Kéthly Anna szakmája gyors-és gépírás volt. 1917-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. A párt – mint neve is mutatja – tevékenységét egy parlamentáris demokráciában tudta elképzelni, és programjában olyan értékek szerepeltek, mint a szociális biztonság, a dolgozók és a szegény néprétegek érdekvédelme.

Kéthly Anna a párt női tagozatának egyik vezetője lett, majd a két világháború között (1922-1939) országgyűlési képviselő. Az ország német megszállása után Nógrád megyében talált menedéket.

1945-ben újra országgyűlési képviselővé választották. Végig következetesen küzdött a magyar demokráciáért és a szociáldemokrata értékekért. Kitartott az SZDP önállóságának megőrzése mellett, és ellenezte a kommunistákkal való együttműködést és egyesülést. Tisztában volt azzal, hogy ez egy bolsevik típusú diktatúrához vezetne.

Ebben a harcban elbukott, pártjának balszárnya ugyanis (Marosán György, Szakasits Árpád) keresztülvitte a két párt egyesülését. Létrejött a Magyar Dolgozók Pártja. Kéthly Annát kizárták a pártból és megfosztották országgyűlési képviselőségétől. Politikai üldözötté vált, életfogytiglani börtönre ítélték.

Az 1956-os forradalom után visszatért a politikába, részt vett az SZDP újjászervezésében. Nagy Imre kormányában államminiszter lett. November 4-én emigrált, de külföldön is folytatta a küzdelmét egy demokratikus Magyarországért. Ő írta a magyar bizottság jelentését az ENSZ-nek. 1957-ben a Magyar Forradalmi Bizottság elnöke lett Strasbourgban, és az emigráns Szociáldemokrata Szemle szerkesztője. 1976-ban halt meg Belgiumban.

 

Személyében olyan politikust tisztelhetünk, aki haláláig hű maradt elveihez. A rendszerváltozáskor néhány politikus sikertelenül próbálkozott az SZDP feltámasztásával. A mai politikai palettán néhány úgynevezett baloldali politikus a szociáldemokrácia követőjének vallja magát, de tetteik köszönő viszonyban sincsenek az eredeti szociáldemokrata értékekkel. Kéthly Anna bizonyára nem vállalna velük semmiféle közösséget.

 

 

Weninger Endre

Hozzászólások