Kecskeméti lévén annyit tudok rólad, hogy szüleid a város köztiszteletben álló polgárai, és nagyon sokat izgultak érted életed egyik, de nem utolsó megmérettetésén a Megasztáron való szereplésed idején. Kérlek, mutatkozz be a magazin olvasóinak!

Kecskeméten születtem 1988. január. 26-án. Két bátyám van. Iskoláim:. Mátyás Király Általános Iskola, Kandó Kálmán Szakközépiskola, Kecskeméti Főiskola, GAMF.


Mikor derült ki, hogy aranyhúrok pengnek torkodban, és miért nem a zenei pálya felé indultál el?

Jó a kérdés és megtisztelő a fogalmazás. Általános iskolás koromban döntött úgy az énektanárom, hogy érdemes volna csatlakoznom az iskolai énekkarhoz, de hát akkor még a felső szólam csapatát gyarapítottam. Természetesen a serdülőkori mutálásnak az eredménye a szólamváltás lett. Több irányzatban is próbálkoztam. A sportban is sikerült eredményeket elérnem és a képzőművészetben is, de nem tudtam eldönteni, hogy mit is csinálnék igazán szívesen, így sodródtam az árral. A középiskolában a sport háttérbe szorult, és inkább az irodalom (szavalások, felolvasások) vette át a szerepet. De az éneklés megmaradt, hiszen ott is bekerültem a kórusba. Mivel elég szófogadó voltam és nem nagyon tudtam, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek, így a szüleimre hallgattam, hiszen kell egy jó szakma, hogy éhen ne haljak. Az érettségi után úgy gondoltuk, hogy egy informatikus diploma sokat fog segíteni.
 

Mikor kezdtél el komolyabban énekelni?

15-16 évesen kezdtem el zenekarokban énekelni és régi rockdalok feldolgozásából próbáltam megkeresni a saját stílusomat. Mellesleg minden zenéért, stílusért odavoltam pl: rap, disco, metál.

Tudom, hogy egy zenekarban próbálkoztál sikereket elérni, mi történt veletek? Megvan még a zenekar?

A legutolsó formáció, aminek a tagja lehettem, a No thanx zenekar, amellyel sikerült kiadni a Se kép,Se hang című lemezt és az album nevét adó dal videoklipjét is látni lehetett a televízióban. Nagyon szerettem velük együtt játszani, mivel egy nagyon tehetséges zenészekből álló csapat. Ma is s tartjuk a kapcsolatot és örültek a sikereimnek, amit a Megasztárban értem el. Jelenleg a távolság gátolja a közös zenélést Bécs, Szombathely, Kecskemét, Budapest relációban. Attól függetlenül nem tartom kizártnak, hogy a jövőben újra közösen szórakoztassuk a közönséget.

Hogyan élted meg, és hogyan raktároztad el az emlékezetedben a Megasztárban való részvételedet és kiesésedet?

Fantasztikus élmény volt bekerülni a legjobb 12 döntős közé. Nagyon sok tapasztalatot szereztem. Szakmailag és emberileg is fejlődtem. Rengeteg olyan emberrel beszélhettem, találkozhattam, akiket a tévéből ismerhettem csak. Sok szeretetet kaptam a közönségtől. A nyarat fellépésekkel tölthettem, beleértve a Caramel turnét is. A kiesés természetesen megviselt, de bizonyítani akartam a városomnak, szüleimnek és magamnak is, ami sikerült.

Hogyan tovább? Hiszen neked van egy kiváló szakmád, amelyet gyakorolhatnál, bár tudom, a mai világban ez egy kicsit könnyelmű kijelentés volt tőlem.

Jelenleg a zenei szakma nagyon telített. Egy éve alatt már négy különböző tehetségkutató termeli ki a tehetségeket. Ennek az országnak kettő is sok volt. Ezért nem volt rossz ötlet, hogy legyen egy szakmám. Pályakezdőként keresem a helyemet az informatikai szakmában, de az éneklés örök szerelmem marad.

Tudom, hogy ma nagyon nehéz a fiataloknak befutni, főleg a művészet terén, hacsak nincs egy jó menedzser, aki segít. Kértél-e segítséget valakitől, vagy próbálkoztál-e már befutott pályatársakkal barátságot kötni?

Kapcsolatokban nincs hiány. A zenei szakmában elég sok olyan embert tudok mondani, akivel jóban vagyok, vagy legalább beszélő viszonyban. Sőt, a másik csatornánál lévő sztárok is barátként fogadtak, hiszen nézték a műsort. Ez egy összetartó közösség. Természetesen mindenki félti a pozícióját, amiért egyedül neki kell megküzdenie.

Tudom, hogy kérni nehéz, de ha téged kérne fel a városod valamilyen rendezvényen való ingyenes szereplésre, te hajlandó lennél-e ezt megtenni a közösségért?

Ha jól tudom, a jelenlegi önkormányzatok sem dúskálnak a pénzben, és ezt az előadók is érzékelik országszerte. Nehéz úgy fennmaradni, ha állandó jelleggel ingyenes fellépésre hívják el az embert, mivel az előadó ebből él és fizeti a számláit. De ha jótékonysági rendezvényről van szó, akkor természetesen igent mondok rá.

Újságunkat a Hawai szigeten, Tokióban és Los Angelesben is olvassák. Van-e feltéve a YouTube-ra dalod, amelynek a linkjét feltehetnénk, hogy minél többen hallgassák meg ezt a kecskeméti fiatalembert?

Nagyon jól hangzik, hogy ilyen messzire is eljuthat egy általam énekelt dal. Hamarosan elkészül az új saját dalom, ami remélhetőleg nyár előtt hallható lesz a rádiókban, de addig is felénekeltem egy, a Megasztár 6-ban elhangzott dalt, amit nagyon szerettem volna előadni, de nem volt rá lehetőség. Ez egy feldolgozás:a U2-One című slágere.

Szeretnél–e még valamit elmondani a kedves olvasóknak?

Annyit szeretnék még elmesélni, hogy a szinkronszínészetbe is belekóstolhattam, ami szintén egy élmény volt a Masterfilm stúdiónál. A Megasztár 6 utolsó adásában pedig nagy megtiszteltetés volt, hogy egy külföldi hírességgel, FLORIDA-val egy színpadon énekelhettünk egy dal erejéig.

Miben tudunk segíteni neked, mint fiatal pályakezdőnek?

Ha elkészül véglegesen a dal, akkor arról is szívesen beszélnék, ha lehetséges. Már csak a végső simítások vannak hátra. Ez egy szívhez szóló dal, amivel remélem, hogy elnyerem a közönség tetszését.

Természetesen hírt adunk majd róla. Köszönöm ezt az őszinte, meghitt beszélgetést. Kívánom, hogy legyen elég erőd, hited és kitartásod a tehetséged kamatoztatásához.

Nagy L. Éva

Hozzászólások