kommunizmus áldozata lett.

Hogyan alakultak az iskolás éveid? Nem volt egyszerű diplomát szerezned.

A bajai III. Béla Gimnáziumban érettségiztem 1959-ben. Orvos szettem volna lenni, mint a bátyám, de jeles érettségi eredményem és sikeres felvételi vizsgám ellenére sem vettek fel “helyszűke miatt”.

Egy évig segédmunkás voltam a Bajai Villamosipari Gyárban. Én voltam itt az első érettségizett segédmunkás. Abban reménykedtem, hogy így majd munkás származású leszek és akkor felvesznek. Nem így történt. Innen is ment a káderlevél : értelmiségi származás, klerikális beállítottság és különben is van már egy diplomás a családban. Végső elkeseredésemben jelentkeztem a székesfehérvári Jáky József Útépítési Technikum kétéves földmérő technikusi szakára. Ide felvettek.

Akkoriban a székesfehérvári püspökség könyvtárosa és levéltárosa volt az a Sulyok Ignác ciszterci atya, aki a bátyám  osztályfőnöke volt 8 évig a bajai gimnáziumban. Ő vigasztalt :” Édes fiam, te mindent megtettél, hogy orvos legyél. Úgy tűnik, az Úristennek más terve van veled”.

Földmérő technikusként egy évig dolgoztam a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál. Ekkor indult Baján a vízügyi szakközépiskolai képzés, és pontosan olyan végzettségű műszaki tanárt kerestek, amilyen én voltam. 1964-től nyugdíjazásomig itt dolgoztam. Munka mellett végeztem el a felsőfokú technikumot, lettem üzemmérnök, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen mérnöktanár.

Később hol dolgoztál, hogyan tudtad kamatoztatni a tudásodat?

Az iskolában egy nagyszerű közösségbe kerültem. Nagyon szerettem tanítani és sikereket értem el. Rövidesen az ország 11 vízügyi szakközépiskolájának a szakfelügyelője lettem. Évente érettségi elnök voltam. Műszaki tankönyvek és tanári útmutatók szerzője és társszerzője, más pedagógiai művek pedagógiai és szakmai lektora. Öt osztály osztályfőnöke voltam, ez jelentette életem legnagyobb pedagógiai élményét. Volt tanítványaimmal ma is élő a kapcsolatom, nem tudom elmondani, mennyi telefonhívást kaptam a Pilinszky díj kapcsán.

Akkori igazgatóm felajánlotta, hogy műszaki igazgatóhelyettesi kinevezést ad, amennyiben belépek a pártba. Mivel ezt nem vállaltam, gyakorlati oktatásvezetőként irányítottam a szakképzést. Párton kívüliként megkaptam az Oktatásügy Kiváló Dolgozója és a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója kitüntetést.
1979. szeptember 8-án igazgatómtól az utolsó figyelmeztetést kaptam: amennyiben még egyszer templomba megyek, viselnem kell a következményeket.

Dr. Belon Gellért püspökhöz, egykori gimnáziumi hitoktatómhoz fordultam tanácsért. Ő Lékai bíborossal tárgyalt, aki azt mondta, hogy ha a templomba járásomért küldenek el az állásomból, akkor azt Ő 24 órán belül érvényteleníteni tudja. De készüljek fel arra, hogy más indokot találnak, és akkor semmit sem tud tenni. Inkább ne járjak templomba, de legyen legalább egy olyan tanár a katedrán, aki nem agitál az egyház ellen. Meg aztán van két gyermekem, akit fel kell nevelnem, kell az állás.

Szomorú időszak következett. Évekig jártam a szomszéd falvakba szentmisékre, mert nem tudtam elviselni a vasárnapot enélkül. És milyen az élet? A ” rendszerváltás ” után ugyanaz az igazgató, ugyanabban a székben számon kérte, hogy miért nem szerveztem meg a hitoktatást az iskolánkban, hiszen az európai kereszténység a kultúra alapja, nélküle nincs eredményes nevelés.

Hogyan alakult a családi életed?

