Ravenna és Umbria – 2. rész: A misztikus Umbria

Ravenna és Umbria – 2. rész: A misztikus Umbria – Egy júniusi utazás emlékére – Olaszországi utazásunk következő állomása Umbria régió volt. Utunk az Adriai-tengertől az Appeninek vadregényes hegyei között vezetett. Érdekes volt megfigyelni, hogyan változott a táj a mediterrán parttól a magas hegységig. Eleinte pálmafák és píneák szegélyezték utunkat, majd egyre magasabbra törve lombos erdőket, fenyőerdőket és kopár sziklás hegyoldalakat láttunk.

Később azt is megfigyeltük, hogy a hegyek északi, keleti oldalát inkább a mi erdeinkhez hasonló növények borítják, a nyugati, déli hegyoldalakon pedig, ameddig a szem ellát, hatalmas olajfaültetvények jelzik a mediterrán jelleget. A mezőgazdasági területek felett virágos bokrok, fűszernövények illata keveredett a levegőben: zanót, kakukkfű, olasz szalmagyopár. És persze jó hangosan ciripeltek a kabócák.

A szállásunkat úgy választottam meg, hogy csillagtúraszerűen minden érdekes látnivalót könnyen elérjünk. Egy agriturizmo, vagyis az olasz falusi turizmus vendégszobájában laktunk, ahol helyi termékekből összeállított reggelit és vacsorát is kaptunk.

Assisi Szent Ferenc nyomában

Umbriában a fő célunk az volt, hogy Assisi Szent Ferenc nyomába eredjünk. A legfontosabb zarándokhely Assisi. Innen indult el Francesco, a gazdag posztókereskedő fia, hogy szegénységben szolgálja Istent, építse újjá az egyházat. Útját csodák követték, és sok-sok legenda fűződik életéhez. Mai szemmel hihetetlen, hogy milyen távolságokat, magas hegyi ösvényeket járt be, milyen körülmények között lakott, imádkozott.

Assisi a zarándokok városa, a világ minden tájáról özönlenek a szentet tisztelő hívek: papok, apácák, iskoláscsoportok, magányos gyalogos zarándokok, akik a Szent Ferenc zarándokutat járják. A kapun átlépve egy nyüzsgő középkori városba csöppentünk. Az épületek az 1100-1200-as évek óta semmit sem változtak. Először az 1140-ben épült Szent Rufino székesegyházat tekintettük meg, ahol Ferencet és Szent Klárát megkeresztelték. Ezután a Szent Klára bazilikában tisztelegtünk a klarissza apácarend megalapítójának sírjánál, és elmerengtünk a híres feszület előtt, ami sok mindenben megváltoztatta Ferenc életét.

Innen a legfontosabb zarándokhelyre sétáltunk, az Assisi Szent Ferenc bazilikába, ahol az alsó templomban fejet hajtottunk Szent Ferenc sírja előtt. A felső bazilika meglátogatására elsősorban Giotto festményei miatt vágytam. A festő, mint egy képregényben lefestette a szent életének legfontosabb eseményeit. 1997-ben hatalmas földrengés rázta meg Umbriát. Az egész világ megrendülve figyelte azokat a képsorokat, amik a földrengés pillanatában készültek a felső bazilikában. Micsoda veszteség! Giotto képeinek egy része elpusztult. De az olasz restaurátoroknak, önkéntes segítőknek köszönhetően 2006-ra elkészült a megrongálódott Giotto freskó, melyet 80 ezer konfetti nagyságú darabból állítottak helyre.

Aki Assisibe látogat, nem hagyja ki a Szent Damiano templomot és kolostort. A kegyhely azon a helyen épült, ahol Ferenc meghallotta Jézus hangját. A legenda szerint a kereszten függő Krisztus Ferenc felé hajtotta fejét, és kérte, hogy építse fel a házát, mely romokban hever. Ezt a keresztet láttuk a Szent Klára bazilikában. Ferenc ezért a testvérekkel együtt azonnal templomépítésbe kezdett. Később a kolostoregyüttest átadták Klárának és a hozzá csatlakozó apácáknak. Ferenc itt írta meg gyönyörű művét, a Naphimnuszt, amit Kodály Zoltán dolgozott fel vegyeskari művé. Később Ferenc életútja megmutatta, hogy az Úr az egyház újjáépítésére gondolt.

