Elkötelezett állatbarátként elfogult vagyok az állatos filmek irányában, így nem volt kérdés számomra, hogy megnézzem-e a Belle és Sébastien című francia családi filmet. A Cécile Aubry regényéből készült, egy kisfiú és egy elvadult kutya barátságáról szóló kedves és megható film nem hoz újdonságot a témáját és a motívumait illetően, napjaink filmes termését nézve azonban mégis üdítő alkotás, hiszen az örök értékek, a barátság, a szeretet, a bizalom és az önzetlen segítség jelenvalóságát támasztja alá.

A történet 1943 júliusában kezdődik és a következő év elején ér véget. Sébastien, az árva kisfiú a francia Alpokban fekvő kis településen éldegél az őt unokájaként szerető, jószándékú Césarral és az utóbbi unokahúgával, Angélinával. Óriási hegyek ölelésében, gyönyörű tájakon élik egyhangú mindennapjaikat ezek a zárt közösséget alkotó emberek. A háború, mely közben megrengeti a világot, a kisvárosban is érezteti hatását: német katonák élelmiszert rekvirálnak, a városka fiatal orvosa pedig az éjszaka leple alatt menekülteknek segít, hogy átjussanak a hegyeken a szabadságot jelentő Svájcba.


A hangsúly mégsem a háborún vagy a felnőttek közötti kapcsolatokon van: sokkal inkább az édesanyját visszaváró, magányos kisfiú és az embertelen gazdájától elmenekült és azóta vadon élő hatalmas kutya között szövődő különleges barátságon. Sébastien, aki a természet és az állatok szeretetét Césartól tanulta, ösztönösen megérzi, hogy a mindenki által csak bestiaként emlegetett vad kutya nem lehet felelős a birkák pusztulásáért. A két magányos, helyét nem találó lény egymásban leli fel azt a többletet, amit az emberek világa nem tud megadni számára. A film azonban jóval több, mint egy érzelgős állatos történet: a tragédia lehetősége átszövi a cselekmény fonalát, a lélegzetelállító tájak és megkapó jelenetek sem tudják elterelni a figyelmünket a hegyek közt élő emberek mindennapjainak zordságáról, a szegénységről, a háború és a kiszolgáltatott helyzet okozta nehézségekről.


A fiú és a kutya különösen szerethető alakja, kettejük barátsága mögött felvillannak más emberi sorsok is: az italba fojtott magányosság és egyhangú élet bánata, a vakmerőségig elszánt segíteni akarás, a német tiszt vívódásai vagy a nehéz élettől megedzett emberek nehézkessége, keményszívűsége.


A film 6 éves kortól gyerekeknek is ajánlott, és valóban, a mozitermet inkább kisgyerekes családok töltötték meg. Mégsem mondanám kimondottan gyerekfilmnek, hiszen bizonyos jeleneteket és szempontokat a gyerekek még nem érthetnek teljesen. Mindenképpen érdemes megnézni azoknak, akik az értékeket egyre inkább alábecsülő korunkban szívesen követnék végig egy őszinte, tettetés és érdek nélküli, számos akadályon is győzni tudó barátság történetét.

Weninger Nóra

2014. február 10.

Hozzászólások