KÖNYVESPOLC: Elle van Rijn: Az amszterdami árvák – Irodalmi, történelmi utazásra invitálom Önöket több mint 8 évtizeddel ezelőtti korba. Legtöbben /szerencsére / csak történelemórákon hallhattunk róla, vagy realista filmeken láthattuk.
A regény a második világháború idején, 1942–1943-ban játszódik Amszterdamban, és valós történeten alapul. A főhős valós személy, Betty Oudkerk, a háború után is tanúságot tett a mentőakciókról. A téma örökérvényű.
A könyv borítója – Bookline
A regény középpontjában a tizenhét éves zsidó lány, Betty Oudkerk áll, aki a német megszállás alatt működő amszterdami zsidó bölcsődében dolgozik. Mivel 1942-ben járunk, Betty hamar felismeri: „…vannak „ők” és vagyunk „mi”…” A „mi” alatt a zsidókat kell érteni. A német megszállás legsötétebb éveibe kalauzol el az író. A zsidó lakosságot ekkor már rendszeresen összegyűjtötték és deportálták. Betty bátor és érzékeny fiatal lány, és egyre inkább felelősséget érez a gyerekekért. Motivált, mély empátiát érez a gyerekek iránt, ugyanekkor jogos az erkölcsi felháborodása a német intézkedései miatt.
A kor körülményei eleve nem jók a háború miatt: pl.: minden reggel tetűfésűvel átfésülik minden gyerek haját, s akiében 20 élő tetűnél több van, hazaküldik. (A bent maradottakat újra és újra kezelik.) A családja is megszenvedi ezt az időszakot: elkobozzák a házukat, textilkereskedésüket. A bölcsődében dolgozók ideiglenes mentességi papírral rendelkeznek. Ez nagy kincs. A holland lakosság egy része szolidáris a szenvedőkkel: maga is csillagot rak fel a legkomikusabb helyekre: az utcaseprő a szemetes kocsira, a kutyasétáltató a kutyusra…
Nem mindenki ilyen: volt, aki „fejpénz” ellenében feladja ismerőseit, szomszédait. „Valahányszor azt hittük, ez volt a vége, több már nem is jöhet, mindig kihirdetnek valami új rendeletet, amely így vagy úgy, de mindenkit érint.” A szereplők egy olyan világban élnek, ahol állandóak a razziák. A hollandok híresek a visszafogott, ironikus humorukról, és ez a regényben is megjelenik: pl. a sok sárga csillag miatt a Zsidó negyedet Hoolywoodnak nevezik.
A bölcsivel szemben épült színház épülete, a Hollandsche Schouwburg egy gyűjtőhely, ahol a gyerekeket elszakítják a szüleiktől, listával ellátva a bölcsődébe viszik. Itt várták a deportálást a zsidó családok sokszor napokig, embertelen körülmények között. A helyzet életveszélyes, mégis megszületik a döntés: titokban kimenekítik a gyerekeket, mielőtt a deportáló vonatok elindulnának. A bölcsőde dolgozói – fiatal nők és férfiak – hamar felismerték, hogy a gyerekek sorsa megpecsételődött, ha nem cselekszenek. A holland ellenállással együttműködve titokban kimenekítették a kicsiket, hamis papírokkal, rejtegetéssel, vidéki családokhoz juttatva őket.
Bölcsődei csoport 80 évvel ezelőtt – Fortepan
A műveletet Henriëtte Pimentel, a bölcsőde igazgatója irányította teljesen titokban. Ő is valós személy. A mentőakciók egyik kulcsfigurája, szervezője. A regényben is központi szereplő, aki példát mutat bátorságból és emberségből. Betty nap mint nap bizonyítja, hogy érzékeny, figyelmes, ugyanakkor rendkívül erős belső tartással rendelkező fiatal nő. Nem hősként indul: egyszerű lány, aki szeretne segíteni, és aki a bölcsődében végzett munkáját természetes kötelességnek érzi. A háború azonban olyan helyzetekbe sodorja, ahol a „kis” döntések is élet-halál kérdésekké válnak.
A holland ellenállók a háttérben dolgozó hálózat. Ők biztosítják a hamis iratokat, a rejtekhelyeket, a vidéki családokhoz való eljuttatást. A regényben sokszor csak röviden tűnnek fel, de nélkülük a mentőakciók nem valósulhattak volna meg. Ők testesítik meg a civil kurázsi legmagasabb formáját. Mit tehet egy egyszerű ember a gonosszal szemben? Betty karakterének legmélyebb drámája az, hogy fél a lebukástól, fél a megtorlástól, fél attól, hogy hibázik, és emiatt egy gyermek meghal. Mégis újra és újra cselekszik. Gondolatai: ”…mi pedig egyre inkább átsodródunk a lét árnyékos oldalára, és nem sokára teljes sötétség fog körülvenni minket.”