Az Assisibe látogatóknak csak kis hányada keresi fel a Monte Subbasio hegy oldalában épült Eremo delle Carcerit. A remeteségben sokszor imádkozott Szent Ferenc. A helyhez szép legenda fűződik: itt prédikált a madaraknak, amikor azok a tölgyfa ágai között ültek. A kolostorban meg lehet nézni azt a barlangot, ahol Ferenc visszavonult imádkozni. Később e kis barlangcella köré épült fel ez a méretes kolostoregyüttes.

1224-ben, vagyis pontosan 800 éve kapta meg Szent Ferenc a Stigmákat a Toszkána és Umbria határán meghúzódó Monte della Vernán, egy olyan helyen, ahol a természet és a spiritualitás csodálatosan összefonódik. 1224 nyarán imára és csendre vonult vissza kérve az Urat, hogy képes legyen teljes mértékben átélni Krisztus szenvedését. Isten meghallgatta kérését, és a Stigmákat, vagyis Krisztus szenvedésének külső jeleit küldte Ferenc testére.

A La Vernát körülvevő erdők számos túraútvonalat rejtenek. Közvetlenül a kolostor mellett két sziklaképződményhez is lesétálhatunk. Az egyik szikla hasadékában imádkozott Szent Ferenc, a másik egy rövid, de annál izgalmasabb szurdok.

A kolostor szentélyét és falait nem freskók vagy márványszobrok díszítik, hanem Andrea Della Robbia reneszánsz szobrász mázas terrakottáiban gyönyörködhetünk, melyek különleges, meghitt légkört teremtenek.

„Egy óriási, kopár, olasz stílusú hegy oldalában húzódik meg, mintegy rémülten, felfelé menekvés közben leroskadva, a város. Amint az ember ránéz, nincs egy háza sem, ami ne volna sokszáz éves” – írta Szerb Antal Gubbióról.

A városfalon belül sétálva az író Utas és holdvilág című regénye jutott eszünkbe: sötétszürke kőből épült magas házak között jártunk, és megborzongtunk, mikor először feltűnt az egyik bejárat mellett a halottak kapuja. Minden ajtó mellé, kicsit magasabbra nyitottak egy másik nyílást, amin a halottakat vitték ki a házból. Ezt azonban azonnal befalazták, hogy ne tudjon visszamenni a házba a halott szelleme.

Egy műemlék felvonóval, ami úgy nézett ki, mint egy dróthálóból készült kalicka, felvitettük magunkat Szent Ubaldo kolostorába. A regény szerint itt élt ferences szerzetesként a főhős barátja. A templomban láttuk azokat a fából készült „gyertyákat”, ceriket, amiket Szent Ubaldo ünnepén erős férfiak keresztülhurcolnak a városon. Ezt a jelenetet a Don Matteo című filmsorozat egyik epizódjában lehetett látni.

Természetesen Gubbiohoz is fűződik Szent Ferenc legenda: ottjártakor egy garázda farkas tartotta rettegésben a várost. A szelíd ember nem félt tőle, az állat lelkére beszélt. A lakókat meggyőzte, hogy a farkas csak az éhsége miatt támadott. A Szent közvetítésével alkut kötöttek: a farkas felhagy a garázdálkodással, az emberek pedig élelemmel látják el az állatot. A Szent és a farkas szobra a róla elnevezett templom mellett látható.

A következő részben Umbria még több középkori városába látogatunk, de a hegyeket sem kerüljük el.

 

Korompai Mónika

Fotók: a Szerző

Kapcsolódó cikkeink az Utazás rovatunkban