Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja életünket. (Molnár Ferenc)

Zsolt egy online irodalmi csoport vezetője, itt figyeltem fel a tehetséges költőre. Megkértem, hogy meséljen eddigi életéről, családjáról, kitől milyen adottságot, természetet örökölt.

Köszönöm a lehetőséget, nagy örömömre szolgál. A szlovákiai Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) születtem. Alapiskolába itt jártam. 11-12 évesen prózákat írtam, amelyekkel versenyeken vettem részt, többször járási első helyezést érve el. Gimnáziumba már a pozsonyi magyar tannyelvű gimnáziumba jártam. Negyedikesként, a befejező évben kezdtem el verseket írni. A helyi gimis újság le is hozta pár versem és egy prózát. Ezt követően az írást sokáig szüneteltettem. 2003-ban folytattam, már csak a versírással foglalkoztam. 2005-ben jelent meg első verseskötetem magánkiadásban „Lágy fuvallat már a lelkem” címmel. 2009-től magyarországi antológiákban szerepelek pár versemmel minden évben. A szüleimmel harmonikus a kapcsolatom. Édesanyámtól örököltem az írás szeretetét és a tehetséget is, ő ugyanis újságíróként tevékenykedett. Édesapám kertészmérnök, tőle pedig a természet szeretetét.

A magyar nyelvű gimnáziumból egyenes út vezetett a nyitrai Tanárképzőbe? Milyen szakon végeztél, álltál-e katedrán?

A nyitrai Tanárképző Főiskolába – mára már egyetem -, két nekifutás után vettek fel, de az iskolát egészségügyi okból nem tudtam befejezni. Ma már nem bánom, jobb néprajzosként tevékenykedni, mint tanárként, legalábbis ez a véleményem. Ma már elég nehéz a gyerekekkel bánni.

Másoddiplomásként hogyan nyertél felvételt ezután a Debreceni Egyetemre? Néprajzos lettél?

2008 őszén kezdtem meg a gyűjtőútjaimat a környező magyarlakta falvakban, és majdnem egy év terepmunka után jelentkeztem, 2009-ben a Debreceni Egyetem néprajz karára, amelyet 3 év után levelezősként sikeresen befejeztem. A folytatáson, hogy mesterire menjek, még gondolkodom, ez még odébb van, ha úgy is döntök. Bakalár végzettséggel dolgozom jelenleg.

Két diplomával a zsebedben hogyan sikerült állást szerezned Szlovákiában?

Jelenleg nem a szakterületemen belül dolgozom, de a néprajzos diplomámnak megfelelő munkavégzést még nem adtam fel. Remélem, idővel sikerül ennek megfelelően elhelyezkednem. A terepmunkákra való kijárást alkalmanként űzöm, gyűjtőutakra járok.

Most pedig térjünk át egy szintén rögös, de csodákkal teli útra, melynek neve: költészet. Mikor írtad első versedet?

Első verseimet harmadikos gimisként írtam egy lányhoz, plátói szerelem volt, de szép volt, és szép versek is születtek…

Hol jelentek meg először verseid? Kérlek, mesélj az általad létrehozott irodalmi csoportról is!  

Verseim legelőször Pozsonyban, a Duna utcai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban jelentek meg a helyi gimis újságban. Negyedikes voltam akkor.
A Versek nevű zárt csoportomat tavaly ősz elején hoztam létre a Facebook-on a verset kedvelő, művelő, vagy csak olvasni szerető emberek örömére. Mind klasszikus, mind mai, kortárs ill. saját versek felrakása, megjelentetése volt a célom ezzel, a tagok örömére. Elsődleges szempont még az oldalon a nyugalom és a kedélyes diskurzusok fenntartása, és persze a politika kiiktatása. Lassan kétezren leszünk már a csoportunkban.

Nagykaposon tudják- e, hogy él egy tehetséges tollforgató közöttük? Vagy senki nem lehet próféta saját hazájában?

Igen, tudják, de csak ímmel-ámmal. Az első verseskötetemet 2005-ben egy helyi könyvesboltban az utolsó szálig eladták nagy örömünkre, és itt-ott meg is szólítottak ezzel kapcsolatban.

Jelent-e meg másik könyved azóta?

Csupán ezt az egy verseskötetet tudom felmutatni, illetve számtalan Magyarországon kiadott antológiát, melyekben több-kevesebb versemmel megjelentem. Versenyeken, megmérettetéseken is részt vettem, hatodik, nyolcadik legjobb helyezéseket elérve.

Tagja vagy-e valamelyik művészeti vagy irodalmi társaságnak?

Igen, tagja vagyok a budapesti székhelyű „Édentől Északra” elnevezésű zárt csoportnak. Havonta összejöveteleken veszünk részt egy-egy témából készülve, azt boncolgatva, illetve célunk a saját versek felolvasása és az ezzel kapcsolatos beszélgetés is. A kezdeményezés a budapesti Beri Róbert költő, szerkesztő nevéhez fűződik, ő az alapító és a csoport motorja.

