A 8. kerület belsejében álló Párbeszéd Háza tartalmas, színvonalas programokat, igényes szórakozási lehetőségeket kínál. Már az elnevezés is beszédes, hiszen a jezsuita rend fenntartásában működő kulturális és lelkiségi központ szélesre tárja kapuit nemcsak a keresztények, hanem a más vallásúak és nem hívők előtt is.
Az eredetileg a Mária Kongregációknak helyet adó, 1912. november 25-én felszentelt épület idén ünnepli 100 éves évfordulóját. A múltról és a jelenről Hankovszky Anikót, a Párbeszéd Háza ügyvezetőjét kérdeztem.

Hogyan lett az épület a Párbeszéd Háza? Milyen üzenetet hordoz ez az elnevezés?

– 2007-től van használatban a Párbeszéd Háza név. Amikor 2011-ben elkészült a ház felújítása, akkor a jezsuita rend hangsúlyosan is felvállalta a nevet, a logót, és mindent, ami ehhez tartozik. Ezzel is azt szeretnék kifejezni, ami a rendnek mindig is a küldetése volt: minél szélesebb rétegekkel és csoportokkal folytatni gyümölcsöző párbeszédet a társadalom aktuális kérdéseiről. Régebben ez a törekvés az ateistákkal való párbeszédre irányult, ma ez a más vallásúakra, illetve a társadalmi-világnézeti kérdésekben másként gondolkodókra is vonatkozik.

Milyen múltra tekinthet vissza ez a patinás épület?

– Kezdetben kifejezetten a Mária Kongregációk otthonaként szolgált, melyek a Mária-tiszteleten alapuló szociális és önképző közösségek voltak. Az ezek köré csoportosuló csaknem 40 000 ember részéről hamar jelentkezett az igény egy megfelelő lelkigyakorlatos ház és képzési központ létrehozására.
Részben állami támogatásból, részben közadakozásból épült fel a Ház alig 2 év alatt. A kerületben élő arisztokraták adományai is nagyban hozzájárultak a gyors megvalósításhoz. Érdekes kezdeményezés volt a meghirdetett tárgysorsjáték is, amelynek keretében a tehetős családok által felajánlott értékes használati eszközöket, dísztárgyakat sorsoltak ki a sorsjegyeket előzetesen megvásárlók között.  A sorsjegyek mind elkeltek, hiszen tudták a lakosok, hogy a jezsuiták milyen fontos célra fordítják az összeget. Az ebből befolyó pénz közel a harmadát jelentette az építkezés költségeinek.

A közösségekhez kapcsolódó programok mellett egyre bővült a Házban otthonra találó tevékenységek köre. Több katolikus újságnak itt volt a szerkesztősége (A Szív, Katolikus Missziók, Magyar Kultúra). A lapok megjelenése az épületben működő nyomda segítségével vált lehetővé.
A szociális érzékenység, a rászorulók megsegítése kezdettől fogva központi törekvés volt. A szegény családok részére ingyenkonyhát alapítottak. Napi 200, később 300 adag meleg ételt osztottak ki a rászorulóknak. A korabeli dokumentumok tanúsága szerint a gazdasági világválság idején sok-sok család ezzel a segítséggel menekült meg az éhhaláltól. Az ismeretterjesztő előadások és a jótékonysági „fagylaltestek” alkalmával is gyűjtöttek adományokat.

A 18-as épületben, ahol a jelenlegi Szent Ignác Szakkollégium található, már akkor is egyetemi internátus működött.
Az első világháború alatt az épület nagy részében hadikórházat rendeztek be. A Tanácsköztársaság idején támadás érte a házat, megrongálták vagy el is vitték a tárgyak és a bútorok egy részét. 1949-50-ben a szerzetesrendek feloszlatásával a Házban folyó tevékenységet is felszámolták. Az épületet államosították, majd a Színművészeti Főiskola hallgatóinak tartottak itt előadásokat. A kápolnát teljesen kiürítették, a freskókat és az üvegablakokat elfalazták, hogy felvételeket készíthessenek. Ma már semmi sem látszik a falak és a boltozat mintájából sem. Az egykori internátusban a Rajk Szakkollégium működött.

Az épület állagára valószínűleg nem figyeltek.

-Egyáltalán nem. Borzasztó állapotban volt. A szakkollégium épületében rendszeresen került sor disznóölésre is. Nem tartották karban, és természetesen műszaki átadás sem volt, így amikor visszakerült a rendhez, fel kellett méretni a csöveket és a vezetékeket. Nem álltak rendelkezésre sem rajzok, sem leírások. Először az épületnek csak kisebb részét sikerült felújítani, a többi fokozatosan valósult meg az anyagi források megszerzésével.

