Aki a fiatalok nyelvén is értett… – 25 éve, 1992. május 11-én hunyt el Kolozsvári Grandpierre Emil író, kritikus, műfordító. 85 életévéből mintegy 60-at az írásnak, az irodalomnak szentelt. Hatalmas tárgyi tudása, gondolatgazdagsága, stiláris emelkedettsége közkedveltté tette az olvasói körében.

Kolozsvári Grandpierre Emil

Szeghalmi Elemér így méltatta: „Túlzás nélkül mondhatom, hogy keresztény szellemű ember volt minden frivolsága és nyíltsága mellett is.” Rónay György pedig „századunk /tehát a XX. század/ kiemelkedő magyar esszéistájá”-jának nevezte Kolozsvári Grandpierre Emilt.

A Grandpierre különben francia családnév. A XVII. századi vallásüldözés elől a francia ükapa Svájcon át Erdélyig menekült. Gyorsan elmagyarosodott, ám a vezetéknév tovább öröklődött. Grandpierre Emil pedig már pályája kezdetén kiegészítő írónév-elemként viselni kezdte a szülővárosára utaló melléknévi jelzőt.

Most arra a mondhatni polihisztorra emlékezzünk, aki minden korosztály nyelvében jártas volt. Illetve minden korosztályhoz szólóan átérezte a nyelvi-nyelvvédő küldetését. A mi nemzedékünket, a most 60-70-eseket a múlt század közepén szép népmesekötetekkel ajándékozta meg.

Ilyen volt például „A csodafurulya”, a „Folton folt király” meg még „A lóvátett sárkány”. Külön öröm volt, hogy a ritkán használatos szavakat megmagyarázta. Így máris belénk plántálta a népnyelv iránti érdeklődést. Tőle tudtuk meg, hogy bucskál = bukfencezik; a rocska = egyfülű faedény; vagy hogy a celebula cókmókot jelent.

A gyermektől egy lépés az ifjúság. E korosztálynak meg eleve a nyelve érdekelte egész pályája során. Tehát még akkor is, amikor már évtizedekkel járt előttük. Épp 60 éves, amikor Abody Bélának adott interjújában kifejti:

… A fiatalok egy része tervszerűen túlozza a szlenget. Amolyan nyelvi kamaszkor ez. Három-négy év után megtérnek a köznyelvhez, vagyis semmivel sem használnak több szleng-kifejezést, mint azok a felnőttek, akik, miközben elítélték őket a szóhasználatukért, ennek felét-negyedét észrevétlen átvették. …

1984-ben már 77 éves. A rádióújság riportere szintén a tizenévesek rétegnyelve felől faggatja. Az aggodalmaskodó fiatal rádióst ekképp nyugtatgatja Kolozsvári Grandpierre:

Mennyivel egyszerűbb s színesebb „kellemetlen” helyett „ciki”-t mondani. Kellemetlen helyzet annyi mint: ciki szitu. S milyen szemléletes, ha egy szerelmesre azt mondjuk, hogy bezsongott vagy begerjedt. A szleng dinamikusan fejlődő része nyelvünknek. Ezért kiátkozás helyett inkább meg kell ragadni, s egyengetni, nyesegetni.

                                        

Kolozsvári Grandpierre Emil azonban a felnőttek nyelvét, stílusát illetően már egyáltalán nem ilyen elnéző! Nékik már olykor vitriolos, elmarasztaló az üzenete. Teszi ezt elsősorban az esszé nyelvén. A továbbiakban ilyen sorokat emeltünk ki különféle nyelvi értekezőprózai remekeiből:

A rossz szó makacs. Ha kidobod az egyik nyílászáró szerkezeten, visszatér a másik nyílászáró szerkezeten.

Abszurdum, hogy egy köznyelvi szó mást jelentsen jogásznyelven, mint köznyelven. A jogszabályok titkosírásszerű megfogalmazása önellentmondás, hisz a törvény ismerete mindenkire nézve kötelező.

Ha valaki a szaknyelv szemszögéből ítéli meg a műveltség és a nyelv egészét, az ugyanolyan eredményeket ér el, mint aki börtöne ablakára fölszerelt látcsővel kutatja a csillagos ég titkait.

A nyelvvédelem és nem a nyelvművelés legfontosabb föladata az volna, hogy őrködjék nyelvünk fogalmi tisztaságán.

Valamennyi szakma saját különleges nyelve kialakításán munkálkodik. Ha becsvágyuk teljesül, annyi magyar nyelv lesz, ahány szakma, s annak, aki egyik szakmából át akar menni a másikba, elölről kell kezdenie a magyar nyelv tanulását. És ha életünkben ötször-hatszor kénytelenek vagyunk megtanulni magyarul, ki a csudának marad ideje idegen nyelveket tanulni?

Van a népnyelv és a köznyelv mellett egy harmadik, ugyancsak kiaknázatlan forrás: a nyelvújítás elsikkadt szavai, amelyek közül soknak ma is hasznát vehetnők.

Az argó durván a fiatalok egészséges lázadása az elszürkült, elgépiesedett, elbürokratizálódott nyelv ellen. Csoportnyelv lévén, azért változik olyan gyorsan, hogy azok, akik ellen lázadnak, ne tanulhassák meg a beszédüket; ne értse meg őket se a zsaru, se a nyelvész.

Minden olyan szó nyereség, amelynek funkciója van. Nyereség az olyan szó is, amely ugyanazt a funkciót eredményesebben végzi el, mint egy másik, rövidebb, kevesebb benne az E és É, ez a két magánhangzó, amelynek vészes terjedése monotóniába készül fullasztani egész nyelvünket.

A nyelv védelme: a köznyelv védelme. A nemzeti érdek azt kívánná, hogy a köznyelv minél tisztább, minél világosabb, minél közérthetőbb legyen, és szókincsében minél többet öleljen magába az általános műveltségből.

Sajnos tudósaink elmulasztották a népnyelv kincseit nyilvántartásba venni, vagy ha mégis megtették, gyűjtésük a nagyközönség számára hozzáférhetetlen. Holott a huszonnegyedik órában vagyunk, Herder órájában, hiszen a fiatalok városba áramlásával s a falun rekedt öregek kihalásával a népnyelv gyakorlatilag megszűnik.

Mindannyian tudjuk, hogy az írás föltalálása fordulópont volt a műveltség történetében. A mi műveltségünk történetében most kezdődik a beszéd elfelejtésének korszaka, amely ugyancsak fordulat lesz, ha idejekorán meg nem akadályozzuk.

 

 

 

Elhangzott a Tetten ért szavak című rádióműsorban (rövidítve, módosítva) 2017. május 11-én.

Holczer József

 

 

 

Hozzászólások