Február közepe óta vetítik a mozik a Margaret Thatcherről szóló életrajzi filmet.

Alighogy befejezték A Vaslady című film munkálatait, rögtön mindenki Oscar-díjakról kezdett sugdolózni, és arról, hogy Meryl Streep bizonyára elnyeri a legrangosabb filmes elismerést ezért az alakításáért. A jelölés össze is jött, de ez önmagában még nem meglepő, hiszen a színésznőt kis túlzással élve minden évben jelölni szokták az aktuális szerepéért.

Meryl Streep viszi a hátán a filmet
Hogy ő diadalmaskodik-e majd a legjobb színésznő kategóriában az még kérdéses, de az biztos, hogy A Vaslady Streep jutalomjátéka. A többi szereplő gyakorlatilag elhanyagolható, leszámítva Thatcher férjét, aki a történet kezdetekor már évek óta halott, csakis Margaret emlékezetében, illetve hallucinációiban jelenik meg. A film elején egy törékeny öregasszonyt látunk, aki mindenben bejárónőjére támaszkodik, beteg, és látomásai vannak. Nem is gondolnánk, hogy egykor milyen erős, határozott és hatalmas nő lehetett ez a kék hálóköntösben teázgató idős néni. Pedig a visszaemlékezéseken keresztül rövidesen feltárul előttünk ez a nem mindennapi életút, avagy hogyan is lett a zöldséges egyszerű lánykájából politikus, és hogyan jutott el a csúcsra, és szerezte meg Nagy-Britannia miniszterelnöki posztját.

Élet a Downing Street-en
A film legérdekesebb része kétségkívül annak a tizenegy évnek a bemutatása, amit a miniszterelnök asszony a Downing Street-en tölt. Nehéz döntéseket kell meghoznia, gazdasági válsággal, terrortámadással és a Falkland-szigeteki háborúval is meg kell küzdenie. Az előítéletekről pedig ne is beszéljünk, hiszen hosszú időbe telik, míg a Lordok Háza elfogadja, hogy egy nő diktál nekik.
A filmet mindenkinek érdemes megnéznie. Aki már elég idős ahhoz, hogy visszaemlékezzen Margaret Thatcher fénykorára, annak azért, aki pedig még nem élt akkor, annak pont azért, hogy megismerkedjen kicsit ennek a nem mindennapi nőnek az életével.

Weninger Andrea

 

Hozzászólások