Feleségem, Lublóváry Klára vízügyi mérnök, az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság osztályvezetőjeként vonult nyugdíjba. Hálás vagyok Istennek csodálatos feleségemért. Két lányunk született.
Klára 45 éves. Vízügyi mérnök, mint az édesanyja, vejünk pedig földmérő mérnök, mint én. Zsófi lányuk 22 éves orvostanhallgató. Benjamin fiuk 19 éves, most kezdte a Műszaki Egyetemet.
Boglárka lányunk matematika-fizika szakos középiskolai tanár, aki a tanári diplomája megszerzése után közdazdasági egyetemet végzett. Férje villamosmérnök. 14 év óta házasok, várva várt kisfiuk 8 hónapos.
Hálát adok az Istennek, amiért gyermekeim egyházi házasságban élnek és gyermekeiket vallásosan nevelik. Ez a mai világban ritkaság.

Az 1989-es rendszerváltás a te életedben is változást hozott. Mennyiben?

1992-ben iskolám, a Tóth Kálmán Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola igazgatója lettem.
1990 pünkösd vasárnapján Csanád Béla professzor, a KÉSZ alapító elnöke és Dankó László érsek, a KÉSZ fővédnöke jelenlétében barátaimmal megalapítottuk a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Bajai Csoportját, amelynek 2008-ig titkára voltam, jelenleg pedig elnöke vagyok.

1992-ben megalapítottuk a Keresztény Óvoda és Általános Iskolát. Az alapító okiratot én írtam alá, vezetőjét és alkalmazottait én neveztem ki, a működéshez szükséges normatíva a KÉSZ számlájára érkezett, azaz négy évig mi voltunk a fenntartó.

1996-ban került sor a volt egyházi ingatlanok rendezésére Baján. Az iskolánk épülete visszakerült az Iskolanővérek tulajdonába és megalakult a Szent László Általános Művelődési Központ. Még 8 évfolyamos gimnáziumi képzést is indítottunk, kollégiumunk is volt. Az önkormányzati évfolyamok folyamatosan mentek ki és jöttek helyükbe az egyházi évfolyamok. Az átmeneti években mindkét intézmény igazgatója én voltam. Úgy hiszem, hogy ez a legnagyobb dolog, amit életemben tettem, hálát adok az Istennek, hogy tehettem. Az Úristennek tényleg más terve volt velem.

Milyen egyesülettel, civil szervezettel, alapítvánnyal vagy kapcsolatban?

1965-től  megszűnéséig alapító tagja és titkára voltam a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület Bajai Csoportjának.
1965 óta tagja vagyok a Magyar Hidrológiai Társaságnak, vezetőségi tag is voltam. Itt végzett munkám elismeréseként ” Pro Aqua” kitüntetést kaptam.
Megalakulása óta kurátora vagyok három alapítványnak: Bács-Kiskun megye Közoktatásáért, Bács-Kiskun megye Nemzetiségeiért és Baja Városért.

Nyugdíjba vonulásomig hivatalból voltam tagja a Baja-Belvárosi Egyházközség képviselő testületének.
2003-ban hoztuk létre Baján a Rákóczi Szövetség helyi csoportját, ennek elnöke vagyok. Minden év júliusában anyanyelvi tábort szervezünk 50 délvidéki magyar iskolásnak.
Március 15-én és október 6-án részt veszünk a zomboriak ünnepségén. Minden pünkösdkor külön autóbusszal utazunk a csíksomlyói búcsúba.

Baja városáért is rengeteget tettél, díszpolgári címet is kaptál …

A felsoroltakon kívül gyakran felkérnek, hogy legyek ünnepi szónok, vagy nyissak meg kiállításokat,  könyvbemutatók részese legyek.

2000-ben II. János Pál pápától Apostoli áldást kaptál. Ez milyen körülmények között történt?

2000 karácsonyán iskolai ünnepélyünkön megjelent Máriai Franciska Mária Romualda nővér, aki az iskola alapításakor az Iskolanővérek általános főnöknője volt, de mandátuma lejártakor Rómába került a Szent István Zarándokházba.

Ő hozta és adta át nagy nyilvánosság előtt az erről szóló dokumentumot. Ez a legnagyobb dolog, amit hívő ember kaphat. Romualda nővérrel most is szoros a kapcsolatunk.

E gazdag életpálya láttán elmondhatjuk, hogy Tarján Levente méltán megérdemelte a 2006-ban kapott Magyar Köztársaság „Ezüst Érdemkeresztjét), valamint a 2001-ben kapott Kunszt József-díjat a katolikus oktatásért való munkásságáért. Az iskolaügy területén végzett kiemelkedő tevékenységéért 2010-ben a KÉSZ Csanádi Béla-díjjal tüntette ki. Gratulálunk a Pilinszky-díjhoz is!

Weninger Endréné

2012. december 19.

Hozzászólások