A német Aribert Reimann darabját a müncheni ősbemutatót rendező legendás alkotó, Jean-Pierre Ponnelle munkája nyomán Anger Ferenc viszi színre.

 

Lear

 

Magyarországra érkezik a legsikeresebb német kortárs opera, amelyet a Bajor Állami Operaház rendelt meg Aribert Reimanntól. Az 1978-as ősbemutató óriási sikert aratott, s ami a kortárs művek között igen ritkán fordul elő: a pozitív szakmai visszhang mellett a közönség tetszését is azonnal elnyerte a vállaltan nem könnyen élvezhető mű.

Az elmúlt harmincöt évben a német nyelvterület tucatnyi nagyobb és kisebb operaháza mellett San Franciscóban és Tokióban is bemutatták a darabot, az idei évadban pedig Budapest mellett Párizsban is műsorra tűzik.

Aribert Reimann Shakespeare-operájának bemutatója több szempontból is jelentős kulturális esemény: a Magyarországon első alkalommal színre kerülő előadás Jean-Pierre Ponnelle művészete előtt is tiszteleg. A francia rendező Németországban kezdte pályáját, amely később a világ legjelentősebb operaházaiban teljesedett ki – dolgozott persze Bayreuthban, és sok egyéb helyszín mellett a Metropolitanben és a Covent Gardenben is.

A Lear ősbemutatójára így emlékezett:

„Az elején valamelyest bizalmatlan voltam az anyaggal… az volt a gondom, hogy a Shakespeare-mű önmagában annyi operai tulajdonsággal bír, hogy egy megkomponált Lear könnyen túlzásnak hathat… de attól a perctől kezdve, hogy megkaptam az első fénymásolt partitúraoldalakat, és rendszeresen találkoztunk, világos lett számomra, hogy ez a Lear lenyűgöző mű lesz.”

 

Ponnelle nyílt, üres színpada a természetet idézi – az alkotó tiszta, technikai állapotot említ, melyben a színpaddeszkák filmes pontossággal kialakított megformálása jelenti a kontrasztot, mint egy mocsárvidék. Ponnelle munkája alapján a magyarországi bemutatót Anger Ferenc instruálja rendezőként, a színpadi világot pedig a sikeres, fiatal látványtervező, Zöldy Z. Gergely adaptálja.

A birodalmát lányai között felosztó Lear történetével az elmúlt évszázadokban több zeneszerző – Berlioz és Debussy is – foglalkozott, Verdi is tervbe vette a téma feldolgozását, másfél évtizede pedig egy finn szerző operáját mutatták be Helsinkiben. A megvalósult feldolgozások közül egyértelműen kiemelkedik Aribert Reimann műve. Ahhoz, hogy megértsük a Lear éjfekete világának sajátosságait, érdemes felidézni a szerző életének mozzanatait.

 

lear2

Fotó: Csibi Szilvia

 

A budapesti Lear-bemutatón a magyar származású Stefan Soltész áll a dirigensi dobogón, értő irányításával szólal meg Reimann sötét, bonyolult és meditatív zenéje, amely egy zenetörténész szerint szinte fizikailag hat hallgatójára-nézőjére: a kizökkent világot a sikolyok, a recsegések-ropogások, a fogcsikorgatásra emlékeztető erős hanghatások húsbavágó erővel érzékeltetik. A Lear zavarba ejtő, szuverén, monumentális alkotás, amit a zenetudósok korunk legszélsőségesebb, legféktelenebb zenéi között tartanak számon.

A különleges hangzásvilágot a Magyar Állami Operaház kiváló szólistái interpretálják – a főbb szerepekben Bátori Éva, Kovácsházi István, Palerdi András, Rálik Szilvia és Sümegi Eszter lép színpadra.

Az előadás a január 30-i bemutató után még öt alkalommal látható az Andrássy úti dalszínházban.

Forrás: Magyar Állami Operaház

 

 

 

Hozzászólások