Az utóbbi években szinte teljes átalakuláson ment át az épület homlokzata és a belső tere is.

– A felújítás 2011-re készült el teljesen, legalábbis az épület minden része használható. A ház egy részét bérlők használják. Ennek a bevételéből igyekszünk fenntartani az épületet, és ebből van lehetőség arra, hogy a házban igazi otthonra találó 25 – főként lelkiségi – csoportnak megfelelő helyet tudjuk nyújtani. 

Miben szeretnétek még megújulni?

– Több kisebb dologra kellene anyagi forrás, például a koncertekhez szükség lenne egy visszhangot elnyelő szőnyegre. Még mindig nincsen pódium a színházteremben, ami megakadályozza, hogy nagyobb volumenű színházi előadásokat fogadjunk be.
Egyre nívósabb kiállítási ötletekkel keresnek meg minket, és mi örömmel meg is valósítanánk ezeket,  de a szükséges technikai és egyéb eszközökhöz itt is kérdéses a forrás. A kápolna hangosítását is szeretnénk megoldani, mert nagyon visszhangos. 100 évvel ezelőtt a szónokok jó hangosan, erőteljesen beszéltek a szentmiséken, most egy egész napos konferencia esetében nem várható el ugyanez az előadóktól. Ugyanígy nehézséget okoz a lift hiánya is. Pályázati pénzekre és adományokra várunk, hogy tovább tudjunk lépni.

Mivel foglalkozik elsősorban a Párbeszéd Háza?

– A fő profilját természetesen a jezsuita intézmények alkotják, elsősorban felnőttképzési központunk, a Faludi Ferenc Akadémia. Ennek szerves része a Szőts István Filmműhely, mely fiatal amatőr filmesek alkotóhelye. Ők készítették az „Emberöltők” című filmet is, mely a miskolci Szeretetszolgálat programjáról szól, és komoly sikereket ért el amatőr filmfesztiválokon. A Jezsuita Stúdió „Jezsuita arcélek” címmel dokumentálja a jezsuiták tevékenységét, előadásait, programjait. Kiemelkedő rendezvényünk a Faludi Filmszemle, melyet idén november 15-17-én rendeztünk meg, és összesen 107 nevezés érkezett.
A másik fontos terület a nyomtatott média: A Szív újság szerkesztősége 2011-től szintén a Horánszky utcában működik.
Cigánypasztorációs Műhelyünket Hofher József atya vezeti. A Házban található még a Jezsuita Forrásfejlesztés és az Ignáci Lelkiségi Központ irodája, illetve a magyarországi Mindszenty Alapítvány központja.

Milyen közösségek működnek a Ház falai között?  Mi alapján döntötök arról, kiket fogadtok be?

-Fontosnak tartom, hogy a közösségek már a 2007-es felújítás megkezdése előtt is jelentkeztek nálunk. Kaptak itt-ott helyet, akár málladozó pincékben is. Az éppen csak használható helyiségek is rögtön megteltek élettel.
A csoportok jórészt jezsuita kötődésűek. A Szentjánosbogár -közösséget Magyarországon a jezsuiták segítettek kibontakoztatni. A Nikodémus bibliacsoport nem szervesen a rendhez, hanem egy atyához kötődik.  A Hencida Néptáncegyüttes alapítói pedig a miskolci jezsuita gimnázium diákjai voltak.
Létezik egy angol közösség is, ahol a Budapesten élő külföldiek találkoznak. Bíró László püspök atya „Csütörtöki csoportja” is itt kapott helyet, miután „kinőtték” a korábbi találkozóhelyüket. Sajnos szinte nincs már szabad helyünk, kivéve a kora délutáni időszakokat, de az keveseknek alkalmas.  

Az évente megrendezett Jezsuita Sziget mindig sokrétű és nívós programokat sorakoztat fel. Véletlen az elnevezés, vagy szándékosan utal a Szigetre?

-2007-ben rendezték meg a Városmissziót Budapesten, amelyen a jezsuita rend is nagy sikerrel vett részt. A Ház közösségei lelkesedtek, szerettek volna egy hasonló programsorozatot. Úgy láttuk, szükség lenne rá, de sem az anyagi, sem egyéb feltételeink nem voltak meg egy hasonlóan nagyszabású rendezvény lebonyolításához.. Arra gondoltunk, hogy évente egyszer, szeptemberben felmutatjuk a legfontosabb programjainkat, a falaink között működő élő közösségeket,  hogy láthassák az emberek, mi történik nálunk az év folyamán.
2008-ban tartottunk is egy rendezvény-sorozatot. Ezután két évig a felújítási munkák miatt nem volt lehetőségünk rá, majd 2011-től ismét útjára indult a fesztivál. Kifejezetten Jezsuita Sziget néven az idei volt a második ilyen rendezvény.
A másik Sziget Fesztiválhoz nincs köze a névadásnak. Később ismertük csak fel, hogy rímel rá. A jelentés másra irányul: a Mária utcai templom, a Párbeszéd Háza, a Szent Ignác Kollégium, vagyis a Horánszky utca 18-25. között elterülő épületkomplexumot, tulajdonképpen az intézmények és a közösségek egymásba kapcsolódását, szigetszerű összetartozását fejezi ki.

