Zrínyi Miklós, a szigetvári hős – Magyar hősök, hadvezérek

Zrínyi Miklós, a szigetvári hős – Magyarország 1541 és 1566 közötti története a várháborúk kora. A törökök fő célja a magyar védelmi vonal megtörése volt, a legfontosabb várak elfoglalásával. A végvári vitézek óriási túlerővel szálltak szembe, és sokan mutattak példát hősiességből és hazaszeretetből. De még közülük is kiemelkedett Zrínyi Miklós és katonái önfeláldozása Szigetvár védelmében.

Zrínyi Miklós horvát nemesi családból származott, apja idősebb Miklós, anyja Korbáviai (Karlovic) Ilona. Pontos születési idejét nem ismerjük, de a források szerint halálakor 58 éves volt, így a valószínű dátum 1508 körül lehet, a helyszín pedig Zrin vára. Gyermek- és ifjúkoráról nagyon keveset tudunk. A család nem tartozott Horvátország leggazdagabb családjai közé, de nagybátyja, Korbáviai János 1521-ben Horvátország és Szlavónia bánja lett.

Elképzelhető, hogy az ifjú Zrínyi Miklós a kor nemesi szokásainak megfelelően apródként az ő udvarában nevelkedett, és itt tanulta meg a fegyverforgatást. Nem valószínű, hogy kiemelkedő humán oktatásban is részesült, de németül és latinul tudott.

Mohács után Zrínyi Miklós egyre többször vett részt a délvidéki harcokban. A törökök közvetlenül fenyegették szűkebb hazáját, így az ellenük folytatott küzdelem egész életét végigkísérte. A szultán 1529-ben megpróbálta Bécset elfoglalni, de az ostrom sikertelen volt. Egyes források szerint Zrínyi is részt vett a város védelmében, és vitézsége miatt V. Károly császár kitüntette. Ezt azonban több történész nem látja bizonyítottnak.

Az 1530-as évek zavaros időszak Magyarország történetében. A két király, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd egymás ellen harcolt, a magyar főurak egy része pedig érdekeinek megfelelően cserélgette a pártállását. Zrínyi Miklós édesapja is meglehetősen kétszínű viselkedést tanúsított, nemcsak Szapolyaival, hanem a törökökkel is kapcsolatot próbált tartani. Emiatt Ferdinánd sokáig bizalmatlan volt a Zrínyi családdal szemben.

Apja halálakor az ifjú Zrínyi Miklós még viszonylag kis földbirtokkal rendelkezett. Ez a helyzet alapvetően megváltozott, amikor nagybátyja gyermektelenül meghalt, és hatalmas birtokait ő örökölte. Anyagi és társadalmi helyzetén tovább javított Frangepán Katalinnal kötött házassága. A Frangepánok Horvátország egyik legnagyobb és legbefolyásosabb családjának számítottak. A házasságból hét gyermek született.

Apjával ellentétben Zrínyi Miklós mindvégig szilárdan Ferdinánd király híve maradt, bár az uralkodó sokáig nem bízott benne.

Ez a helyzet azonban a Katziáner ügy után megváltozott. Katziáner Ferdinánd hadvezére volt, és nagyon népszerű Horvátországban. 1537-ben jelentős sereggel indult a boszniai törökök ellen, de csúfos vereséget szenvedett, ami tehetségtelenségének volt köszönhető. A király dühében árulás vádjával bebörtönözte, de sikerült megszöknie, és Horvátországban összeesküvést szervezett Ferdinánd ellen. Zrínyi, aki korábban jól ismerte Katziánert, elfogatta, és tisztázatlan körülmények között megölette. Lehet, hogy ez erkölcsi szempontból nem volt tiszta dolog, de az uralkodó bizalmát megnyerte vele.

A magyar történelem hamarosan tragikus fordulóponthoz érkezett. 1541-ben a törökök csellel elfoglalták Buda várát, és az ország három részre szakadt. A következő évben Ferdinánd megpróbálta visszafoglalni a várat, de megfelelő haderő hiányában ez nem sikerülhetett. Zrínyi ezekben a harcokban is részt vett, és igazolta vitézségét.

Ezek után Ferdinánd megbízható hívének tartotta őt, grófi rangot adományozott neki, és kinevezte Horvátország és Szlavónia bánjának. Ezzel Zrínyi az ország egyik legfőbb méltósága lett. Csak a nádor, az országbíró és az erdélyi vajda jelentett magasabb rangot. Ezzel Zrínyi végleg túllépett szűkebb pátriájának, Horvátországnak határain, amit az is bizonyít, hogy a család új központja a magyarlakta területen fekvő Csáktornya lett.

