A címként szóló idézet teljesebben ekként hangzik: „Áldozatos életű, nagytehetségű és soktudású, borkedvelő szellemi ezermester”. Saád Béla állít emléket ezen mottóval „Tíz arckép” című, épp 40 esztendeje megjelent könyvében Kunszery Gyulának, az Új Ember egykori munkatársának. Szeghalmi Elemér, a szerkesztőtárs és jóbarát egyik kései emlékidézésében egyszerűen ennyivel jellemzi: „derűs polihisztor”. 1906-ban született, és fél százada, 1973. május 1-jén hunyt el Kunszery Gyula.

kunszery gyula

Kunszery Gyula magyar-német-esztétika szakot végzett, külföldi tanulmányokat is folytatott pallérozott elméjű férfi volt. Eléggé egyedülálló helyet foglal el irodalmi életünk történetében! Szinte váltakozva volt irodalmár és tanár. Mikor melyikre kényszerült… De szinkronban is élte-művelte olykor mind a kettőt. Önmagát elsődlegesen költőnek vallotta, de prózaíró is volt, újságíró, publicista, kritikus, nem utolsósorban pedig irodalomtörténeti kutató. Nem mellékes adalék életútjához az sem, hogy „A bűvös szekrény” című mesejátékát Farkas Ferenc zenésítette meg.

Ami az irodalomtudományos búvárlatait illeti: eredményük közzétételével egyszersmind a társtudományt, azaz a nyelvészetet is szolgálta/gazdagította. Ő nyomozta ki például a Kisfaludy Sándor-féle „Himfy-strófa” eredetét és vázolta annak fejlődését. E kedvenc költőjét is érinti „A magyar szonett kezdetei” című nagytanulmányában, amely úttörő forrásmunka a 18-19. századi költészetünk mélyebb megértéséhez. Érdemes idéznünk summázó sorait:

„Általános európai horizontú irodalmi műveltséggel bíró írói egyéniségek ötletszerűen, szinte csak kuriózumként próbálkoznak ezzel a műformával, minden felfokozottabb igény nélkül. Nem szívügy. Sem egyéni, sem általános szempontból. Még azok is, akiknek érdeklődése nagyon is átmenetileg e műforma felé fordul, ösztönösen érzik vagy tudatosan tudják, hogy a magyar költői nyelv és verstechnika ebben a korban még nem áll azon a fejlettségi fokon, hogy ezt a bonyolult verstani műformát minden erőltetettség nélkül adaptálhatná. … Tehát ennek az idegenből átplántált verses műformának legkezdeti hazai gyökérszálai nagyon is gyérek és vékonykák…”

Szókimondó költő volt Kunszery Gyula: költői énjét nemegyszer gúny, szarkazmus kíséretében mutatta meg. Szerette ugyanis az igazságot. Mint publicista épp versben tudott igazán könyörtelenül odamondani. Nem kisebb egyének jártak így nagyon is megérdemelten: Szent-Györgyi Albert egy istenellenes megnyilatkozása miatt, illetve az épp miniszteri rangban lévő Ortutay Gyula, akinek nem éppen erényes tette volt a keresztény iskolák államosítása …

Amúgy viszont köztudottan derűs lélek volt Kunszery. Sorscsapásoktól sújtottan is meg tudott maradni annak. Hétköznapi életében is úgyszólván elhíresültek voltak sziporkázó szójátékai. Ugyanakkor micsoda lelki nagyság kellett ahhoz, hogy mégiscsak felülemelkedjék az egy életre beteg gyermeke fölötti fájdalmán. Az ettől ihletett költemény nagyon is idekívánkozik, mert még nyelvtani vonatkozása is van. A kongeniális írótárs, egy másik jeles polihisztor, Szentkuthy Miklós szerint: a „Két fiú” „a legszebb versek egyike irodalmunkban”.

„A neve Gábor, „Isten hőse”
de hát mint én sem, nem az ő sem;
olykor csalárd a „nómen-omen”,
mert vajjon „Gabri-él-e?” – ó nem,
hiszen egy kutyustól megriad…
Most mégis szép találkozásban
eggyé lesz első áldozásban
az én fiam és a Te Fiad.

Tiéd okos – enyém butácska;
Tiéd ügyes – enyém sutácska;
Tiéd hibátlan, tiszta szent Ő;
enyém gyarlócska, rest, esendő,
hibája annyi-annyi van;
enyém a por, Tiéd a fönnség:
valóban Ég és Föld a különbség
a Te Fiad és az én fiam.

De épp ezért ezerszeresen
reászorul, hogy mást szeressen
ki mint szívélyes hű barátja,
segíti, ha botolni látja
a sok-sok gyöngeség miatt:
ha árva lesz, hát légy Te atyja,
és soha – soha el ne hagyja,
az én fiamat a Te Fiad!”

Érdekes információt adhatunk tovább Saád Béla már említett könyvének köszönhetően:

„Kunszery szerette a szellemi társasjátékokat, kitalált valami barkochbafélét, legjobban … az „Amerikából jöttem, mesterségem címere” játékot mutatta be ötletgazdagon. Már öregedő fejjel részt vett a televízióban doktor Grétsy László nyelvi vetélkedőjén, de akkor már a fiatalabbak túltettek rajta. Nem neheztelt érte. Tudott örülni mások tehetségének is, így büszke volt rá, hogy Sinkovits Imrét az óbudai Árpád Gimnáziumban ő tanította a magyar nyelv és irodalomra, s a Flinstone-család sikeres bemutatkozása után örömmel mesélte, hogy a „rímhányó” Romhányit ő fedezte fel.„

Ez utóbbit illetően az érintett, Romhányi József ezt a kiegészítést adta:

„… A „történelmi igazság” kedvéért meg kell mondanom, hogy a ragacsos „rímhányó” epitetont nem ő ragasztotta nevem mellé. Ez Ránki György zeneszerző barátom vétke.„

Ezen helyreigazítással meg az épp május 7-én 40 éve elhunyt Romhányi emlékének tartoztunk…

Befejezésül Kunszery Gyula epigrammáiból szemezgessünk!

Szállóige színezetük talán nincsen, de görbetükör-aforizmákként, epés, mégiscsak tanulságos életbölcsességekként nagyon is elkönyvelhetjük őket. És persze nagyon is helyük van egy ilyen nyelvi emlékezésben:

Kató udvara

„Az ügyvédem … az orvosom …
szabónőm és kalaposom…
a fodrászom — a hentesem …” –
így nagyzolsz, hencegsz szép Katóm;
de még jobb lenne kedvesem,
ha mondanád: „a gyóntatóm”!

Egy kis nyelvtan

„Néha egy szócska közbecsúszik,
s a mondat már értelmet vesztett;
például más: „keresztet vetni”,
avagy „megvetni a keresztet”.

Böjti harangok

„Farsang táján szól a harang:
„dínom-dánom, dínom-dánom” …
A harangok zúgásából
most ezt halld ki: „bűnöm-bánom!”

Két katolikus ország

Mi különbség van Irland s Magyarhon közt? –
mit válaszol e kérdésemre Sire? –
„Hogy Írországban senki sem magyar,
Magyarországon meg mindenki ír.”

 

Holczer József

Kapcsolódó cikkünk