Az olvasás és az irodalmi művek értelmezése a világ megismerésének olyan módja, amely hatással van a hétköznapi élet minden napjára. Az irodalomról való gondolkodás nem csupán művekről való gondolkodás, hanem bármilyen típusú szöveg értelmezésének és az arról való beszédnek egy olyan szintje, amely segítségével árnyaltabban tudunk kapcsolódni másokhoz, magunkhoz és a világhoz is.

irodalmi mu

„Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.” (Márai Sándor)

A kötelező olvasmányok akkor fogják betölteni a szerepüket, ha olvasásuk összhangban van az egyébként az interneten szocializálódó, sorozatokon felnövő „átlagos” és egyben a világra nyitott gyerek és kamasz nyelvi kompetenciájával, érdeklődésével. Van, aki nem szeret és nem tud a szó lényegi érdemében olvasni, mert nem neki való műveket vesz a kezébe. A klasszikus irodalmi műveket csak a belőlük készülő filmként nézi meg. /Ami pár évtizeddel ezelőtt még rendkívül kínos megoldásnak számított./

Élvezettel olvasni és az olvasottakról érdemben beszélni, vitatkozni csak akkor fog tudni egy felnőtt is, ha olyan műveket vesz a kezébe, – legyenek azok klasszikus vagy kortárs alkotások, – amelyek olvasása nem támaszt irányába lehetetlen elvárásokat, könnyen érthetők és élvezhetők. A biztos háttérismeretek (pl.: történelem, földrajz stb…) valójában segítik az adott regényekben, drámákban és versekben való eligazodást.

irodalmi mu
Az esztétikai kritériumoknak sokkal több irodalmi mű mű felel meg akár egy szerző életművén belül, mint amennyit az érdeklődők elolvasnak. (Vannak „könyvfaló” kivételek!)

Nem baj, ha nem a „legnagyobb” regényt olvassuk el egy író művei közül, mert sokkal fontosabb lenne, hogy olyan műve kerüljön először a kezünk közé, amihez a legjobban tudunk az adott életkorban csatlakozni. Amely „megszólít bennünket.”

A könyv, az irodalom az értékközvetítés és a lelki egészség megőrzésének az eszköze. Az olvasása ünnep az életünkben. Élményekkel gazdagodunk, melyek segítségével oldódik feszültségünk, problémánk. Az olvasás mint értelmi tevékenység a szellemi és érzelmi réteg megmozgatásán kívül ösztönzi belső aktivitásunkat, ugyanakkor énerősítő is. Csendet kíván.

Arról, amit olvastunk, csak egy bizonyos idő eltelte után tudunk beszélni, mert még egy ideig a könyvben élünk. Együtt lélegzünk a szereplőkkel, szenvedünk, boldogok vagyunk. Ennek ellenére rohamosan csökken a könyvet olvasók száma. Gereben Ferenc olvasásszociológus felmérése szerint a felnőttek több mint fele évente egyetlen könyvet sem olvas el. Az olvasás, a szépirodalom iránti érdeklődés tehát radikálisan csökken.

irodalmi mu

Pedig mennyi minden szól mellette: gyarapítja szókincsünket, tükröt tart elénk, alakítja egyéniségünket, gazdagítja viselkedési szokásainkat, mintát nyújt stb. Emberi válsághelyzetekben, válaszúton hűséges segítőtárs az irodalom. Nincs annál szebb hivatása az irodalomnak, a szó művészetének, mint hogy átsegítsen az emberi élet buktatóin.

Egy-egy megoldhatatlannak látszó helyzetben olvasott vers már hangulatánál fogva gyógyír sebeinkre, a könyvek pedig a maguk mondanivalóival irányt adnak, s a nehézségek megoldásában segítenek. Ezzel gyógyítanak, ezzel szolgálják a célt: az emberi lélek harmóniájának helyreállítását.

Hegedűs Géza írja: „…a jó irodalom kikapcsol, és ugyanakkor bekapcsol. Nagy gondokkal terhel, de meg is pihentet tőlük. Az irodalom egyszerre nevel, tanít, szórakoztat, gyönyörködtet,buzdít, elandalít… vagyis: élménnyé teszi bennünk az egész valóságot.”

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Könyvekről, irodalmi művekről itt is írtunk

 

Hozzászólások