Zrínyi Miklós élete végéig hű maradt az uralkodóhoz. Ugyanígy kitartott katolikus vallása mellett annak ellenére, hogy ekkor már a főurak között is jelentős mértékben tért hódított a reformáció. Továbbra is keményen harcolt a törökök ellen, bár ezekben a harcokban a 40-es évek némi enyhülést hoztak. Az összecsapások azonban folytatódtak, és a védelem költségeinek nagy részét Zrínyi saját jövedelméből fedezte.

A törökök következő nagy offenzívája 1552-ben zajlott, amikor jelentős várakat foglaltak el (Temesvár, Szolnok), és a délvidéken is voltak területi nyereségeik. 1556-ban a budai pasa serege megpróbálta Szigetvárt elfoglalni. A védő sereg Horváth Stancsics Márk vezetésével hősiesen ellenállt, míg végül megérkezett Zrínyi és Nádasdy Tamás felmentő serege.

1557-ben Zrínyi újabb magas beosztást kapott, a király tárnokmesterré és a dunántúli kerület főkapitányává nevezte ki. 1561-ben saját kérésére lett Szigetvár kapitánya. A vár fontos szerepet játszott a török utánpótlási vonalak megzavarásában. Zrínyinek az volt a véleménye, hogy a béke a törökkel csak átmeneti állapot, és előbb vagy utóbb várható egy nagy támadás. Katonái ezért folyamatosan zaklatták az utánpótlást biztosító török csapatokat. Ezért a szultáni udvar, a Porta panaszt is emelt Bécsben a kapitány ellen, de Zrínyi nem változtatott politikáján. Felajánlotta ugyan a királynak, hogy lemond posztjáról, de ezt az uralkodó nem fogadta el.

1566-ban bekövetkezett, amitől Zrínyi tartott, az idős szultán, Szulejmán óriási hadsereggel támadt Magyarországra. A sereg létszámáról eltérőek a becslések, de valószínűleg 80 ezer fő lehetett. A hadjárat céljáról is megoszlik a történészek véleménye. A legvalószínűbb az, hogy a szultán végre akarta hajtani élete nagy tervét, Bécs elfoglalását. Nem a szokásos útvonalat követte, így utánpótlási vonalai biztosítására alapvető fontosságú volt Szigetvár bevétele.

Zrínyi a támadás hírére vállalta a vár védelmét. Nádasdy özvegyéhez írott levelében kijelentette, hogy a várat élete árán is megvédi. A török hadsereg augusztus elején körülzárta Szigetvárt, és 6-án megkezdte az ostromot. Szigetvár nem tartozott a legerősebb erődítmények közé, de a mocsaras terület jó természetes védelmet jelentett. Zrínyi parancsnoksága alatt 2500 magyar és horvát katona védte a várat. Miután a törökök elfoglalták a külső várat, a védők létszáma 800-ra apadt, akik a belső várba vonultak vissza, ahol a helyzetük egyre reménytelenebb lett.

Időközben Bécs mellett nagy birodalmi sereg gyülekezett a király, Miksa vezetésével. Célja azonban csak Bécs védelme volt, így meg sem próbálkoztak Szigetvár felmentésével, bár értesültek a védők kétségbeejtő helyzetéről.

Szeptember 6-án meghalt az agg Szulejmán, valószínűleg agyvérzésben az elhúzódó és óriási veszteségekkel járó ostrom miatt. Egyes források szerint a törökök legalább tízezer, mások szerint húszezer katonát veszítettek. A szultán halálát a török vezér, Szokollu (Szokolovics) Mehmed eltitkolta a sereg előtt, mert attól tartott, hogy a katonák nem lesznek hajlandóak az ostrom folytatására. Állítólag a halott uralkodót kiültették a sátra elé, hogy a sereg azt higgye, még életben van.

A rommá lőtt vár védelme egy lőporrobbanás után kilátástalanná vált. Szeptember 8-án Zrínyi Miklós és megmaradt katonái a megadás helyett a hősi halált választották. Kirohantak az ostromlókra, és hősies küzdelem után valamennyien életüket vesztették. Zrínyi fejét a török parancsnok elküldte Miksának. A hősnek végül Csáktornyán adták meg a végső tiszteletet.

A szocialista időszakban Zrínyit is utolérte a deheroizáló történelemszemlélet. Elsősorban azt próbálták kidomborítani, hogy fő célja a birtokainak növelése és védelme volt, és ehhez minden eszközt felhasznált. Kevesebbet szóltak arról, hogy Zrínyi Szigetvár védelmével és hősi halálával a hazaszeretet és az önfeláldozás csodálatos példáját adta az utókor számára. Száz évvel később dédunokája állított emléket neki és hős katonáinak a Szigeti veszedelem című eposzában.

 

Weninger Endre

 

A szerző korábbi cikke e sorozatban:

Hunyadi János – Magyar hősök, hadvezérek