Mennyire tartozik hozzá a misszió gondolata a sziget-élményhez?

-Részben benne van az is, hogy a belváros, illetve a 8. kerület lakóit párbeszédre szeretnénk hívni és nyújtani nekik valami értékeset. A célunk az, hogy jól érezzék magukat, hiszen különben nem is lennének hajlandóak ide jönni.

Mi jellemző a programok iránti érdeklődésre? Eljönnek a keresők és a nem hívők is?

-Nagyon változó. A keresztényeknek vagy a keresőknek a lelki programokra van nagyobb igénye. Ha meg van hirdetve egy 12 fős lelkigyakorlat, arra jelentkeznének akár húszan vagy harmincan is. A kulturális programokkal ellenben olyanokat is meg lehet szólítani, akik az előbbiekre nem jönnének el. Itt említeném meg például Vukán György koncertjét, ahol tele volt a színházterem, vagy Török Ferenc kiállításának megnyitóját, ahol 280-an vettek részt.
A vallásközi párbeszéd sorozatunk sok nem keresztény ember érdeklődését is felkeltette. A múltkor ismertem fel az egyik rendezvényünkön egy Krisna-hívő férfit, aki a párbeszéd- sorozat óta jár a programjainkra.

A Jezsuita Sziget fő témájaként idén a Párbeszéd Háza százéves évfordulója mellett a roma művészet szerepelt. A Loyola Caféban szerveztünk meg roma költők közreműködésével egy nagyon kellemes hangulatú kerekasztal-beszélgetést szép számú közönség részvételével. Látható volt, hogy a vendégek egy része kifejezetten erre az estre jött el, és más programra nem lenne kíváncsi.

Rendeztünk egy kiállítást a Néprajzi Múzeum állományához tartozó, hely hiányában nem látogatható, roma festők alkotásaiból válogató anyagból. A megnyitón nem a megszokott közönségünk vett részt. Az elején érzékelhető is volt valami bizonytalanság, elutasítás. Később azonban felengedtek, és a találkozás nagyon pozitív élménnyé vált mindannyiunknak. A különbségeket jelző vonalak ugyan kirajzolódnak, mégis lehetőség van ezeket átlépni és megszólítani a vonalon túl lévőket.

Milyen programok várják az érdeklődőket a közeljövőben?

-A Filmszemle után tovább fut a Filmklubunk az Uránia moziban. Folytatódik az előadássorozat a II. Vatikáni zsinat témájában minden hónap 3. szerdáján, ahogyan Kiss Ulrich atya sorozatai (Keddi időséta Istennel címmel, és a Forró könyvek című közgazdasági és társadalomtudományi olvasóklub) is. Czakó Gábor a tévéműsorának előkészületeként rendszeresen beszélgetésre hívja az érdeklődőket a Loyola Caféban, Vértesaljai László atya pedig vetített képes előadásra invitál.
December 8-án várunk mindenkit az Adventi napra, ahol újdonságként számos érdeklődő közreműködésére számítanak Márk evangéliumának dramatizálásában, de a szokásos mézeskalács-sütés, gofrisütés és jótékonysági vásár is várja a vendégeket.

Külön színfoltja a Párbeszéd Házának a Loyola Café. Még emlékszem a kezdetekre, amikor papírpoharakban szolgálták fel a kávét, és alig volt miből választani. Az elmúlt egy évben nagyon sokat fejlődött, alakult ez a rész is. Ma már ebédelni is lehet, és a választék is sokrétűbb.

-Az eredete ennek is a Városmisszió idejére nyúlik vissza, amikor a Szent Ignác Jezsuita Kollégium szervezett egy nagy sikerű „kávéházat”. Akkor fogalmazódott meg a hely iránti igény. Nagy előnye, hogy jellegéből adódóan bárki bejöhet, függetlenül a Házban szervezett programoktól. Itt könnyebben megszólíthatók az emberek. Oldottabb a hangulat, nem érzik annyira elkötelezettnek magukat a vendégek, éppen ezért kevésbé feszélyezettek. Kisebb programok esetében, mint a könyvbemutatók, a jazz koncertek vagy a kerekasztal-beszélgetések, kiváló helyszínnek bizonyul.

 

 

 

Weninger Nóra

A képek forrása: Párbeszéd Háza

2012. december 8.

Hozzászólások