Szlovákiai utazások III. – Bányavárosok és a Szepesség

Ahogy ígértem, tovább folytatjuk szlovákiai barangolásunkat. A történelmi Magyarország legnevezetesebb nemesérclelőhelye volt az úgynevezett alsó-magyarországi bányavidék: Selmecbánya, Körmöcbánya és Besztercebánya környéke. A bányavárosok közül Selmecbányán főleg ezüstöt, Körmöcbányán aranyat, Besztercebányán pedig rezet bányásztak.

Történelmét tekintve közös a három szabad királyi városban, hogy a középkorban az uralkodók német bányászokat telepítettek ide, akik fejlett bányászati ismeretekkel, gyakorlattal rendelkeztek. Csak jóval később települt be a magyar és végül a szlovák lakosság.

A csodálatos természeti környezetben található bányavárosokat érdemes egy körútra felfűzni. Mielőtt Selmecbányára érkeznénk, álljunk meg Szentantal monumentális, barokk kastélyánál. A környék urai, a csábrági Koháryak hatalmas birtokokkal, erdőségekkel rendelkeztek. De nem csak ezen a területen, hanem az Alföldön, Kecskemét és környéke is a birtokaikhoz tartoztak. Gróf Koháry István, bár sosem járt Kecskeméten, de gondoskodott a város szellemi fejlődéséről: a 17. században piarista szerzeteseket telepített a városba, akik megalapították a ma is működő iskolát.

A Koháry–Coburg kastély barokk épülete gyönyörű parkkal körülvéve uralja a domboldalt. Úgy tűnik, hogy a csehszlovák állam ügyesen bánt a főúri kastélyokkal. Bár a tulajdonosoknak a 2. világháború után el kellett hagyniuk kastélyaikat, hiszen a szovjet mintára épülő kommunizmus nem tűrte meg az osztályellenségeket, de az épületek jó részét múzeumokká alakították.

Így maradt meg teljes berendezésével ez a kastély is, ami házasság révén a Coburgokhoz került. Érdekesség, hogy a német eredetű hercegi család egyik legnevesebb tagja Ferdinánd, aki 1887-ben lett Bulgária uralkodója, az első világháború után elhagyta az országot. Ekkor kedvenc kastélyába, Szentantalra költözött, ahol ideje nagy részét vadászattal, kirándulással és kedvenc tudományával, a botanikával töltötte.

Az UNESCO Világörökség listáján szereplő Selmecbányára érve messziről feltűnik a hegyoldalra felkapaszkodó Kálvária három templomával, bizonyítva a németek, magyarok, szlovákok több évszázados együttélését.

Bányavárosok

A városnak a bányászatban betöltött vezető szerepét ismerte el Mária Terézia, amikor 1763-ban Bányászati Akadémiát alapított Selmecbányán, mely az akkori világ első felsőfokú műszaki iskolájának számított. Az I. világháború után az intézménynek menekülnie kellett, s végül Sopron adott otthont az erdészeti és bányászati egyetemnek. Később a bányász tanszék Miskolcra költözött.

A soproni és a miskolci egyetemi hallgatók ma is híven őrzik az évszázados hagyományokat, jellegzetes bányász és erdész viseletüket. Előszeretettel látogatnak a városba, felkeresve a selmeci kocsmákat is. A bányászati emlékeken kívül számos látnivaló akad kezdve az Ó- és Újvárral, templomokkal, és Petőfi Sándor egykori iskolája falán található emléktábla előtt emlékezhetünk a költő itt töltött iskolai éveire.

A következő állomásunk Besztercebánya, Szlovákia hatodik legnagyobb városa. Közép-Szlovákiában, a Zólyomi-medencében fekszik, az Alacsony-Tátra kapujának is mondhatjuk. Irodalmi vonatkozása is van a városnak: Mikszáth Kálmán kedves regényének, a Szent Péter esernyőjének több jelenete itt játszódik.

Gyönyörűen felújított főterének északi részéhez kapcsolódik a Várnegyed, melynek kiemelkedő látnivalója a Mária-templom, másnéven német templom Lőcsei Pál gótikus szárnyasoltárával. A hajdani bányászváros történelmi belvárosának nagy kiterjedésű főterét középkori polgárházak szegélyezik. A legszebb épület a gótikus és reneszánsz elemekkel díszített Thurzó-ház, melyben múzeumi kiállítások láthatók.

Ki ne hallott volna a körmöci aranyról? Nos, harmadik bányavárosunk, Körmöcbánya felé vesszük az utunkat. Légvonalban csupán 25 km-re fekszik Besztercebányától, azonban a hegyek miatt 50 km-es kerülővel érünk el a hajdan gazdag, Károly Róbert által szabad bányászati és pénzverő jogot kapott településre. Ma sok turista keresi fel a Körmöci-hegység lábánál ékszerdobozként megbújó várost.

