A fiam autista, de nem zseni – Könyvajánló ’24/06 – Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és Kockafej

Könyvajánló – Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és Kockafej – A fiam autista, de nem zseni. Zsombor az autizmus enyhébb formájával, Asperger-szindrómával él.

Könyvajánló – Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és Kockafej – A fiam autista

Látásmódja inspiráló, műszaki intuíciója figyelemreméltó, égbenyúló cső-installációi művésziek. De hol van ez Satoshi Tajiri videójáték-tervező, Steve Jobs vagy az Esőember Raymondjának teljesítményéhez képest? Szerencsére sehol. Történetét anyukája, Kartali Zsuzsanna író meséli el, ezúttal szóban. És nagyon úgy fest, hogy január közepére kolumnistánk már meg is találta az Év Könyvét…

Vajon hogyan alakult volna Kartali Zsuzsa élete, ha kisfiáról, Zsomborról nem derül ki az óvodában, hogy „aspi”, azaz Asperger-szindrómás? Bizonyára unalmasabb, átlagosabb, szürkébb lenne. És nyugodtabb. Nem így történt: hősnőnk lelkierejére és személyiségére végtelen, kimerítő kihívások várnak. Egy autistának, ahogy írja, végsősoron a szülei is autisták lesznek egy kicsit. Persze pár perc jóleső lelki begubózást igen ritkán engedhet meg magának az „autimami”, hiszen őneki a gyerek érdekében éppenséggel a legkedélyesebben, legnyitottabban kell kommunikálnia értetlen szakemberekkel, ellenséges pedagógusokkal, tátiszájú járókelőkkel, pofákat vágó szülőtársakkal.

Zsuzsának tanácsos állandóan menedzselnie, eladhatóvá tennie a „zsombiságot”, hogy a fiú ne szenvedjen a kelleténél többet a társas kapcsolatok, megosztott figyelem, gesztusok és mimikák átláthatatlan akadálypályáján. Mikor pedig a külvilág veszélyes helyzetei már a négy falon kívül tudhatók, jön az otthoni agyfacsar, az ezerszer ismétlendő, változtatást nem tűrő rituálék körtánca.

Az „Anyacsavar és Kockafej” Zsombor könyve, számomra azonban az anya alakja nem kevésbé markánsan rajzolódik ki a közös hercehurcák mögött. S naná, hogy folyton azt mérlegelem, én hogyan viselkednék egy-egy felvázolt helyzetben. Ismerek pár szülőt, aki fogyatékkal élő gyereket nevel, esetenként át-, félre- vagy agyba-főbe. Van köztük az aggodalomtól félőrült túlóvónéni, harapós nőstényoroszlán, van csemetéjétől állapota miatt irtózó boszorka, és van pár lazább, olajozottabb anyacsavar (a leginkább statisztaszerepet betöltő sértődött apukákról – már amelyik marad – most ne beszéljünk).

Persze az, hogy egy váratlan élethelyzetben ki mennyi lelki tartalékot tud „lehívni”, egyénfüggő. Kartali Zsuzsa már az elején úgy döntött, mindig picit kijjebb tolja korlátaikat, és minden eszközzel azon lesz, hogy a Zsombira borult vastag üvegbura falán minél több inger, tapasztalás átszűrődjön. Míg mások a szobából sem igen engedték ki auti gyereküket, ő helyváltoztatásukkor is inkább választotta a tömegközlekedést az autózás helyett, vállalva az összes ebből eredő esetleges, és hát általában be is következő konfliktust.

Csavargó kedve nem csupán a parkig vagy a Balatonig, de még a Távol-Keletre is elröpítette a családot, ráadásul olyan nomád körülmények közé, amelynek hallatán minden hazai szakember rosszallóan csóválná a fejét. Pedig láthatóan megérte Zsombit belevinni rizikósabb helyzetekbe: magabiztosabb, önállóbb, bátrabb lett a próbák által.

Zsuzsának esze ágában sincs példaképként színre lépni. Csak csinálja, ahogy tudja, hiszen ebben a ringlispílben nem opció a kiszállás. Csinálja, ahogy tudja, és közvetlen, pátoszmentes, kacagtatóan kreatív soraival vidám kis hidakat épít a két part között.

Kartali Zsuzsa kiváló író és hétpróbás felolvasó. Örök rejtély, honnan guberálja össze az időt egyéb kultúrmunkái mellett a hangoskönyv-gyártásra is, de egy biztos: igencsak hiteles ez a szerzői előadás. Pedig nem lehetett könnyű újra átélni és szavakba önteni a jó mélyre süllyesztett emlékeket, de akárhogy füleltem, csak kétszer kaptam rajta Zsuzsát, hogy megremegett a hangja.

A pompás hangoskönyv végén egy bónusz számot is találnak hallgatóink: megkértem a szerzőt, hogy írjon nekünk egy utolsó utáni fejezetet, melyben összefoglalja, mi történt a családdal a Kockafej 2016-os megjelenése óta. Kell is a frissítés, hiszen nem valószínű, hogy ezt a hiánypótló memoárt egyhamar újranyomják. Pedig… ha ebben az évben valaki csak egyetlenegy könyvet olvas el, legyen ez. Ismerjék meg minél többen Anyacsavar és Kockafej kalandjait!

Hasonló cikkeink