Kedves Zsolt, irigylésre méltóan fiatal vagy. Milyen álmaid, vágyaid vannak az elkövetkezendő évtizedekben? Hogyan tudod elképzelni a következő negyven esztendőt?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Elsősorban néprajzi kutatásokkal szeretnék foglalkozni, továbbvinni a megkezdett munkákat, illetve költőként verseket írni, fejlődni és sikereket elérni ezen a téren is.

A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet. Kívánom, hogy találd meg azt az utat, amelyet boldogan jársz végig. Legyél tanár, költő vagy bármi más, a lényeg, hogy boldog, kiegyensúlyozott legyen az életed.

Nagyon szépen köszönöm! Viszont kívánom a legjobbakat, és köszönöm a beszélgetést.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

2014. július 13.

Sánta Zsolt

[Az ég…]

Az ég bennünk válik eggyé
Gyönyörű szép kedvesem
S minden villanása – karodban
Elhullni s meghalni szelíden
S újraéledni bársony-könnyeid
Alatt – Légy az ünneplő tekintet
Légy az egyszeri meg nem fogható
Harmat a lassan vagy gyorsan illanó
Légy kinek akarata nagy
S ki fűzfán érleli virágát
Vagy légy az aki csak vagy
S eltörni a rossz múlt derekát
Szeretlek én s szeress míg teheted
Míg a halálé nem lesz lehelleted
Míg kóróvá nem szárad törékeny
Alkatod – Menj míg lassan bevégzed
Mit neked az Isten adhatott
A mulandóságot törjük ketté
Ha akarod

(2013. dec. 27.)

A Szajna partján

A Szajna-parti házak vörösek,
akár a távoli csupasz ég,
vörösek, mint a szerelem,
vagy mint a folyó testén a fény.

Pár gyerek kergetőzik kacagva,
a Szajna meg monoton siet,
távoli nevetés fakad s esendőn
fog meg s ragad el egy zavaros szivet.

Zavaros vagyok, mellkasomban
a folyó zúg, robotol, tekereg.
Ember vagyok az embertelenségben,
s lelkem, mint szétszakadt fellegek

nyúlnak s pecsételik meg magukkal
az eget, ó, párizsi kóbor gavallérok,
rátok most esőt pergetek sietve,
rátok, kiknek vörös most a lelke,

kikben ott ragyog még az alkony,
kikben erővel duzzadt az este,
kik hálni lebujokba járnak,
s remeg lelkem csak tovább merengve…

(2014. jan. 5.)

Ablak vagy…

Ablak vagy nekem a fénytelenségbe
Ablak s tested mint áttetsző üveg
Simul az örökkévalóság keretébe
Te széttörhetetlen idólum
Lepkék százai táncolnak rajtad
S nem értik ahogy én sem
Mitől nő borzadalmad
Dacolva csúcsok metsző hidegével?
Fényt láttam szemedben
Majd eltűntél
Eltűntél örökre belőlem
Mint virág ha színét veszti
Mint kerteknek ha bársonya hull
Mint anyatigris ha gyermeke múlik
És hozzá az átok és halál simul

Hajózom végtelen vizeken
S nem lellek –
Bár legyen korallszirtes
A part – tégedet

(2013. dec. 27.)

Dal az északi szélhez

Ó, északi szél, vidd magaddal zajom,
a halál néha felzokog, ha hagyom.
Az erő elszáll, imákat morzsolok
szám szögletében, ha az alkony lobog.

Ó, varázs, te csacska játék, gyereknek
öröm, és felnőttnek játszi ajándék,
szűnj, múlj, és ne söpörj avart bajomra,
ha látszik és nő gombaként alóla.

A vizek robusztus ostromát ne féld,
te part, ki úgy remegsz, mint a lelkem,
hajózz, csönd át a sárga óceánon:
s vidd hírül, hogy mit tettem, nem bánom,
nem bánom!

(2014. jún. 27.)

Ha érint…

Ha érint kezed, nem tudom,
meddig botorkál ez a fáradt
délután – ajkad lágy zümmögés,
s hangod olyan csendes áhítat.

Fény két szemed, néha villámló.
Lágy ölelésed akasztó
foltos kabát-testemnek:
te vagy, te a megtartó.

A halál tőlünk messze jár:
lelkünk éjjel csillámporos,
akár a csillagok az égen,
s meleg, mint a barna lángos.

A hanyatlás nekünk ismeretlen:
hanyatlik az erdő, a selymes
búzamezők, ha kondul az óra.
Megfoghatatlan a szerelmünk,
s oly örök, mint a szent Tóra.

A vadászles alszik már.
Az utcán néha kopognak
a kövek – ha a kedves arra jár:
s az estek térdünkig hajolnak.

(2014. jún. 26.)

Halk esengés hozzád

Nem is tudom, mi áll jobban neked:
Az arany függők, a nyakéked, a karperec?
Míg egy este dalolva megetetted
Érzékeny szívem, mely ketreced,

Majd öledbe hajtottam porladó fejem,
Tudd, a szíved is ketrec énnekem.
Aranylón süt vagy izzik a Nap,
Ne hagyd, hogy holnapután elhagyjalak…

(2013. dec. 5.)

Hozzászólások