Körmöcbánya szimbóluma a Szent Katalin vártemplom, melynek reneszánsz tornyát a város minden pontjáról lehet látni. Az aranypénzverdéjéről híres városban nem lehet kihagyni a Pénz- és Érmemúzeumot, már csak azért sem, mert a mai napig itt verik a szlovák euró érméket.

Szlovákia másik összefüggő vidéke a Szepesség. Érdemes egy helyet kiválasztani, és csillagtúrák keretében bejárni ezt a gyönyörű, változatos természeti szépségekben és szépen felújított középkori városokban, műkincsekben gazdag területet több, az UNESCO Világörökség listáján szereplő helyszínnel.

Ha a Szepesség nevet halljuk, több minden eszünkbe jut. A történelmet behatóbban ismerőknek a Luxemburgi Zsigmond által a lengyel királynak elzálogosított 13 szepesi város, a várakat kedvelőknek a Szepesi vár monumentális romja, a művészetet kedvelőknek a lőcsei Szent Jakab templom oltára, Lőcsei Pál mester munkája, a jellegzetes szepesi városok felépítése, középkori és reneszánsz házai.

A sok szépségből csak néhány, számomra kedves látnivalót emelek ki. A szepesi városok egyik legészakabbra fekvő települése Késmárk. Vára, templomai, épületei ma is magán viselik a német behatást. Két evangélikus temploma külön-külön is különleges. A régi fatemplom egyetlen szög felhasználása nélkül készült.

A kívülről bevakolt egyszerű templomba betérve bibliai témákat ábrázoló falfestmények, égszínűre festett, gömbölyű felhőcskékkel díszített mennyezet, népi barokk oltár és szószék vár bennünket. Az UNESCO Világörökség listáján szereplő templom 1717-ben épült észak-európai protestánsok segítségével, a fa szerkezetet a svéd király hajóácsai készítették.

Az új evangélikus templom Késmárk összetéveszthetetlen tájékozódási pontja. A zöld elemekkel díszített piros fala a város minden pontjáról látszik. Az épület jellegzetesen eklektikus stílusban épült, számomra nem tűnik kifejezetten szakrális épületnek. Sok eleme emlékeztet a keleti, mór építészetre. 1872-ben a kor egyik legnevesebb osztrák építészét, a bécsi parlament tervezőjét, Teofil Hansent kérték fel a nagy munkára.

A magyar látogatók számára egyfajta zarándokhely is a templom, hiszen mellékkápolnájában nyugszik Thököly Imre erdélyi fejedelem és Felső-Magyarország koronázatlan királya.

Aki szereti a festőművészetet, ki ne hagyja a közeli nagyőri kastélyt, ahol a családi birtokon néhány évig Mednyánszky László alkotott. Képei a kastély könyvtárában láthatók. Érdemes sétát tenni a Poprád-folyó mellett elnyúló hatalmas angolparkban.

A Tátra kapujához, Poprádhoz tartozik Szepesszombat, ahol kellemes sétát tehetünk a szepesi városokra jellemző főtéren.

Számomra egy különleges szepességi város a legkedvesebb: Szepeshely, másnéven Szepeskáptalan. A szepesi vár lábánál a városfalat átlépve egy ma is élő egyházi város tárul a szemünk elé. Valamikor, de ma is egyházi személyek és az őket kiszolgáló személyzet lakhelye volt az UNESCO Világörökség listáján szereplő település. A püspöki székhely és katolikus szeminárium mellett a főteret a Szent Márton székesegyház uralja.

A templom az értékes műkincseknek valóságos tárháza. Belépve megtaláljuk a Szepesi vár egykori urainak, a Szapolyai családnak kápolnáját, több értékes oltárképet és szárnyasoltárt csodálhatunk meg. A főtérről tovább haladva az egykori kanonokházak mellett sétálunk el, amelyek mögött valamikor konyhakertek, gyümölcsösök húzódtak.

 

Szepeskáptalan (Fotó: Szerző)

A városfalon kívül egy különleges kálváriát járhatunk végig. Amikor a török időkben a háborús állapotok megnehezítették a hívők szentföldi zarándoklatait, a szepesiek létrehozták a maguk „Szepesi Jeruzsálemét”, hogy a lehető legnagyobb hűséggel járhassák végig szimbolikusan a Keresztutat.

A szepességi városokban sétálva, a gótikus templomok szárnyasoltárait megcsodálva, kastélyokat, várakat felkeresve átfutott rajtam egy gondolat: nem is kell nekünk túl messzire utaznunk, hogy csodákat lássunk. Ráadásul a magyar történelem, építészet, festészet, kultúra csodáit.

Szlovákiai utazásunkat a következő részben a hegyekben, túrázással fejezzük be.

 

Korompai Mónika

Kapcsolódó cikkünk