Aki kutyával vagy macskával osztja meg otthonát, számos humoros jelenetről számolhat be, de akár elgondolkodtató vagy éppen megható epizódok is előfordulnak az együttélés során.  A kölcsönös alkalmazkodás, egymás egyéniségének, szokásainak – a helyzetnek megfelelő – elfogadása különös, racionálisan szinte megmagyarázhatatlan helyzetekhez, felismerésekhez, ráérzésekhez vezethet. Megérezzük az állat jelenlétét, reagálunk a szükségleteire, „félszavakból” vagy inkább szavak nélkül is megértjük egymást.

Rupert Sheldrake (1942-) angol természettudós és író. számtalan beszámolóra alapozva fogalmazta meg elméletét az emberek és az állatok közötti telepatikus kapcsolatra vonatkozóan „Honnan tudják a kutyák, mikor jön haza a gazdi?” címmel 2012. október közepén megjelent könyvében.

A szerző tanulmányait Cambridge-ben végezte és ott szerzett PHD fokozatot is. 1974-85 között Indiában élt és dolgozott, itt alkotta meg a morfogenetikus mezők elméletét, ami heves tudományos viták tárgya lett. Számos könyvet és csaknem száz cikket írt.

Könyvében utal rá, mennyi elutasításban volt része a szakma részéről. A kutya-és macskatulajdonosok azonban elárasztották elbeszéléseikkel, melyek alapján ő maga is végzett kísérleteket. Nem általánosításokról, vagy életszerűtlen elméletalkotásról van tehát szó, hanem egy tudományos tézis gyakorlati bizonyításáról. Ez nem jelenti azt, hogy az elmélet minden részlete feltétlenül helytálló, a könyvet olvasva azonban számos megdöbbentő esetnek lehetünk „szemtanúi”. Ezek legalábbis elgondolkodtatnak, de akár meg is győzhetnek arról, hogy az egymás mellett élő ember és állat között szoros kapcsolat alakulhat ki, mely egymás hangulatának észlelésén túl a másik éppen nem látható tetteinek, szándékainak megérzését is jelentheti.

Miből érzi meg a kutya, hogy gazdája éppen elindult hazafelé? Honnan tudja sok macska már kora reggel, hogy aznapra bejelentették az állatorvoshoz? Hogyan találják meg az állatok a hazavezető utat számukra teljesen ismeretlen területeken is? Hogyan olvasnak gazdájuk ki nem mondott gondolataiban és érzik meg azt, mivel tudnak legjobban a segítségére lenni? Mi teszi lehetővé, hogy előre jelezzék például az epilepsziás rohamokat vagy éppen a földrengéseket? Vajon az emberben is szunnyadnak ilyen képességek?

Ezekre a kérdésekre próbál meg választ, illetve magyarázatot adni a szerző. A könyv nem egy izgalmas cselekményt elbeszélő olvasmány, inkább egy példákat bemutató-elemző dokumentum, melyet az érdekfeszítő téma iránt fogékony állatbarátoknak különösen ajánlok.

A kötet mottója: Köszönöm minden állatnak, akitől tanultam valamit.

Képes ízelítő a könyvből

Részlet a könyv bevezetőjéből

Rupert Sheldrake honlapja

Weninger Nóra

2012. december 28.

Hozzászólások