A színdarab írója, Harsányi Zsolt (1887-1943) a 20. század első felének igazi bestseller-írója volt: regényei, színdarabjai, publicisztikái a legolvasottabbak közé
tartoztak, de a legjátszottabb operák és operettek librettóit is ő írta. Az 1950-es években aztán többedmagával, az úgynevezett polgári ízlésű írókkal (Zilahy Lajos, Herczeg Ferenc, Erdős Renée) együtt háttérbe szorították, műveit kiselejtezték a magyar irodalomból, de mivel Harsányi úgymond “multifunkcionális” író volt, sok esetben pótolhatatlanná vált.

A Liszt
Ferencről, Mátyás királyról, Petőfi Sándorról, Madách Imréről, vagy
Munkácsy Mihályról szóló szintén népszerű regényeit el lehetett tüntetni, és a
A bolond Ásvayné c. színművét is könnyen le lehetett venni a színházak műsoráról – de Mozart Don Juanját és főleg Kodály Háry Jánosát aligha, sőt a Csárdáskirálynőt is csak ideig-óráig. Ráadásul Csajkovszkij Diadalmas asszonyának is ő írta a szövegkönyvét, s az akár szocreál műnek is elment volna.

Harsányi Zsolt

Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, a Petőfi Társaságnak, a Magyar PEN Club főtitkára, a Magyar Színpadi Szerzők elnöke volt, a Magyar Protestánsok Lapja főszerkesztője, az Országos Filmegyesület tiszteletbeli elnöke, a Corvin koszorú birtokosa. Jób Dániel és Roboz Imre felkérésére 1938-tól haláláig a Vígszínház igazgatója.

A végletekig feszített tempóban dolgozó Harsányi Zsoltnak, aki 56 évesen munka közben váratlanul holtan borult a Vígszínház íróasztalára, épp a nagy népszerűség és a polgári ízlésvilág volt a legnagyobb bűne. Ezért volt neve fél századon át elhallgatásra ítélve. A csöndet az Újszínház A bolond Ásvayné című színdarabjának előadásával segít megtörni.

Ennek az 1942-ben Bajor Gizi főszereplésével bemutatott színműnek mindenekelőtt van egy látványos trükkje: Ásvayné a darab közben 68 évet öregszik. Ha csak ennyire csupaszítanánk le a történetet, már az sem lenne kevés, de a színműben ennél sokkal több van.

Ásvayné szerepében Tordai Terit láthatjuk

Ásvaynét egy nap féltékeny férje hajdani riválisa karjai közt találja. A fiatalasszony ártatlan, ám ura nem hisz neki, ezért elhagyja.
Ásvayné, mintha mi sem történt volna, továbbra is mindennap terített asztallal, friss vízzel, kedvenc szivarjaival várja férjét. Így nő fel gyermekük, az ő gyermekei és a dédunokák.
A második részben ugrunk bő hatvan évet…
Az asszonyt szeretet övezi, s rég megszokták rögeszméjét, amihez rendíthetetlenül ragaszkodik. Csakhogy egy nap váratlanul betoppan egy férfi, aki a megszólalásig hasonlít Ásvayra…

A köztes rész maga a történet, amiről persze nem beszélünk a premier előtt…

Színlap és bővebb információ

Forrás: Újszínház

2014. március 27.

Hozzászólások