A mai nappal megkezdődött az Arany János-emlékév, 200 éve született a magyar irodalom máig legnagyobb alakja. Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő.

Szülőhelyem

Szülőhelyem, Szalonta,
Nem szült engem szalonba;
Azért vágyom naponta
Kunyhóba és vadonba – írja egyik versében 1865 körül.

A költőfejedelem emblematikus alakja volt korának, de igazán ismertté az 1846-ban írt elbeszélő költeménye, a Toldi tette, amely a Kisfaludy Társaság irodalmi pályázatára készült. A pályázatot megnyerve egyszerre ünnepelt költő lett. Felnőtt korára olyan műveltségre tett szert, hogy a világirodalom remekeiből (latin, görög, német, angol és francia nyelvből) számottevő fordítói munkát is végzett. Ezek közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.

Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, aki gazdag szókinccsel rendelkezett. Műveiben 60 ezer körüli egyedi szót használt, ezzel messze fölülmúlta költőtársait. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt.

Korai időszakának legismertebb versei a Rab gólya és a Nemzetőr dal, majd későbbi lírája a Nagykőrösön töltött évekhez köthető, ahol a református főgimnáziumban magyart és latint tanított. Legjelentősebb verseiből néhány: a Toldi-trilógia, Buda halála, Letészem a lantot, V. László, Szondi két apródja, Családi kör – majd a késői korszakának balladái, az „Őszikék”. Két kedves, talán kevésbé ismert versét osztom meg itt és most az érdeklődő olvasóval:

Csalfa sugár

Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem tavasz;
Kislány, ne sóhajts még,
Nem tudod, mi az.

Bokor új hajtását
Letarolja fagy;
Lány kora nyílását
Bú követi, nagy.

Szánnám a bokorkát
Lomb- s virágtalan:
S a lányt, a botorkát,
Hogy már odavan!

Reg és est

Szeretem a reggelt,
Mikor a jegenyék sudarára
Legelébb esik a
Születő nap arany sugára
S kiderül a vidék,
Színe, illata, hangja föléled!
Tova még, tova még!
Enyim a nap, enyém az élet…

Ah, az est!
Bágyad akkor elme, test;
Hazaszáll a megtört lélek;
Nő a lombárny… félek, félek.
Mit hoztál ma, vándor szellem,
Hogy holnapra fölemeljen?…
Boldog, ha visszanéz a mára
Öntudatod nyájas sugára!

Az Országgyűlés a 2017-es évet Arany-emlékévvé nyilvánította. Születésének évfordulójára a Magyar Nemzeti Bank emlékérmet bocsátott ki. A mai naptól országszerte rendezvényekkel tisztelegnek a költőóriás születésnapjára emlékezve. A közmédia csatornái ma műsorfolyammal készülnek a költő tiszteletére. Szülővárosában, Nagyszalontán egész napos rendezvénysorozatot tartanak az emlékév nyitányaként.

Életéről, munkásságáról ITT olvashatnak az érdeklődők, egyik – sokak által legszebbnek tartott, Családi kör c. versét pedig videóról itt hallgathatják meg Szabó Gyula előadásában.

 

 

Kökény Éva

 

 

Hozzászólások