Saját családját az öccse és a kórházban éppen szolgálatban lévő nővére kivételével elviszik. A gyerekeket sokszor külső tulajdonságaik alapján keresik meddő asszonyok. (Szőkét, kékszeműt) Máskor „sétálós módszerrel” bújnak ki a szabályok alól. Csoportséta, levegőzés címén. A csoport bekanyarodik egy mellékutcába, – kivéve azt a pár gyereket, aki tovább megy, ahol ismeretlen emberek elviszik őket biztos helyre,- a létszám pedig úgy lesz hiánytalan, hogy az épületben bentmaradtakból vagy az ablakon át, vagy az oldalsó bejáraton át annyi gyereket állítanak a sor végére, amennyit kimentettek. Persze ez a létszám-zsonglőrködés nagyon kockázatos.
Sokszor játékbaba van a pólyában, – az élőt eldugták. Egyszer hamisított paranccsal 17 gyereket sikerült teherautón elmenekíteni. Minden pillanatban ott a lebukás veszélye, a gyerekek sorsa bizonytalan. 1943. szeptemberében minden mentességet felfüggesztenek. Így már a dolgozók is beleeshetnek a transzportba. Szorul a hurok, szigorítanak a németek. A regény során Bettyből a bizonytalan, félénk lányból olyan fiatal nő lesz, aki képes szembenézni a félelemmel, és vállalni a kockázatot másokért. A bátorsága nem harsány, hanem csendes, kitartó, emberi.
Amszterdami városkép – Internet
Henriëtte Pimentel – a bölcsőde szíve és motorja. Karizmatikus, határozott, szervezőkészséggel megáldott vezető, aki képes rendet tartani a káoszban is. A gyerekek iránti szeretete és felelősségérzete határtalan. Célja a bölcsőde védenceinek megmentése. Motiválja az a tudat, hogy ha ő nem cselekszik, senki más nem fog. A fiatalok – köztük Betty – tőle kapják a bátorságot és az iránymutatást. A regényben ő testesíti meg a „vezető, aki nem parancsol, hanem példát mutat” rokonszenves típusát. A valóságban több mint 600 gyermeket mentettek meg a deportálástól.
Elle van Rijn regénye különleges, mert valós történeten alapul, dokumentált eseményekkel. A női hősök bátorságát és a gondozónők és önkéntesek kollektív hősiességét állítja középpontba. A háború borzalmai mellett az emberi jóság és összefogás erejét mutatja be. A regény egyik legszebb vonása, hogy nem csak egyetlen hősre épít, hanem egy egész közösségre. A mellékszereplők – fiatal nők, diákok, ellenállók – mind más-más személyiségek, de közös bennük: a félelem ellenére vállalt kockázat, a kiszolgáltatott gyerekek iránti szeretet, a csendes összefogás ereje.
Ők azok, akik a gyerekeket kicsempészik, rejtegetik, hamis papírokat szereznek. A regényben sokszor névtelenek maradnak, ezzel is hangsúlyozva: a hősiesség nem mindig látványos, és nem mindig jutalmazzák. A főhős, Betty karakterének egyik legszebb vonása, hogy nem különleges képességei miatt válik hőssé, hanem azért, mert nem tudja tétlenül nézni a szenvedést. A regényben többször is olyan helyzetbe kerül, ahol választania kell: engedelmeskedik-e a megszállók parancsainak, vagy követi a lelkiismeretét. Betty döntései mindig a gyengék védelme felé mutatnak.
Elle van Rijn írásmódja erősen támaszkodik a valós történelmi eseményekre. A stílus jellemzői: pontos, hiteles részletek a zsidó bölcsőde működéséről, valós személyek (pl. Betty Oudkerk, Henriëtte Pimentel) szerepeltetése, a háborús Amszterdam tárgyilagos, mégis érzékletes bemutatása. Empatikus, érzelmileg gazdag elbeszélés. Bár a történet valós, a szerző nem száraz történelmi beszámolót ír. Úgy ír a borzalmakról, hogy közben megőrzi a méltóságot és a finomságot. Nem hatásvadász. A visszafogott, mégis folyamatos feszültség a regény egyik legnagyobb ereje. A női tapasztalat, a gondoskodás és a csendes ellenállás finom, árnyalt ábrázolása adja a mű lelki mélységét.
A szerző, Elle van Rijn – lira.hu
Elle van Rijn (1967–) holland írónő, aki eredetileg színészként és forgatókönyvíróként vált ismertté. A későbbiekben fordult az irodalom felé, és mára több sikeres regény szerzője. A művészet több ágában is otthonosan mozog. Ez a sokoldalúság érződik a stílusán: filmszerű jelenetek, élő párbeszédek, erős érzelmi fókusz. A női sorsok és a történelem krónikása.
Aki szereti a feszültségekkel, izgalmakkal teli olvasnivalót, ami megrendítő is egyben, mihamarabb vegye kézbe ezt a kötetet. A szerző megmutatja az Olvasónak, a történelem legnehezebb pillanataiban is léteznek olyan emberek, akik a jóságot választják.
A könyv az ATHENAEAUM Kiadó munkája.
Farkas Ferencné Pásztor Ilona
