A család nemzetközi napja – május 15.

1994-ben az ENSZ május 15-ét a család nemzetközi napjává nyilvánította. A felhíváshoz Magyarország is csatlakozott. A kezdeményezés a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb „intézményére” irányítja.

„A család a legkisebb egység és mindennek az alapja.”/ Ji King/

Méltán nevezhetjük a családot – szerepe és jelentősége folytán – hátországnak, védőburoknak, tartópillérnek, néha ugródeszkának. A család egyik legfontosabb feladata, hogy a gyermekeket önálló életre nevelje. Nem csak a közös vérvonal és nem is a kötelesség tartja egyben a famíliát, hanem a benne élők egymás iránti szeretete, tisztelete és az a sok-sok öröm, amit együtt megélnek. A környezetünkben élőknek – és ez fokozottan igaz a családtagjainkra – elsősorban figyelemre van szükségük. Ez élteti az emberi kapcsolatokat, ez a legtöbb, amit adhatunk és kaphatunk.

Egy család akkor működik hatékonyan, ha valamennyi tagja boldog és teljes életet él, mert ez az elsődleges szocializációs közeg, ahol a gyermek – a nevelés minőségétől függően – megtapasztalhatja, milyen az értő figyelem, az érzékeny gondoskodás. A szülők alapvető magatartását és érzelemmintáit figyelik, és magukévá teszik a gyermekek, így formálódik a személyiségük, fejlődnek a képességeik.

„Beindulnak” a megismerési és gondolkodási készségeik is. A család: a társadalom és a gyermek közötti közvetítő kapocs, ahol kibontakoznak a gyermek erősségei. Jó esetben megtapasztalhatja a feltétel nélküli szeretetet. Az emberi élet minősége a családban alapozódik meg, ezért nem mindegy, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a családtagok, a különféle életkorú generációk. A család az elsődleges minta. A legfontosabb. Optimális esetben megtartó ereje van.

A rossz családi minta belső károsodást okoz a felnövekvő gyermek számára. Az egészséges személyiségfejlődéshez, a társas kapcsolatok kibontakozásához, a boldog, kiteljesedett élethez óvó környezetre és szeretetteli évekre van szükség, amit alapvetően a család képes biztosítani. Családburok nélkül nem létezik védett emberi fejlődés.

Optimális esetben a gyermek fejlődésének minden szakasza és fejlesztésének minden területe (az értelmi, intellektuális képességek kibontakozása, az érzelmi jólét kialakítása, a társas készségek elsajátítása) a családi támogató közegben zajlik. Pszichológusok szerint a családburokra a gyermek 20. évéig van a legnagyobb szükség.

A családban-lét nem csupán a felnövő generációk érdeke. Számtalan vizsgálat támasztja alá, hogy a házasságban és családban élő személyek egészségkilátásai jobbak, mint a családon kívül élőkéi (az infarktus-kockázat például nagyobb az egyedül élő, mint a házas férfiaknál). Sőt, a már kialakult betegségek gyógyulási és rehabilitációs esélyei is jobbak azoknál, akik családban élnek. A magányos életmód bizonyos mentális betegségek – a depresszió, az öngyilkosság, az alkoholizmus – szempontjából kifejezetten kockázati tényezőnek minősül.

A személyiség alakításának elsődleges színtere a család.

„Az egyén és a nagy társadalom közötti kapcsolatrendszerből a család nem maradhat ki. Az „egészséges” társadalom nem „egészséges” egyének összessége, hanem harmonikus családok és közösségek szerves rendszere.” (Tringer László)

A költők verseinek egy része ezeket a családi pillanatokat örökíti meg. Vigyázzunk a családunkra! Törekedjünk a családi béke és együttműködés konzerválására.

Arany János: Családi kör című versét hallgathatjuk meg:

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Fotók: Pixabay

Hasonló cikkek a szerzőtől