Ha a szólások és közmondások a magyar nyelv fűszerei, – amiről nemrég olvashattak, – akkor a hangulatfestő és hangutánzó szavak a magyar nyelv „ékszerei”. Felöltöztetik a hétköznapi nyelvet, hangulatossá, szemléletessé teszik a mondandót.

hangulatfesto

A hangutánzó szó állati, emberi vagy természeti hangjelenséget felidéző hangsor. Több nyelvben a hangokat azonosan vagy hasonlóan adják vissza. Például a magyar kakas kukorékol. Eszperantóul kokeriko, dánul kukeliky, szlovákul kikiriki, németül kikeriki ugyanez az állathang. A hangutánzó igéket is lehet a felidézett hangfélék szerint osztályozni:

• állati hangok: mekeg, röfög;
• állati és emberi hangok: csámcsog, hörög;
• emberi hangok: dadog, nyafog;
• természeti hangok, zörejek: csobog, loccsan

Ezek főleg igék. Az ősi örökség elemei. Létrejöttük indítéka az érzelmeknek spontán hangkitöréssel vagy bizonyos tartalmaknak hanggal való kifejezési szándéka. A szó hangalakja és jelentéstartalma között szoros, reális kapcsolat van, amely rendszerint a szó későbbi élete során is megmarad, ezért általában könnyű a hangutánzó jelleget felismerni: búg, hörög, pukkan, sziszeg, szörcsög.

A kisgyerek beszédtanulásakor ezeket a szavakat mondja ki először. Rámutat a kutyára, és azt mondja: „vau”.

„A természet is elcsendesedett, …még a lovak sem szuszogtak, az ebek kussoltak,… a róka nem rítt, a kabóca nem pörcögött, a bagoly nem sóhajtott, a harkály nem kopogott, a fülemüle nem csattogott, a varjú nem rebbent, a vadliba nem gágogott, a vércse nem vijjogott, a galamb nem burukkolt, a gerle nem nyögdécselt, a szarka nem csörgött, a bíbic nem sírt, a pacsirta nem hangicsált, a fürj nem trityegett, a nádiveréb nem káricsolt, a vízityúk nem pittyegett, a szalonka nem pisszegett, a gólya nem pattogott, a holló nem kotyolt.” /Részlet Cserna-Szabó András: Sömmi c. kisregényéből/
Művészi!

A hangulatfestő szavak hangalakja nem hangokat tükröz, hanem valamilyen mozgás, cselekvés, illetve tulajdonság hangulatát képes sejtetni, sugalmazni; pl. piszmog, szöszmötöl, bíbelődik; hebehurgya, bumfordi, tutyimutyi. Az irodalmi szövegekben megnő a hangutánzó és a hangulatfestő szavak stílusértéke, mert más szavakhoz képest több hangulati-érzelmi-gondolati jelentéselem kapcsolódhat hozzájuk.

Fontos elemei a költészetnek, a szépirodalomnak, de a választékos közbeszédnek is. A hangulatfestő szavak jórészt a nyelv tréfás, játékos alkotásai. Közülük néhány humoros, csúfolódó hatású. Pl.: pipogya, hóbortos, fancsali, piszmog. A mesékben is gyakori. A medve: baktat, cammog, battyog, bandukol, kódorog, cselleng, araszol, ténfereg.

A hangulatfestő szavak között említhetjük azokat a szavakat, amelyeket a gyermek-, illetve dajkanyelv teremtett. Az ebbe a körbe tartozó fogalmakat sajátos hangulatú hangsorok fejezik ki: báb, baba, cici, csecs, papi, pép, tente stb.

Szinte minden család nyelvi emlékei között van pár példa arra, hogy a legfiatalabb családtag mit mondott, mikor kicsi volt, hogyan utánozta valaminek a hangját, milyen baba-nyelv jellemezte őt. Ez olyan momentum, amiről szívesen beszélget minden generáció.

A hangutánzó és a hangulatfestő szavak természetesen rokonságban állnak egymással.

De míg az első csoport elemei hangjelenségeket tükröztetnek hangokkal,hiszen hangutánzók, a második csoportba tartozók érzelmi tartalmakat (elsősorban mozgást és állapotot) adnak vissza hangokkal. A két típus között átmeneti sáv is található: ebbe olyan szavak sorolhatók, amelyek eredendően a mozgással járó hangjelenségeket fejezték ki, de a hangbenyomás fokozatosan háttérbe szorult az állapot- vagy mozgásbenyomás mögött: csoszog, durmol, suvaszt, vacog stb.

Használjuk gyakran, öltöztessük fel gondolatainkat szóban és írásban a hangutánzó és hangulatfestő szavak adta lehetőségekkel, mivel ezek lassan megritkulnak a közbeszédben, a mindennapos alkalmazásban életre kelnek!

„Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni.” (Illyés Gyula: Ki a magyar?)

Íme, itt egy játék! Tegyenek egy próbát!

 

 

Kapcsolódó cikkünk:

A magyar nyelv „fűszerei”: szólások, közmondások

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona